Délután végeztünk is a kórházban. Mivel mi nem ebédeltünk, ezért ahogy bementünk a céghez, Dave felé akartunk menni, mikor egy hangos sikítást hallottunk az étterem felől. A bts többi tagja is alapjáraton jöttek volna ebédelni. Így ő velük indultunk el a hang irányába. 

A látvány megcsodálkoztatott mindenkit. Bobby a falhoz nyomta Keyt a torkánál fogva. Dave pont a falhoz rögzített telefonhoz indult volna, de Bobby fegyverét elővéve magabiztosan lőtt a készülékre, mire Dave is hátra ugrott egyet ijedtében. Fegyveremet egyből én is elővettem, majd Bobbyra szegeztem.

-Bobby, most azonnal lerakod azt a szart!- szóltam rá. Rám nézett. Meglepődött amikor felém fordult. Lassan engedte le a pisztolyt, mire közelebb mertem menni. 

-És most szépen elengeded Keyt.- közeledtem felé még jobban, mikor kezdett ellépni a fulladozó férfitól. A pisztolyt gyorsan kikaptam a kezéből, majd egy széket kirántva ültettem le, majd mentem egyből a másik emberhez, de szerencsére nem volt nagy baja. 

Bobby hirtelen elsírta magát, mire oda kaptam a fejem. Nem értettem hangulat ingadozását. Előrántott egy másik fegyvert és a fejéhez tartotta miután felhúzta. Észbe kaptam és reflexszerűen lőttem ki kezéből a fegyvert, de még se sérüljön meg. 

-KIM JIWON MI A FÉSZKES FENÉT CSINÁLSZ?!?!?- üvöltök rá. A bts teljesen lefagyott, amit meg is értettem. 

-Elárultak így el kell menekülnöm Észak-Koreába.- mondja el szomorkodva, mire ledöbbenek. 

-U..Ugye rólam nem tudott semmit?- kérdezem meg tőle, mert ha volt infója rólam, nekem lőttek. Talán még szó szerint is.

-Nem...Rólad semmit tudtommal.- nyugtat meg haverom. 

-Annyit tudok segíteni, hogy elmondod északon, hogy ismersz és nem lesz bajod.- rakom vállára kezem. A teremben lévő emberek hülyén néztek rám. 

-Tán voltál ott, hogy ismernek?- kérdez rá egyből haverom. 

-Tanuld meg kezelni a dühödet. Tudom, hogy nehéz, de Keyt nem kéne megölnöd....Csak a főnököd.- zártam le a beszélgetést. Majd Keynek segítettem  a sokkból kijönni. Bobbyt elküldtem Minhohoz, hogy oldják meg a lent kialakult helyzetet. 

Dave vissza állt nehezen a kasszához, majd mehettünk is végre ebédelni, bár sok emberbe alig fért bele valami. Jungkook és Taehyung rendesen remegett valamitől. Nem értettem, hisz a baj már elmúlt a két srác már nincs itt. Körül néztem, miközben vártam a kajámra. Hát persze! A pisztolyt amit kilödtem Bobby kezéből, az ott maradt. Azt felvéve raktam el táskámba. A sajátomat meg vissza raktam rejtekhelyére. 

-Bocsánat, hogy ezt láttátok. Viszont amíg láttok engem, nem lesz bajotok és nem kell félni.- hajoltam meg eléggé mélyen a Bangtannak. Szégyeltem picit magam, hogy a két kicsinek ekkora trauma volt ez. Sőt szerintem mindenkinek. Végül én is leültem enni vagyis próbáltam. De a levegő olyan megfagyott volt, hogy elcsomagoltattam és a tánctermembe vittem és ott ettem meg. 

[...] A napom további része nem volt túl izgalmas. Táncot oktattam, angolt tanítottam a lányoknak. 

Yoongi írt a Bangtan csoportba, hogy ha valaki ráér akkor vigyünk neki vizet. Gyorsan írtam is neki vissza, hogy viszek. Pénztárcámat előszedve a táskámból indultam meg az ebédlőbe 2 nagy üveg vízért, meg magamnak egy kóláért. Suga studiója felé vettem az irányt, a jelszót beütve léptem be a kis helyiségbe. 

Suga fejhallgatóval a fején hallgatta amit eddig kreált. Nem akartam zavarni, így csak mellé leraktam a két hideg vizet, majd lepattantam a kanapéra kortyolgatni italomat és vissza emlékezni régi szép emlékekre. Egy idő után érzem besüpped mellettem a hely, oda kapom a fejem és Yoongi komoly arcát látom meg.

-Köszi az italt.- mosolyog rám, amit viszonoztam, majd újra a kólámnak szenteltem a legtöbb figyelmemet. A hosszú csöndet Yoongi törte meg. 

-Nem tagadtad.- suttogja a fiú.

- Mármint mit?- kapom fel a fejem felé.

