-Csak érzek arra valamit.- mutat kicsi kezével az erdő felé. 

-Mit érzel?- térdelek le mellé. Már én is kezdtem valamit érezni arra felé.

-Valami furát.- nyílnak tágra szemei. 

-Zsófi nekünk haza kell menni.- fogja meg keresztapu fia kezét- Megértően bólogattam. Egy-két puszi után ők elmentek. Valami bűzt éreztem a levegőbe. Valaki hívott telefonomon, Jackson volt az.

-Tudom, hogy te is érzed, kérlek, most tűnj el onnan!- szól bele bátyám. 

-Miért?- kérdezem tőle.

-Kérlek, most az egyszer hallgas úgy rám, hogy ne kelljen okot mondanom!- könyörög nekem Jackson.

-Rendben, de később elmagyarázod, mi ez az egész.- beszélek a telefonba. 

-Úgy lesz.- fújja ki levegőjét Jackson. Futni kezdek el onnan, pontosabban a dormb fele. Lassan vacsora idő és én még mindig nem vagyok otthon. Lábaimat gyorsan szedtem, mivel sportolok a futás számomra könnyű. Előhalászva zsebemből kulcsomat léptem be a lakásba.

-Megjöttem.- csuktam be magam mögött az ajtót. Cipőmet levettem magamról és a konyhába indultam inni egyett. 

-Sokáig oda voltál.- jegyzi meg Jin.

-Csak unokatesóm meg talált és egy srác.- mondom neki. Segítettem Jin-nek megteríteni, míg Chim elment szólni a többieknek, hogy vacsora.

-Zsó, te holnap mit csinálsz?- kérdez Taehyung.

-Holnap vizsgám lesz.- húzom el számat.

-Mindent IS tudsz?- kérdez JHope. 

-Yap, yap. Remélem valami könnyű tételt húzok.- reménykedek.

-Reménykénk bízalmat add.- szólal meg nevetve Jungkook. Hope elkezdet mosolyogni, mint a tejbe tök. 

-Im your hope, your my hope, im jhope.- mondja el az angolszöveg, amin elnevettem magam. 

-Ez nagyon aranyos.- derülök rá. Mosolya nagyobb lett, hisz elérte, hogy ne idegeskedjek. Vacsora jó hangulatban telt. Elmentem zuhanyozni, majd ágyamba barangoltam csicsikállni, hogy reggel ne legyek fáradat. 

*****

Reggel korán kelltem, legalább félórával előtte, mint szoktam. Addig elmentem lezuhanyozni, hajat mosni, majd  bőröndömből kiválasztotta egy vizsgázós ruhát, amibe meg kell jelennem. 

Táskámba bepakoltam egy-két hasznos dolgot. Aztán halkan lementem a konyhába, ahol Jin szorgoskodott.

-Szépen kiöltöztél.- néz rajam végig boldogan.

-Köszi.- segítettem neki megteríteni. Közbe a többiek szállingóztak lefele. Megreggeliztünk, közbe én figyeltem az időt, mikor kéne elindulnom stb.

-Zsófi!- legyez előttem Taehyung, valszeg elbambultam.

-Bocsánat.- jöttem vissza a jelenbe.

-Elbambultál.- tégla mosolyát megmutatta, egy kisebb mosolyt eldobtam. Hívtak telefonon, az egyik kedvenc magyar énekesem hangja szólalt meg. 

-Bocsánat.- Namjoon szelíden mosolygot rám. Felálltam az asztaltól, majd folyosóra menve vettem fel telefonomat, de igazából egy téves hívás volt, mint megtudtam a vonal másik végéről.

Segítettem Jungkook-nak lepakolni az asztalt, majd utána nekem rohanom kellett. Felvettem egy ballonkabátot. Elköszöntem a többiektől, és biciklivel elindultam a vizsga helyszínre. Ami egy kisebb középiskola volt, mert kisebb ágazatokra osztottak el minket az egyetemen. Lelakatoltam biciklimet, fülesemet kivettem fülemből. Majd az ismerős helyszínre mentem. 

Pár osztálytársammal lepacsiztam, majd vártunk a sorainkra, én harmadik voltam szerencsére. Így lelkileg feltudtam készülni. Mikor kijött az első ember, mindent elmondott, hanyas tételt húzta, hányan voltak bent, na és milyen tanárok. 

A második ember is bement, majd 15 percen belül ki is jött. Majd bemondták az én nevemet.

Magabiztosan mentem be, 3 tanár ült az asztalnál, az egyik az osztályfőnököm volt, a másik kettőt nem ismertem fel. Leültem eléjük, az asztalomon kivolt terítve lapok, alatta biztos számok.  Én a 15-ös számot húztam, ami a SAVOR nevezetű műtét volt. Kaptam egy lapot vázlatolni. Egy padot be is foglaltam, majd unicornisos tollamat elő véve kezdtem el vázlatozni. Osztályfőnököm megjegyezte tollam egyszerűségét, ami kicsit megnyugtatott, és egy kisebb mosolyt dobtam felé. 10 perc alatt megvolt a vázlat, amit oda adtam a tanár úrnak. 

-Na, elég nehéztémát húztál, lássuk.- küld bíztató mosolyt középen üllő tanárnő. Én meg megállás nélkül dumáltam, hogyan kell ezt a folyamatot végig vinni. Eléggé megleptem őket, hogy tudom. Próbált velem kicseszni a tanár úr, megkérdezte, és ha alergiás a pánciens, persze tudtam rá válaszolni kis gondolkozás után. Vagy 15 percig faggatak, bár nem bántam. Ötös lett. Meghajoltam, majd kimentem, a többieknek elmondtam mit húztam és már mentem is el a helyszínről. Kilakatoltam biciklimet, fülhallgatómat bedugva indultam el a cég felé. Tudom mondtam, hogy nem megyek be, de azért Moont és Jacksont megölelgetem és elmesélem nekik a nagyhírt. 

A cégnek a hátsó bejáratát használtam, ott mentem be, és a saját tánctermembe, szószerint berúgtam az ajtót, ahol Minho beszélgetett a bts tagokkal. Az ajtó aranyosan csapódott neki a víz adagolónak leverve róla a műanyag poharakat. 

-Sziasztok.- mosolyogtam rájuk, majd a poharat vissza raktam a helyére.

-Zsófi is megérkezett.- neveti el magát Minho.

-Yap, szerencsére épségben.- raktam le a biciklimet a vizes cucc mellé. 

-Hogy-hogy erre?- kérdez tovább Minho, miután meghajoltam a fiúknak.

-Csak Moon-hoz és Jackson-hoz jöttem be, és a fiúknak szólni.- biccentettem a végén Namjoon-ék felé boldogan.

-Akkor én addig nem is zavarok- Lép ki Minho, az ajtó és a folyosón várakozik. Kérdőn nézek utána, de vállat vonva fordulok a fiúkhoz.

-Este későn megyek haza.- gondolkodtam el, jaaa kicsit összeülünk.

-Azért óvatosan a piával!- dorgál meg Eomma. Elnevettük magunkat.

-Nyugi, nálam van határ.- csináltam nekik egy colgate reklámot. 

-Hogy ment a vizsga?- kérdez Namjoon. 

-Szerintem sikerült ötösre, eléggé sokat beszéltem. A sok sorozat sokat segített.- nevetem el magam, majd intve kiléptem a teremből. Minho-val helyet cseréltünk mondhatni.