Zsófi szemszöge

A Bangtan haza ment, kivéve Yoongi. Ő estig maradt édesanyukája mellett, mondván, így is kevés időt tölt vele, és akkor indul ő is mikor én végeztem. Okos, mert tudja, hogy figyelek rá és így megpróbálok nagyjából normális időbe végezni, hogy ő ágyba kerüljön.  És ezzel a húzásával engem haza ráncigálva hamarabb.

-Ügyes voltál.- puszilok Jongmin feje búbjára, aki könnyes szemekkel ölelésembe menekült, miután megkapta utolsó szuriját. Miután egy kis édességel kiemeltem ölemből. Elköszöntem tőle majd  lementem az első emeletre, mert napközbe oda felvitték Min nénit. 

A terembe belépve még volt 2 másik pánciens. Nekik is köszöntem, majd mosolyogva mentem célomhoz.

-Jó estét! Hogy tetszik lenni?- kérdezem  idős nénit.

-Egyre jobban vagyok, köszönöm.- biccent fejével. Yoongi az ágy melletti széken aludt ráfeküdve anyukája lábára. Fejebúbját simogatva kezdtem el keltegetni, mire szűk szemeit kinyitotta.

-Yoongi, keljél!- szólongatom, mire nagyokat bólogatva dörzsöli ki szemeiből a csipát, és nyújtózik egy nagyon. Komolyan, mint egy macska. Elkuncogtuk magunkat édesanyukájával.

Pont jött egy ápoló a vacsorákat kiosztani. Min néni nagyon nem akart enni, hiába könyörgött neki munkatársam és Yoongi is.

-Nem kívánom.- szólja el magát szomorúan. 

-Mit tetszik kívánni?- fogom meg kiskacsóját, mire rám emeli kicsit beesett arcát. 

-Egy jó forró levest.- nyalja meg ajkait csillogó szemekkel. 

-Hozok most vacsorára finom forró  teát háztartási kekszel, aztán holnapra főzök húslevest. Így jó lesz?- egyezkedek az idősebbel.

-Majd vissza fizetem.- bólogat nagyokat Min né.

-Azzal tetszik vissza fizetni, ha megessz mindent, amit hoznak, amit hozni fogok.- mosolygok rá szelíden.

-Yoongi gyere velem.- ragadom karon barátomat. Kihúztam a teremből, majd a büfé fele indultunk el.

-Majd vissza fizetem.- motyogja Suga szétyenkezve.

-Nem engedem.- erősködöm nála is. Egy jóízű gyümölcsös teát és egy kisebb csomag háztartási kekszet vettem, amit Yoongi mancsaiba is nyomtam. Utjára engedtem, hogy vigye fel ádesanyjához. Én addig  vissza mentem a másodikra az irodámba, ahol megint egy csokor virág fogadott az asztalomon. 

Ahhhhh Xiuminnak szólni kéne, hogy ha már a férjem/párom intézkedjen is. Min néni kórterme felé menet fel is hívtam tökkelütöttemet.

-Igen?- szól bele. 

-Ha már a párom vagy, intézkedj már az öregnél a szülészetin....- szóltam be neki, mire elnevette magát.

-Még mindig tart? Majd szólok neki.- rakja le a telefont. Pont akkor léptem be a terembe. Meghajoltam mindenkinek, aztán közelebb mentem szöszkém felé, aki a széken ülve nézte, hogy eszik szülője. Hátára simítottam ezzel jelezve megérkeztem.

-Én meg vagyok.- nézek le rá, mire felpattan, majd anyukája felé pillant. 

-Jó éjszakát!- próbálja megölelni édesanyját búcsúként.

-Nektek is drágáim! Köszönök mindent!- hajol meg, amit viszonzunk. 

[...] 

Másnap hétvége jött. A Bighithez nem kellett bemenni, én kora reggel neki álltam húslevest főzni nagy lábasban Jin engedélye után. Semmilyen leves kockát nem használtam. Csak is valódi zöldségekkel csináltam meg a leves alapot. Húst és tésztát főztem hozzá. Só+ Bors. Aztán már csak várni kellett. 

Közben Maknae line szórakoztatott színes angol tudásukkal, amin jókat nevettem és még tanultam is tőlük egy-kettő kitalált szót. 

-Jól van Shit Down, Shit Down.-  zavartam ki őket a konyhából, ezzel üzenve, hogy elfáradtam. A leves is kész lett. 2 doboz elővéve merőkanalasztam át a műanyagokba. Yoongi pizsis lénye köszöntött, mikor megfordultam az asztalon hagyott doboz tetők miatt. 

-Jó reggelt Szundi! Hogy aludtál?- érdeklődöm felőle, közbe a tetőket pattintgatom a két dobozra.

-Neked is! Egész jól, te?- ölel meg hátulról, ezzel picit zavarba hozva engem. Nem szokásom ennyire közel engedni bárkit. 

