Lassan ébredeztem. A szobámba vagyok, mármint a Bangtan házba, azon belül is az ágyamba. 1. kérdésem, hogy a francba tudtak ide felrakni? 2. Hogy a jóbüdös életbe kerültem én ide egy kendővel a fejemen?!?! Ez nekem magas, szó szerint. 

-Dr. Zsófia, khmm ez nem csak úgy van.- Veszem észre Yoongit, aki karizmát mutogatja nekem.

-No ego, a Dr. hagyd már el...- Szólok rá. Lábam elkezdett fájni, ahogy észrevettem be van kötve fáslival. 

-Zsófi felébredtél?- Nyit be mosolyogva egy szürke hajú Namjoon.

-Yap, yap.- mosolyogtam rá.

-Múmiává változtam.- nézegetem karom és két lábszáram. A fiúk elnevették magukat. Lassan nekidőlve a falnak ültem fel rendesen.

-Hogy érzed magad?- kérdez Namjoon, ahogy elfoglal egy széket. Kicsit elkomorodtam és elszégyeltem magam.

-Nem tudnám elmagyarázni.- rázom fejem nemlegesen. A kezeimet az ölembe ejtettem és azt kezdtem tanulmányozni. 

-Akkor, hogy szoktad magad kifejezni?- kérdez Yoongi.

-Zongorán.- kapomfel a fejem ahogy kiejtem ezt az egy szót. Ez az egy szó, és máris jobban érzem magam! Melegség tőltö el a szívemet, ahogy a piano hangja eszembe jut. Milyen szép zenéket lehet rajta játszani! 

-Még kíváncsibb lettem.- áll fel Yoongi, és jön az ágyam mellé.

-Gyere segítek lemászni.- nyújtja felém két karját. Lassan és óvatosan lejöttem a létráról, miközben Yoongi mögöttem kezével fogta derekamat. Leültem a zongora elé, felnyitottam a tetejét. egy nagy levegővétel után elkezdtem zongorázni. 

https://youtu.be/Ikv6-E8hEWU

-Miért pont a bátyádról szól ez a dal?- kérdez egy kis csönd után Suga, fejemet oldalra biccentettem, hogy fejtse ki jobban.

-Belelátok a fejedbe, és dalszöveget énekeltél hozzá. Pár szót kitudtam venni.- válaszol neki, nagyot bólintottam, hogy igaza van.

-Elénekled nekünk a dalt?- kérlel Namjoon, kis hezitálás után bólintottam. 

https://youtu.be/JTNIJ9vrzc8

( Itt zongorát képzeljetek el, ne a gitárt, kicsit illúzió romboló, bocsi) 

Szememet megtöröltem, és néztem a fiúkra, akik ledöbbent fejjel néztek engem.

-Én nem értem miért nem debütálsz.- mondja Yoongi. Elkuncogtam magam.

-Nem annyira tervbe vett cselekmény.- mondom neki. Namjoon szerintem még csak most értelmezte a szöveget.

-Gyönyörű a szöveg.- bólogat elismerően. Egy kicsit zavarba jöttem.

-Ezt a zenét mikor írtad?- kérdez tovább Yoongi.

-Pár hónapja.- válaszolok kicsit szomorkásan, hisz ez nagyon személyes egy dal. Be nyitott  óvatosan egy rosegold hajú egyén. Megláttam az arcát, Jin! Woaw most mindenki hajszínt váltott. Yoongi fekete, Namjoon szürke, Jin rosegold. 

-Hát fent vagy.- csillog  szeme, ahogy meglát.

-Igen.- kuncogtam el magam zavaromban.

-Hoztam neked kaját, biztos éhes vagy.- nyújtja át a vérrel telipoharat. Amit gyorsan meg is ittam, elvette a poharat miután megölelgetett és már ki is ment.

-Zsófi, beszélnél kicsit a családodról?- kérlel Namjoon. Nam Yoongi felé biccentett, hogy menjen ki. Bízok benne is annyira, mégis feszengek ha többembernek kell erről hallania.

-Megértelek!- simít hajamra Yoongi egy kisebb mosolyt eldobva, és már ki is ment. 

-Mit is értene meg?- néz rám Nam.

-Feszengek, ha több embernek kell beszélnem erről, valami ilyesmi.- húzom szájammat. Namjoon hümmögve bólintott egyet.

-Gyere, ülj kényelmesebb helyen.- segít fel csak úgy és ültet a puffra..... Megilletődtem  hírtelen jött érintésén, és kicsit vissza is húzódtam.

-Miért van az, hogy mosolyogsz, barátkozol stb, de ha valami hirtelen fogad téged, vissza húzódsz?- kérdez engem, egyben magát is szerintem.

-Csoda, hogy nektek ennyire  megnyíltam.- húzom fel térdeimet és azt átkulcsolva rakom térdemre államat.

-Mikor még otthon szülőházadba laktál, mit csináltál akkor?- kérdez RM.

-Inkább a szobámba kuksoltam, nem voltam kíváncsi a szülőkre, Jonghyung és Jackson próbáltak kimozdítani, kb sikeresen.- mosolyodtam el a végére.

-Mit csináltatok, ha kimozdultatok?- érdeklődik. Látszik, hogy érdekli, ezért jobb kedvvel beszélek neki erről.

-Van ugye Jackson bandájában egy-két fiú, akik gördeszkáznak, hozzájuk egyszer kétszer kijártunk a skate parkba, ami még mindig meg van. Mondjuk engem nem a gördeszka fogott meg, hanem a bmx. Megyünk egy plázába, miszerint fiús ruháim vannak csak, és legyen lányos is. Hmm...erdőkbe jártunk gombát szedni, sétálni. Kosarazni szoktunk. Ez mind a mai napig szoktak lenni, csak már sajnos ketten...- mesélem neki csillogó szemekkel, de a végére elszomorodtam.

-Sok dolgot csináltok.- kuncogja el magát Nam, mosolyogva bólogattam.

-Mondtad inkább a szobádba voltál, hogy ne legyél a szüleiddel. Kifejtenéd, hogy miért?- mozog a puffon Namjoon.

-Nekem Jackson csak féltestvérem, ebből kilehet azt venni, nos anya válogat a férfiak között. Amm, és utálom. Elitéli Jacksont mert más, pedig én is az vagyok, mondjuk azt nem tudja, kitörne a 3. és a 4. világ háború egyszerre.- legyintek idegesen.

-Miben vagytok másak?- kérdez tovább.

-Ugye mindketten kevert nem is tudom mik vagyunk, és...- gondolkozom hogyan folytassam.

-Jackson meleg.- mondom ki. 

-Értem.- derül  rám, amint felfogta.

-Sokan elítélik őt, meg rossz szemmel néznek rá, pedig attól még ugyan olyan jó fej, meg stb.- akadok ki, miközben karommal kalinpálok. 

-Sőt, azt vettem észre, a melegek sokkal jobbfejek.- puffogok magamba.

-Engem is jófejnek tartasz?- kérdez Namjoon. 

Vajon Zsófi mit válaszolt? Tippeljétek meg a kommentben. Vote-olj ha tetszett ez a rész is, hisz nekem ez egy visszajelzés.