Reggel már korán fent voltam, írtam egy levelet a többieknek, hogy elindultam reggelizni útközben fogok. Jó velük egy légtérbe lenni, de most nem akarok senkivel se egybe lenni. Szóval most minden szabadidőmet egyedül töltöm, vagyis az a célom.

Portásnál bejelentkeztem, és már mentem is az étterembe Dave-tól venni valami kaját.

-Jó reggelt!- köszöntem a bentlévő Bts-nek és a főnökömnek. Dave-tól vettem péksütit és energia italt. Majd leültem egy kicsit elkülönített helyre. Elővettem biosz könyvemet, és tanulni kezdtem tovább. Most a szív csatonákat olvasgatom át újra.

-Zsófi végre meg vagy!- esik nekem lihegve Mark.

-Mi a baj?- kérdezem tőle. Kicsit csapzott a lénye.

-Jackson a tónál van.- mondja két lihegés között.

-Mondtam neki, hogy ne menjen oda!- szitkozódtam. Összeszedtem a cuccaimat és már rohantam is ki. Utánom jött Mark, Namjoon, és Suga is. Amilyen gyorsan csak tudtam futottam. Éreztem bátyám fádlamát a mellhasamba.A sok zöld fa csak elsuhant mellettem. Ilyenkor imádom, hogy nem hanyagoltam el a sportot nagyon. 

-Jackson!- ordítottam a nevét. Tényleg a tónál volt. Rám vezette tekintetét. Szemei sárgák voltak. Kicsit meglepődtem. Nem láttam még sárga íriszeivel. 

-Hagyj, anyuék is itt vannak, meg ne lássanak.- szól hozzám.

-Jackson ne hülyéskedj!- aggódom érte. Nem tudom miért van itt. Miért menekül anyáéktól? Sajnos a látókörünkbe is kerültek. Chö...emlegetett szamarak... Gyorsan bátyám mellé rohantam védelmezve őt.

-Oh, kettő legyet egy csapásra.- mosolyog ránk anyánk.

-Miért kergetitek?- kérdezem tőlük idegesen. Előhívtam íjjamat. Ahogy láttam Markék próbáltak elbújni sikeresen. Legalább ők vannak biztonságban. Jackson hátamnál lévő kést kikapta gyorsan.

-Te is ellenünk szegülsz?- kérdezi apám.

-Nem hagyom, hogy bántsátok!- húzom fel íjamat, nyílván nem akarom őket megölni.

-Ti mondtátok a testvérek mindig ott vannak egymásnak!- szólal meg Jackson.

-Miért öltétek meg?- fakad ki bátyám mögöttem. Éreztem idegességét, próbálta tartani magát. Hallottam magam mögött egy puffanást. Gyorsan hátra pillantottam. Jackson a földön volt kiterülve.

-T..Ti voltatok?- szökik ki szememből könny.

-Mind a hárman halálba mentetek volna, kicsit segítettünk.- mosolyog anyám, aki már nem is az. Nem akarom, hogy az legyen. Az íjamat vissza vontam, egy védő búbájt csináltam magunk köré, és egyből néztem, hogy mi van Jacksonnal. Szerencsére csak elájult, lélegzik, kicsit lassú a szívverése, de még tűrhető.

-Hogy aggódik, na mi van, csak ért valamit az orvosi?- gúnyolódik anyám. Megnéztem Jackson karját, ami tele volt sérüléssel. Szíj okozhatta. Nagyon ideges lettem. Ezek meg be se fogták a szájukat. Kiszáltam a bűbájból, de Jackson körül még mindig ott volt egy zöld gömb, ami a bűbáj.

-Takarodjatok el a szemem elől!- nagyon ideges lettem. Nekem annyi szerencsém van, hogy a dühöt nem akarom elfolytani. Jackson valszeg azt csinálta azért esett össze. Nekem ki kell adnom azt a dühöt, más hogy nem megy, sőt el se akarom folytani. Szerencsére volt kettő emberen is mit kiadnom. Körülöttem éles jég kések voltak, bepozítcionálva szüleim felé. Tudni kell, nekem sok fajta erőm van, most a víz energiát és a fagyasztást használtam. Feléjük küldtem, sajnos eltudtak bújni, úgy hogy, őket ne találjam el. Pár fát körülöttük lassan felgyújtottam, úgy, hogy karom kezdet hamu szinné válni. Ezek beijedtek. Hajam fekete volt, míg szemem hófehér, szemfogaim megnőttek.

-Te...te egy szörny vagy!- szólal meg ijedten apám.

-Annak nem nevezném magam, inkább benneteket.- szólaltam meg.  A tűz hatására elmenekültek, úgy hogy már nem is érzékeltem őket a közelbe. A tűz nagyrészt kialudt, én vissza változtam emberi formába. A varázslatot feloldottam és oda futotttam bátyámhoz.

-Jackson!- pofozgattam arcát. Könnyeim rendesen folytak. Vizet segítségül híva akartam sebeit begyógyítani.  Kézfejemet befedte az átlátszó folyadék ami lassan fényesen kezdett el világítani. Ezzel energiám fogyott, de nagyrészt Jackson sebeit begyógyítottam.

-Zsófi hagyd abba!- szól rám Mark miközben rohan felém. Nem hagytam abba, megkell gyógyulnia, nem hagyhat itt. Mark elrántott mellőle, ennek okán hátra estem. Lefogták Yoongival az összes végtagomat. Namjoon ment oda Jacksonhoz.

-Nee!- mocorogtam, de ők erősebbnek bizonyultak. Namjoon megnézte Jackson pulzusát, és mi egymást. Lassan jöttek mentősök, nem a megszokottak. Tök furák voltak, de kilehetett venni, hogy mi a foglalkozásuk. Namjoon hátrébb lépet, és az orvosok ültek le bátyám mellé. Hozzám is jött kettő orvos, a fiúk kitartóan fogtak miközben a doki vizsgált. Megnézte a felcser a látásomat, de után minden elsötétült.

 Mivel, hogy biztonságban van a  bátyám. Innentől nincs értelme küzdenem ébren lenni. Regenerálódok egy kicsit, majd folytatom az életem. Vagyis ebbe reménykedek. 

Sziasztok Pelyhek! <3 Remélem ez a rész is tetszett ^^