Cozy moment
Épphogy lassan megemelkedtek a szempilláim, a redőny résein beszűrődő harsány napsugarak súlyától máris visszacsukódtak.
Hallgattam a ventilátor monoton zúgását már-már féléber állapotban, és magamra húztam a fehér lepedőszerű takarót, ami bár vékony volt, az esése tökéletesen simult rám.
Az álmom egyre messzebb illant, lassacskán a valóságban találtam magam és ahogy megfordultam, egy test helyett félgyűrött párna hevert mellettem az enyémhez hasonló takaróval. Az ágy sarkánál félig teli vizesüveg állt, a szekrényre pedig egy bőrszíjú karóra volt dobva olyan hatást keltve, mintha sietősen lett volna lekapva a csuklóról. Kinyújtóztam, majd az analóg számlapra hunyorogtam.
-Fél kilenc...-suttogtam, kimásztam az ágyból és a résnyire nyitott ajtóhoz léptem.
A folyosót keserű kávéillat lengte be, én pedig hangtalan léptekkel közelítettem a konyha a felé, majd megálltam az ajtóban, és nekidöntöttem homlokom az ajtófélfának.
Ott állt, háttal nekem, teljes valójában. Kócos volt, és olyan lustán mozgott, mintha nehezére esett volna emelni a végtagjait. Álmosan nyúlt fel a konyhaszekrénybe két bögréért, hátizmai megfeszültek, én pedig beharaptam az ajkaim.
Olyan hitetlen ámulattal néztem, mintha nem lettem volna biztos abban, hogy ébren vagyok.
Közelebb merészkedtem, mögé léptem, és lassan megérintettem. Ujjaim végigszántották a hátát, majd megfordult, és a szemembe nézett. Derekamra kulcsolta karjait, mire fölém hajolt, én pedig kínzó másodpercekig bámultam az ajkait, végül megcsókoltam. Éreztem, ahogy mosolyra húzta a száját, majd a fülemhez hajolt.
-Miért jöttél ki? Én szerettelek volna kelteni.-mondta, még mindig szorosan magához vonva.
-Tudni akartam, hogy itt vagy-e.-ismertem be.
-Hát hol lennék?-nevetett a nyakamba, rajtam pedig végigfutott a hideg.
-Nem tudom... csak nem hittem el, hogy ez valóság.
Hosszú másodpercekig nem válaszolt, végül megemelte államat és erősen, szinte fájóan csókolt meg, majd homlokát az enyémnek döntötte.
-De az. Érzed?
Nem kellett válaszolnom, csak megkönnyebbülve fúrtam fejem a vállába. Éreztem.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro