Kimentem Hyungjaimhoz, és mégmindig csacsogó Xiumint hallgattam a fiúkkal együtt.

-Nem szabad a kéthétben megerőltetni a kezét, se zongora, se tánc, se semmi. Pihentetni kell a karját, de egyszer-kétszer, hogy az izmok ne lustuljanak el, kicsit edzeni. Nem szabad túlzásba esni azzal se.- köti orromra Hyung- Lehangolt lettem, hogy újra hallottam ezeket a szabályokat. 

-Ja és még egy valami Zsó.- fordul felém orvosom. Felkaptam fejemet.

-A 25.-eit én csinálom, a főnök mondta.- közli velem. Mondani akartam volna valamit, de Jackson befogta a számat kezével. 

-Nem, ez most Xiuminé lesz. Köti nózimra Jack. Megadóan bólogattam. Leszedte Jackson a kezét a számról, miután belenyaltam és így lányos visítások mellett törölte pólójába, amin elnevettük magukat.

-Akkor oszd meg videó chaten.- Kérem egyben parancsolom neki.  Mosolyogva bólintegyett. 

-Igenis, főnök.- hajol meg kuncogva.

-Hyung! Már megmondtam, hogy hívj!- csapom meg vállánál fogva. Elköszöntünk egymástól, majd én a Bangtan srácokkal hazafele mentem, ahogy Jackson is. Mèg kicsit fájt a kezem, de tűrhetőbb volt.

-Milyen napotok volt?- kérdezem a srácokat. Én Jimin és JHope mellett ültem.

-Edzettünk, táncoltunk, zenét írtunk.- sorolja fel a dolgokat Jungkook.

-Uu király, milyen zene?- Érdeklődöm.

-A szöveg olyasmi, hogy nem eshetsz el, nem adhatod fel, küzdened kell végig.- Mondja Suga mögöttem az infókat róla.

-Not Today.- Szólal meg Jimin.

-Woaw, már várom.- lettem felcsigázva. Hope elkuncogta magát viselkedésem láttán. Megérkeztünk. Namjoon segített kipattani a kocsiból.

-Majd várj meg a nappaliba.- szól hozzám, bólintottam neki. Levettük bent a cuccainkat, aztán, ahogy Namjoon kérte, a nappaliba leültem. Kis füzetével lejött és a telefonját az enyém mellé rakta a dohányzó asztalra. Jin neki is állt ebédet készíteni, míg mi a nappaliba foglalatoskodtunk.-

-Mutatok neked egy tánc koreót.- keresi ki telefonján a videót

-Zsófi mit látsz a videón? Hogyan mozog a két ember?- kérdezi Namjoon.

-Hányszor nézhetem meg?- kérdezem az idősebbet.

-Amennyiszer szeretnéd, de a végén mond el mit látsz.- bíztat Nam. Bólintottam, és a háromszögre nyomva indítottam el a videót. A zene elindult, ismertem. Nem rossz zene, elsőnek próbáltam csak a táncra figyelni a mozgàsra. Mikor másodjára indítottam el, közbe beszéltem amit gondolok.

-A ruhák, ellentétek. Mondjuk az ördög és az angyal. Közöttük egy üveg van, ami elgátolja őket az érintéstől...- Utána csendbe maradtam és figyeltem tovàbb.

-Mintha harcolnának. A jó vámpír é..és a rossz vámpír. A jó elnyomja a rosszatt, de utána a rossz a jót. Nem tudnak düllőre jutni. Miután kiderül, hogy nem tudják megölni egymást, együtt élnek, párhuzamban. Majd a végén megegyeznek, ő nekik így kell élniük.- mondok el mindent amit látok.

-Ennyi.- Namjoon meg figyelmesen jegyzetelt.

-Rendben.- küld bíztató mosolyt.

-Még egy kérdés.- fordul hozzám felsőtesttel. Biccentettem, hogy mondja nyugodtan.

-Te orvosnak végeztél az egyetemen?- teszi fel a kérdést.

-Annak végeztem, de már előtte az voltam.- válaszolok neki komolyan, hisz ebből nem lehet viccet csinálni, és nem is szabad. 

-Miért utálod, ha a neved elé rakják a Dr.-t?- kérdez tovább.

-Egyből másképp viselkednek velem.- szomorodtam el. 

-Hogy érted, hogy másképp?- Érdeklődik. 

-Példával tudom elmondani. Van mondjuk egy híresség, aki egy kisfaluban van. Nem ismeri őt fel senki, de mikor több sajtó is ír, hogy ő egy  híresség már mindenki áshogy tekintrá a faluban.- mondom el neki a példát. Megértően bólogatott.

-Teljesmértékben megértelek.- karol át oldalról Rm. Egy kisebb mosolyt eldobtam neki. 

-Na Eomma segít neked lezuhanyozni, hogy ne érje víz a gipszedet.- segít felállni. Jin meg egyből is jött, ahogy felrakva főzni a kaját.

-Pont annyi idő alatt végzünk is, ahogy megfő a kaja, persze, ha elfogadod a segítségemet.- Jön mellém szerényen Jin.

-Rendben.- bólintottam egy nagyot, mikor átgondoltam mindent. Jin hozott magával egy szatyroty amibe a karomat belebújtattuk, de még így is vigyáztnk rá. Segített levetkőzni, de direkt úgy csinált mindent, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül. 

-Nyugi, úgy se csinálnék veled semmit olyat. Fülig szerelmes vagyok Namjoonba.- mossa le rólam a habokat. 

-Ezért is bízik meg benned ennyire.- mosolygok rá. Elpirult válaszomon, ahogy realizálta mit is mondtam neki. 

-Olyan jó ember vagy, tele jósággal, mégis borzalmas dolgokat éltél át.- mondja Jin, miközben segít kimászni, segítve nekem. 

-De ha belegondolunk, nem találkoztam volna veletek, nem lennék ennyire erős, olykor pozitív. Ezzel szoktam magam nyugtatni.- mutattam meg neki fehér fogsoromat. Szemekönnyes lett, és hajamba kaptam egy kisebb puszit. Segített megtörölközni és felöltözni kedvenc pizsamámba, amin rózsaszín alapú anyagon,  banánok voltak. 

-Aranyos.- piszkál Jin. 

-Köszönöm a segítséged.- hajoltam meg, és mentem a szobámba, ahol Hope fent kakaskodott az ágyamon. Kérdőn néztem rá  és Yoongi kezdett el beszélni.

-Hobbival  helyet cseréltek, hogy tudj rendesen aludni.- 

-Ez  igazán kedves, köszönöm.- mutattam meg nekik szívmelengető mosolyomat, amit nem mindenki ismer. Max a bátyáim, Moon és Namjin páros, de mostmár JHope és Yoongi is. Hope fangörcsöt is kapott, ami annyit tesz ki, hogy visítozni kezdet boldogságában. 

-Hoseok!- szól rá Yoongi morcosan. Bebújtam az újdonsűlt ágyikómba, amibe bevolt vetbe a fiúk miatt.