-Hát, ha ennyire kitálaltam neked, nagyon valószínű, hogy igen.- válaszolok neki. Utána lepörgött mit mondtam, arcom pírvörösbe váltott, Namjoon meg elkezdet kacagni arcomon.

-Mármint, nem akartalak lemelegezni, nem bántásnak szántam, vagy tudod mit, érted te mire akarok kilyukadni.- legyintek, miközben arcomat takarom, ez annyira cink.

-Nyugi, nem sértődtem meg, amúgy is. Az vagyok.- neveti el magát.

-Kajak?- mosolygok rá. Felmutatja balkezét amin ott a gyűrű.

-Ki a szerencsés, ismerem?- csillognak fel szemeim.

-Kim SeokJin, ismerős?- mutatja meg kis gödröcskéit. 

-Juuuuj!- fangörcsölök.

-Ez nagyon cukiiii!- kuncogom el magam, és nekem is előjönnek kis gödröcskéim.

-Megmondva őszintén, ettől féltem, hogy elítélsz majd minket.- nyugodott meg Namjoon.

-Nincs ilyen.- rázom fejem nemlegesen. 

-Namjoon elmehetek kimozdulni?- kérdezem tőle óvatosan.

-Még nem tudsz úgy járni.- ingatja  fejét nemlegesen.

-És ha bebizonyítom?- ülök föl rendesen, mint egy kis szurikáta. Úgy nézhettem ki.

-Nem adok rá sok esélyt, ezért is ma még maradj, majd holnap után, rendben?- aggódik értem, érzem tekintetéből.

-Rendben.- biccentettem.

-Ki tud kosarazni?- kérdezem tőle.

-Suga nagyon jól tud.- mondja elismerően Namjoon.

-Hmm, majd megkérem jöjjön velem és tanítson.- veszem fontolóra a magam mondatát.

-Dehát, járni szoktatok.- hülledezik Namjoon.

-Azt nem mondtam, hogy tudok is. Nekem az akrobatikus kosár megy.- vontam vállat. RM elnevette magát.

-Szóval te, mindenből a másik szakaszt tudod.- bólint Rm.

-Mondhatjuk így is.- mosolyogtam rá. 

-Gyere, nézzük meg mit csinálnak a többiek.- nyújtja kezét, ahogy felállt. Elfogadtam segítségét, amit egy nagy mosollyal fogadott. Lementünk a lépcsőn, én kicsit lassabban. A többiek vagy a konyhába vagy a nappaliba tevékenykedtek.

-Téged is jó látni.- jön hozzám mosolyogva Tae és megölelt.

-Benneteket is.- mosolyogtam rájuk, és próbáltam hirtelen jött ölelését kontrolálni. 

-Ti milyen nyelveken tudtok beszélni?- kérdezem tőlük, csak úgy. 

-Én kínaiul.- szólal meg Jin a konyhából. 

-Yoongi?- bököm meg az alvó Hyungot.

-Megyeget az angol.- válaszol lezseren és pihen tovább. 

-Én japánul tudok beszélni.- válaszol Taehyung.

-Mi maradtunk a koreai és az angolnál.- válaszol JHope.

-Áh, értem.- bólogatok.

-És te? Te is mesélj valamit.- csipkelődik Jimin.

-Én 4 nyelven tudok, Dél-Koreali, Magyarul, Angolul, Olaszul.- válaszolok neki kicsit feszülten. Remélem, hogy nem vették lenézőnek az én válaszomat. 

-Azt hogyan?- kérdezi Taehyung meglepődve.

-A szüleim kevert nyelven beszélnek, így ezeket tudom jól, de a kedvenc nyelvem a magyar.- mosolyodom el.

-És mi van a koreaival?- kérdezi Jungkook.

-Vicces egy nyelv.- válaszolok neki.

-Miért vicces?- hökken meg JHope. 

-Nekem aranyos olykor-olykor vicces a kiejtése. Jaa meg akartam mondani, pár szó nem szokott eszembe jutni Koreaiul.- kuncogom el magam idiótaságomon. 

******

Már hétfő van, újra dolgoznunk kell menni. Hétvégén olyan sokat pihentem, hogy a lábaim és a kezeim és jobban vannak. Három órával hamarabb indultam mint a fiúk, hogy kicsit az erdőbe tudjak gyakorolni lövészet terén. 30 méterről lövögettem le a levelet a fáról, de azért a céltáblámat is kiraktam, ha valaki arra járna azt lássa, hogy azt lövöm. 

Egy két mozgolódást hallottam magam körül. Szétnéztem a körülötem lévő környéken. 7 alakot láttam meg. Rájuk szegeztem fegyveremet, ahogy közelebb jöttek, egyre jobban kitudtam venni az alakjukat. A fegyveremet elraktam, mikor láttam csak a BTS tagok azok.

-Nem is mondtad, hogy lőni szoktál!- szólal meg Namjoon.

-Nem kérdezted.- vigyorgok rá. Leszedem a szkópot a fegyverről, szét szedem szó szerint, majd elrakom a félméteres akta táskába. Összeszedtem a papír céltáblát, azt összehajtva beraktam a táskámba.

-Nem is találtad el.- szólal meg Taehyung.

-Nem is az volt a célom, én a leveleket lőttem.- mutattam a fára. Aho la legtöbblevél lyukas volt, vagy már leesett a lövés miatt, de azok is átvoltak lyukasztva. 

-Precíz vagy a munkáidba.- bólogat elismerően Namjoon.

-Muszáj, egy hiba és minden borul.- mondom neki. Összeszedtem a cuccaimat. 

-Amúgy, hogy-hogy erre jártok?- kérdezem tőlük, ahogy indulok kifele bmxemmel az erdőből.

-Sétálni voltunk.- hazudik Jimin. Amit nem néztem jó szemmel.

-Igazából, nem tudtunk elérni.- javítja ki Namjoon. Megnéztem telefonomat, és kajak hívtak sokan.

-Upsz, levettem a hangot.- vettem hangosra. 

-A cégnél tali?- fordulok hátra, ahogy kiértünk az erdőből.

-Megbeszéltük.- egyezz bele Jin. Felpattantam biciklimre és már tekertem a céghez. Ahogy láttam a fiúk kicsit hamarabb ide értek. A biciklimet bevittem a tánctermembe. Ahol már ott várt rám Minho és a bts tagok. 

-Zsófi mit csináltál megint az erdőben?- kérdezi Minho idegesen.

-Gyakoroltam.- vontam meg vállamat. Most este nem mentem el sehova, szóval nem kéne kiakadnia.

-Kérem az aktatáskát.- nyújtja kezét, amibe készségesen beleakasztottam a táskát.

-Ez elég gyorsan ment. Mondom mi a mai teendőd, a lányokat megkéne tanítani angolul, ha interjú lenne, tudjanak megszólalni stb. Sok sikert.- hagyja el a termet. Síri csönd lett a terembe amit nem bántam. 

Vajon ezek után Zsófi, hogy fog viselkedni a fiúkkal? Kövi részekben kiderül 😉