Szerencsére befejeztük az egyik dal felvevését úgy 2 óra alatt még ebéd után. Majd elkezdtem össze komponálni a hangsávokat az alappal, effektekkel. Úgy nagyjából hajnalba végezhettem. Ezt onnan tudom, hogy Xiumin hívott és onnan láttam, hogy hány óra van. 

-Mondca Hyung!- veszem fel a telefont.

-Hallom, te sem alszol. Annyi, hogy tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy van terved Yoongi anyukájára és hallani akarom.- mondja kemény hangnemben.

-Ahh, még van  műszakod?- sóhajtok fel miközben a kérdést felteszem neki.

-Van, reggel hétkor végzek és utána nekem alvás, majd másnap nekem EXO próba.

-Ohhh, nagy kérés lenne, ha mikor végzel alszol és mikor én végzek délután jönnél dumcsizni? Nem teljesen telefon téma.- húzom számat

-Ah, jössz nekem egy nap váltással akkor.- mondja fáradtan, most tuti a homlokát fogja.

-Megbeszéltük Hyung, viszont én megyek, végeztem a studióba és még pihenni is kéne, hajnalba tutti nem megyek haza aludni. Mindent kikapcsolva, indultam a tánctermem felé. Onnan a fürdőszobai szekrényből kivettem egy meleg plédet, majd azzal a kezembe terültem el a padon, kis kényelmet biztosítva magamnak. Még egy képet felraktam fáradt arcomról, azzal a címmel. ,,Jó éjszakát" majd ahogy ezt kiraktam, egyből be is aludtam. 

[...]  Az álmaimra nem emlékszem, hisz azért is többesszámba mondom, mert köztudott, hogy egy éjszakasorán az ember 7x álmodik. 

Egy hangos csattanásra riadok fel. A Bangtan és Moonbyulék Minhoval karöltve vannak a tánctermembe.

-Hogy-hogy nem otthon aludtál Zsó?- érdeklődik Minho.

-Csak a lányok zenéjét befejeztem. Plusz Xiumin Hyungal beszéltem egy kicsit. Mivel ilyen hajnal körül végeztem, nem láttam értelmét elmenni innen.- valllottam nekik szint.

[...] A munkaidőm lejárt. A lányokkal sokat halattunk, Supreme boi is meghallgatta a zenéjüket, egy kicsit javítgatott rajta. És a saját zenéimet is megnézte. Yoongi még mindig nagyívben került aminek nagyon nem örültem. A hangulatát hallottam állandóan, és gyászolt. Bár nem tudom miért, amikor Oh,  hát persze, az orvos aki műtené. Remélem megtudom vele beszélni, hogy meglehet ezt oldani, csak egyezzen bele. Mivel hírtelen mindenki érzése rámzúdult megrogytam kicsit, amit Moonbyul azonnal észre is vett.

-Mi a baj?- Fogja meg könyököm, hogy ne rodjak össze.

-Csak az érzelmek rámzúdultak hírtelen.- mondom neki. 

-Próbáld meg kizárni őket, és csak a sajátodra koncentrálni.- tanácsolja egy homlok puszi kíséretében.

-Rendben Noona.- küldök felé egy kisebb mosolyt. Óvatosan engedt el, hogy megbizonyosodjon róla tudok járni, de szerencsére nem estem össze. Leültem az egyik padra pihenni a táncolásk után. Xiumin ront be a terembe, de úgy szószerint elfehéredve.

-Zsó..Zsófi!- jön hozzám egyből.

-Mi a baj Xiumin?- kérdezem tőle egyből, de csak habog össze-vissza, ezért kulacsom tartalmával leöntöttem, amire magához tért szerencsére.

-2 dolog van. Megtudtam anyud miért került be hozzánk, plusz a főnök nem engedélyezi a beteg átvételt.- mondja el a dolgokat. 

-Azt gondoltam, hogy a főnök nem fogja engedni, deeee~ mi van, ha embert rabolunk?-  kérdezemmeg tőle halkan.

-Titkos műtét? És ember rabolás? Megőrültél?! Az engedélyedet elveszik úgy ahogy van, plusz a karrierednek annyi, és még beszélj a bíróságon, ha kitudódik persze.- csesz le egyből az idősebb. Ami miatt már mindenki minket néz, hülye arcot vágva.

-Mit akarsz Zsófi?!- akad ki Moonbyul.

-Neked meséltem mi a tervem, annyira nem akadtál ki!- durcázok be neki.

-Mert gondoltam, Xiumin elég lesz rá, hogy lebeszéljen erről az egészről!- folytatja ugyanolyan hangnemben. Király valaki leakar még cseszni.

-Kivel akarnád csinálni? Kimenne ebbe az egészbe bele?- kérdez rá Xiumin.

-Hát, gondoltam, hogy te nem fogsz bele menni a karrier, engedély miegymás dolgok miatt. Szóval a csapatom a műtétbe belement, Már csak a páncienst kell elhozni.- válaszolok neki.