-Hogy nem jártál északon.- válaszol nekem. Tekintete komolyságot tükröz, mire nyeltem egy hatalmasat. 

-Senki se tudta eddig.- mélázok el az ott töltött időkön.  

A kacagása, szeme színe a szép mosolya. A védelmező karjai. A lövés. A szerelmem...

-Remegsz- zökkent ki szavával Yoongi, aztán húz ölelésébe. 

-Csak emlékek.- suttogom könnyes szemekkel.

-Akarsz róluk beszélni? Ha kiadod magadból, sokkal könnyebb lesz.- puszil hajamba. 

Ezt senkinek se mondtam még el soha. Akik nagyon közel vannak hozzám, azok is csak 1-2 dolgot tudnak, ami a ,,nagy durranáshoz" képest semmi tudás. Valamiért Yoongiba nem kételkedem, hogy tovább adja vagy felhasználná ellenem. Nem teljesen gondolnám azt, hogy könnyebb lenne amiután elmondtam neki, de legalább valaki tényleg teljes mértékben ismerné a múltam. De ha meg kimotyogom magamból, újra vissza esek több hónapra. Áhhhh nem tudom. 

Hajamba túrtam idegesen, könnyeim utat törtek. Megtörtént a sebet újra feltéptem, amit évekig ápolgattam, hogy begyógyuljon. Azt veszem már csak észre, hogy Suga ölébe húzott, és le hámozza  fürtjeimről ujjaimat, hogy  kacsójaival  azokat megfogja és össze kulcsolja. Ezáltal nem tudom magam bántani. Fejembúbjára kisebb puszikat kapok nyugtatásért, ami valamennyire segít. Főleg, hogy tőle van 

Számat kinyitottam, de remegő hanggal kezdtem el neki mondani mindent. 

- Mi..Mikor Észak-K.Koreába kerültem a kedves elnök miatt össz..össze ismerkedtem egy sráccal az ott...ottani orvos..i egyetemen. Együttt vé..vészeltünk át mindent. Egymásba szerett.t...ttünk. 5 évig v..voltam ott. Időnk mint a t..tenger ismerkedni. A..az utolsó évet húztuk le o..ott. Mikor megkért, ho...hogy legyek a felesége. Az e...esküvőt nagynehezen leszerveztük. Február 6.-ra. Ötödike est..tén nem tudtam aludni. Annyira izgultam. - kuncogtam el magam.- Ő se tudott aludni, így elterveztük, h..hogy elmegyünk a friss leveg..gőn sétálni. Elmentünk az e..egyetemnek a parkjába. Őrröket ne..nem láttunk így boldogan sé..sétálgattunk. Mikor egy csapat fegyveres ránk ro..rontott. Mindkettőnket le..lefogtak. Mivel engem fel...felismertek, mivel egy..egyszer megkellett műtetnem Kim Jongunt, így nek..nekem bajom nem lett testileg. Őt középre állí...állították, majd körbe állták. Próbálkoztam ut..utat törni magamnak, hogy..hogy megmentsem, de nem jártam sikerrel.......A szemem láttára ölték meg...- fejeztem be mesémet, és keserves sírásba törtem ki. Próbáltam elbújni a világ elől, aminek Yoongi nyakhajlatát találtam meg búvóhelynek. 

Sugának még  felkellett dolgozni amit meséltem, így nem is vártam el, hogy próbáljon lenyugtatni. Így igyekeztem magamat csillapítani. 

Yoongi egy idő után, mikor sírásom alább hagyott buksimat kiemelte búvóhelyemről, majd kaptam tőle egy homlokcsókot és egy hatalmas ölelést. 

-Sajnálom, hogy ezen keresztül kellett menned.- csillognak meg neki is a sós víztől szemei. Miután kiadtam magamból mindent az idősebbnek sokkal könnyebb volt a szívem. Kisírtam magam, kiadtam magamból mindent amit évekig hordtam magammal. El is fáradtam. Szöszke, hogy terelje a figyelmem, bár eléggé ügyesen, kérdezte meg, hogy akarom-e hallani mit rakott eddig össze a gépen. 

-Persze.- csillogtak meg szemeim, kis boldoogságtól, amire neki is kicsi mosoly bukkant fel szája szélén. Engem próbált kiemelni öléből, de erősebben kapaszkodtam belé, mint eddig, így felhagyva próbálkozását, állt fel velem, aztán leült a géphez. A hangfalt felzendítve mutatta meg új szerzeményét. 

Sziasztok Babócáim! <3 Lassan jön ennek a könyvnek is a vége. Remélem tetszett ez a fénypont a könyvben ^^ Ha valamit megakartok osztani velem, mit javítsak, vagy mi jó. Osszátok nyugodtan, akár privátba is.   A lényeg, hogy ne gúny/támadás legyen a negatív kritika.