Ittam szavaidat, mintha a legdrágább bor volna.

Élveztem a mondatodat, még többet akarva.

Éltem melletted, nyugodt voltam.

Te adtál levegőt, ebben a nyomorban.

Egyedül voltam, még most is érzem,

Mígnem egy árnyék magaslott mellettem…

Egy árnyék, minek már alakját felismertem, abban a pillanatban tudtam, hogy te vagy mellettem.

Megszólaltál, hozzám, nekem.

Még a nap is kisütött felettem!

Mosolyogtam, ahogy azóta folyvást!

Mosolyogtál, mintha csak tudnád, te vagy az, kit nem vált fel senki más
.
Te vagy…minden időkig, örökkön-örökké,

Az egyetlen. Nem tagadom, szeretlek, a világ minden kincséért sem hagynálak el többet!

Éltetőm, fényem, kósza szövegrészletem,

Vágyam, éhem, hű ígéretem.

Ez vagy nekem, már leírni sem tudom, olyan buja minden gondolatom.

Kínom, vágyam, egyre élesebb szerelmem,

Most jóvá teszel mindent ezen az összetört helyen.