-Nem hallottam semmit! Sok sikert hozzá!- Hagyja el a termet Xiumin idegesen, ahogy Moonbyul is. Mindenkinek az érzelme rámzúdult megint. Összegörnyedve a padon próbáltam kizárni őket. Yoongi nyomta fejembe fejhalgatóját ezzel kiszűrve az érzelmek nagyját. Kevesebb gonddal ültem fel rendesen és kezdtem el gondolkozni mit, hogyan kéne. Még Yoongit kéne megkérdezni, hogy megengedi-e ezt az egészet. Nyalván nem akarom belevonni nagyon, csak az engedélye kell. A többi az legyen az én bajom. 

-Köszi.- motyogom Yoonginak szomorúan, nemválaszol semmit, hanem kimegy ő is a teremből, ahogy a lányokon és egy-kettő fiún kívül mindenki. Felkellve Yoongi után rohantam, de a folyosón már nem volt. Gondolom a stúdiójába ment, egyből arra fordultam. Lépccsőztem, nem vártam a liftre, fejest levettem fülemről, már nem annyira gyötörtek a zajok. Kopogva az ajtón vártam hátha valaki kinyitja. Amire nem igazán került sor, pedig valami mocorgást hallottam bentről. telefonomat elővéve kezdtem el meghackelni az ajtó dobozát, amibe a kódott kellene beírni. Pár káromkodás után sikeresen de begépeltem a helyes jelszót. Kinyitottam az ajtót, Yoongi volt a kanapéja végén összekuporodva.

-Yo..Yoongi.- szólítom meg óvatosan.

-Hogy jutottál be?!- akad ki egyből, plédjét jobban magára húzva, hangja kétségbe esett. 

-Yoongi hacker vagyok.- mondom neki hallkan.

-Me..Menj innen- húzza össze magát jobban, ahogy leülök a kanapé szélére

-Yoongi beszélnünk kell!- mondom neki határozottan.

-Ne hívj így!- makacskodik karba tett kézel, szúrós pillantásokkal. 

-Yoongi, hagy...- nem engedte, hogy végig mondjam.

-Mondom! Ne. Hívj. Így!- makacskodik tovább

-Ez a neved, nem? Én nem a Sugát vagy az Agust d-t ismertem meg, hanem a Min Yoongit.- Makacskodom meg magam és csak azért is kierőszakolom belőle ezt a beszélgetést. Elkezdett sírni amit hírtelen nem tudtam hova rakni. Félve de felé kúsztam, hogy áttudjam ölelni. Keservesen sírdogált mellhasomon. 

-Yoongi? Megengeded, hogy édesanyukádat elvigyük az ottani kórházból, hogy én műtsem meg?- kérdezem tőle óvatosan.

-Egy feltétellel! kezd bele. - Semmi baja nem lehet, neked se és neki se!- köti orromra. Elérzékenyűltem mondatára. Próbáltam könnyeimet elbújtatni így a hajába temettem arcomat, de nem nagyon sikerült, mert észre vette sajnos így is.

-Te miért sírsz?- kérdez rám rögtön.

-Érzem a hangulatod Hyung! És borzalmasan fáj még nekem is-  túrok hajába kicsi levezetés képpen. 

Yoongi elaludt kényeztetésemre, aminek nagyon örültem, de nekem mennem kellett tovább dolgozni a studiómba, ezért betakarva őt hagytam el a helységet és mentem a ssaját kis szentélyembe dolgozni. 

[...]

Már egy ideje itt vagyok a gépnél, mikor küldtek magyar army barátaim egy zenét, amit meghallgattam, hisz egy pici szünet sose árt. 

 Könnyes szemmel rohantam a tánctermembe, ahol tudtam, hogy ott lesz Moon, bár a srácokra nem számítottam. 

Uni! Nézd mit küldtek a srácok!!!!- Nyítom meg a tévén keresztül a facebookot, onnnan a csoportot aminek a  HUNGARY ARMY nevet kapta. Ott a zenére kattintva, gyorsan beállította a a hangfalakat, hogy a hangzás tökéletes legyen. 

-A szöveg tök gagyi, alap, fos. De amit a srác csinál, az valami eszméletlen Uni!- mesélem neki nagy beeléséssel, amit Moon megmosolygott.

https://youtu.be/LtNnavqILec

A srác román, és képzeld, semmit nem tanult a zenéről, csak egy két zongora dolgot, de zsigeri szinten megy neki és Azta!!!- ugrálok Moonbyul körül kicsit könnyes szemmel, de boldogan.

- Nyugii Zsófi!- próbál kacagva lenyugtatni az idősebb.

-De-de olyan szép! És awwhhhh!!!!-  fanolok tovább, amit a srácok mosolyogva, kuncogva néznek végig.

-De hallottad azt a vokált, még én se tudom, elénekelni. Plusz tutti, hogy nem 3 akkordból írta, hanem 8-ból.- áradozok neki tovább. Amit kacagva figyel. A zene lement, kérdőn nézek Moon felé, és mosolyogva bólint egyett, ami azt jelenti, hogy tetszik neki is. Boldogan ugrottam rá. 