-Beviszem anyudnak. Akarsz jönni? Viszek dupla adagot, hátha apud is ott lesz.- fordulok meg, miután a szatyorba raktam őket. Ahogy megpördültem Yoongi és az én pofim között pár centi volt amire eléggé megijedtem, és hátrébb is próbáltam menni, és közbe nem ránézni. 

-Megyek veled.- enged el egy apró mosolyt, miután felnéztem rá. Végre elengedett, így mehettem végre én is öltözködni és készülődni. 

[...] 

Mivel nme dolgozni megyek be, nem is vettem fel orvosi köpenyt. Legalább addig is voltak olyan munkatársak akik nem simertek fel a nagy rohanásban és úgy viselkedtek velem, mint egy egyszerű emberrel. 

-Nem szólsz rájuk, hogy ne viselkedjenek veled így?- érdeklődik Yoongi. 

-Nem. Örülök, hogy úgy viselkednek velem, mint egy normális emberrel.- vontam vállat és mentünk tovább a folyosókon.  Mikor bementünk volna a kórterembe pont akkor jött ki egy ápoló nő eléggé meggyötörten. Amit nem teljesen értettünk. 

Ahogy beléptünk, nem láttam semmi különöset. Min néninek felcsillant a szeme ahogy meglátott minket. Párja is felénk fordult. Suga az ősöknek boldogan köszönt. Ahogy én is. A leveseket oda adtam. Yoongi édesanyját etette. Amit az idősebb nő nem nézett túl jó szemmel, de nagy civakodások után durccázva, de hagyta neki. Amin jót nevettem. 

-Isteni lett! Köszönöm szépen!-  szól hozzám Min néni. Mire egy szerény mosolyt ejtettem neki. 

-Tényleg jó lett!- falatozza boldogan Min bácsi is, mire zavarba jöttem. A sok bók és kedvesség piros színt adott arcomnak, amit nem tudtam sehogy se takarni. Ezt a jó hangulatot egy ordítozás törte meg. Érdeklődve pillantottam hátra. Az egyik pánciens ordítozott a gyakornokkal, mire egy nővér is bejött már. Kiderült, hogy fájdalom csillapítót akar, amit már elvileg meg kapot pár órája. 

-Doktor nő!- szól nekem könyörgően kedvenc ápolónőm, mikor már ő se bírt vele. Nagy sóhaj mellett álltam fel, majd mentem én is oda hozzájuk. 

-Mi a baj?- kérdezem meg kedvesen. 

-Nem törődnek velem! Rugassa ki őket!- emeli meg a hangját a beteg férfi, mire nekem itt megemelkedik a szemöldököm. Elkértem a kórlapját, megnéztem milyen gyógyszereket kapott eddig és mikor. 

-Uram 1 órája kapott fájdalom csillapítót. Többet nem adhatunk.- mondtam neki illedelmesen. 

-Fizetek érte, csak adjanak! Nem hatot! Adják a legerősebbet!- golyózik be a csávó. Mire leesett miért akarja nagyon azt a kicseszett gyógyszert.

-Maga gyógyszer  függő?- bukik ki belőlem hangosan. Mire befejezi a hisztizést, és szégyenkezve a földet nézi. 

-Fokozatosan csökkentsék az adagot, hiába hisztizik!- adom ki a parancsot, mire a pali már szóra nyitotta volna a száját,d e megelőztem. 

-Ide figyeljen! Az, hogy velem hogy beszél nem teljesen érdekel. De hogy a munkatársaimmal kommunikált, az tűrhetetlen. Azért nem adják oda a gyógyszert, mert nem akarják, hogy meghaljon daganatban, vagy bármi másban. Így is olyat kap amihez orvosi beleegyezés kell, anniyra erős. Remélem felfogta.- vettetem oda az utolsó mondatot, majd otthagyva megsemmisült páncienst megyek vissza Yoongiékhoz. 

-Kiugrom levegőzni.- simítok Suga bubis hajára. Mikor mentem volna el a kezem után kapott, majd vissza húzott.

-Semmi dohány!- mondja komolyan. 

-Rendben.- ahogy kimondtam amit halalni akart el is engedett, így én is tudtam menni a friss levegőre. 

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! ^^ Nekem ma volt az utolsó sulis vanpom. So innentől VAKÁCIÓ

Remélem mindenki jó hangulatba fog bele vágni a nyári szünetbe. Csomó élménybe lesz része. Menjetek közösségekbe. Telefont/Gépet hanyagoljátok amennyire tudjátok. 

Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket. Lassan vége :( DE vannak újabb és újabb ötletek. És persze a szünetbe tervbe van, hogy hibákat javítok az eddigi könyveimben, de mellette megpróbálok hetente hozni részt, hogy legyen valami rutin is itt wattpadon. Az idiot év miatt nagy rutint nem tudtam fenn tartani, amiért ne haragudjatok. 

Puszi a pocitokra!