-Zsófi mi az a facebook csoport?- kérdezi Namjoon érdeklődve. 

-Jaaa, semmi különös. Mivel több nyelven beszélek, több nemzetiségű barátom van. És csináltunk csoportokat.- vontam vállat.

-A Hungary ARMY, ők a mi rajongóink?- kérdezi Jungkook ledöbbenve. Gödröcskémet megmutatva  bólintottam neki.

-Ezt hogy? Vagy mi van?!- akad ki kicsit Jimin, hisz nem érti.

-Ők a barátaim, random rajongókkal felvettem a kapcsolatot, hogy egy kis kép kialakuljon nekik, hogy hiába vagy sztár, ugyanolyan ember vagy. És szerencsére, egy nagyon jó baráti kör alakult ki a magyaroknál, szintúgy az olaszoknál, angoloknál, németeknél, koreaiaknál és mivel ennyi nyelvet tudok, ennyi Armyval tartom a kapcsolatot.- vontam vállat.

-Mindnenkinek tudod a történetét?- érdeklődik Namjoon. Egy kicsit szemem könnyesebb lett erre a kérdésre, hisz gondolkoztam, miket mondtak, és igen, tudom mindenki történetét és mindenkinek voltak/ vannak mélypontjai. A nézésem szerintem mindent elárult, nem nagyon szólalt meg bárki is. Minho jön be a teremünk be.

-Mi ez a hangulat srácok?- érdeklődik az idősebb. 

-Csak Zsófi megmutatott dolgokat, amiket te basztál velünk közölni.- szól be neki Yoongi eléggé durván.

-Min Yoongi!- szól rá Namjoon.

-Hogy mondtad?!- Lett ideges Minho és közeledett a kisebbik felé.

-Jól hallottad! Mintha robotok lennénk! Mondod, hogy írjunk ilyen-olyan zenéket, amiket meg is teszünk, de a végeredményt nem látjuk. Elfogy a motiválciónk és még csodálkozol, pedig semmi visszajelzést nem kapunk és nem is találunk! Nem engeded, hogy az Armykkal kommunikáljunk. Nem engedsz semmit, mindent engedélyeztetni kell! A rajongók azt hiszik, hogy mi valami Istenek vagyunk, és nem tudjuk nekik elmagyarázni, hogy ugyan olyan emberek vagyunk, mint ők. Nekünk se minden fényes, csak azt mutatjuk a világnak, hogy minden csillogás és jókedv, de mikor összeveszünk, vagy éppen rossz napunk van, azt egyből kivágatod, hogy a világ meg ne tudja, hogy emberek vagyunk!- olvas be az idősebbnek, amin szinte mindenki meglepődött. Minho eléggé ideges lett, hisz ő az idősebb és főnök is, és így viselkednek vele. Majdnem neki ment a kisebbiknek, ha nem fogom le és vetem be régi kézmozdulatokat, amivel leállítom a szívét annyi időre még a nyakán egy pontot meg nem fogok. Ezzel kicsit lenyugtatom, elfelejteni nem fogja, de hátha lentebb megy a dühe.

Ölembe esik az idősebb, mire elfektetem a földön. 

-Erre nem számítottam.- lepődik meg Jimin, mint mindenki más is a szobában.

-Zsófi ezt nem kellett volna.- fogja meg vállam Moon.

-Nem érdekel, neki esett volna, és azt meg Yoongi nem élné túl.- vontam me a válam. A Tv-n a dolgokat bezártam, az órámra néztem eltelt 2 perc a Bangtan mozdulni se akar, Moon meg próbálja Taehyungot nyugtatni valamennyire. Szegényt kicsit felzaklatta ez, amin nem is csodélkozom.

Minhohoz guggolva nyomtam meg azt a pontot amire felkelt és egyből nekem ugrott, de újra leterítettem. 

-Most lenyugszol!- szóltam rá.

- Mássz le rólam!- ficánkol alattam az idősebb.

-Ha megnyugodtál és nem esel Yoonginak!- közlöm vele idegesen. Kettő nagy levegőt fújt ki, mikor láttam szemeibe, hogy nem fog semmit csinálni, lassan leszáltam róla. 

-Ezt később megbeszéljük srácok!- fordul a srácok felé. Kulcsaimról leszedtem egy pendrivet amin van a Bangtan cucca, amit összevágtam kis videó, amit a barátaim küldtek nekik, sőt valaki elmondta a élete történetét, hogy értsékmit csináltak. 

-Minho!- szóltam neki, mikor felémfordult dobtam neki a kis adathordozót amit szerencsésen elkapott.

-Abba van minden mp4 formátum.- bincentek a srácok felé. Egy biccentés után kiment a teremből.

Na Babócák! Ez egy hosszabb rész lett! <3 Kis kiengesztelés a hosszabb kihagyások miatt. Remélem tetszett ez a rész! Szerintetek Zsófinak sikerül elhoznia Yoongi édesanyját a kórházból? Vagy rácsmögé rakják.