Bejött az ajtón JHope kopogás nélkül. Ezekszerint neki is a kis popójába maradt a keze.

-Szia.- köszöntem neki.

-Szia, én vagyok a kistanár, vagyis aki figyel és jegyzetel.- mosolyog rám narancs hajú srác. Bólintottam egyett. Bejött az ajtón a többi Bts tag, és Jackson.

-Ti is kistanárt játszotok?- kérdezem tőlök hitettlenkedve.

-Mi csak unatkozunk.- válaszol Taetae.

-Én viszont táncolni jöttem Dr. Zsófia.- szól hozzám Jackson.

-Hagyd a Dr.-t.- legyintek neki. 

-Melegítsünk be, lesz benne szaltó.- mosolyogtam rá sunyin. Nyújtó gyakorlatokat végeztünk kezdésnek. Utána jött, hogy megmutattam neki, mit kell betanulnia. 

https://youtu.be/7izTrLj-oEA

A többiek lefagytak egy kicsit.

-Ezt nem gondolod komolyan.- hülledezik Jackson.

-De, de.- mosolygok rá. Majd belekezdtünk, elsőnek megnéztem szaltóterén holtart, és szerencsére amit én akarok, attól nem messze. Első 20 percben a szaltót tökélesítettük ki. Volt egy ivás szünet, utána folytattuk, és kezdtük az elejét. Majd a közepét és a végét. Szerencsére bátyám gyorsan tanul és jó tánctéren. 

-Akkor most az egészet egybe, vagy háromszor.- adtam ki nek ia feladatott, kétszer vele táncoltam harmadjára " elengedtem a kezét" módon táncolta el, és nem is volt rossz.

-Na egyre jobb.- mosolyogtam rá. Megláttam újján az eljegyzési gyűrűt. 

-Nem is mondtad, hogy sikerült.- mosolyogok rá, ezálltal kis gödröcskéim is előjöttek. 

-Hogy mi?- néz magán végig, majd zavartan nézi kezét.

-Hát mostanság akartam volna közölni.- küld egy eszelős Jacksonos mosolyt. Nevetve adtam neki egy barackot. Minho lépet be, persze egyből abba hagytuk a civakodást. Úgyálltunk, mmint akik semmit se csináltak, de mégis vigyorogtak mint a tejbetök.

-Minden jól folyik?- kérdezi Minho tőlem, mosolyogva bólintottam egy nagyot, és JHope is. 

-Rendben.- hajol meg, amit viszonoztunk. Kiment a teremből hála égnek.

-Zsófi te, hogy állsz szerelem téren?- vállt Jackson feje perverzé.

-Sehogy, előbb a munka.- mosolyogtam rá. Leddöbbent válaszomon, gondolom nem erre számított.

-Nem, nem. Munkád már van, és egy csomó fiú állandóan a nyakadon van.- oktat testvérem, amit eddig is tudtam.

-Nem tudom teljesen, hogy melyik érdek és melyik nem.- vontam vállat, és mentem kulacsomhoz inni.

-Nem tudod megkülönböztetni?- sétál felém.

-Yap, yap.- bólogattam neki. Laptopot leállítottam, hisz ebéd idő lett. A bts tagok közül Suga és Namjoon maradt a mi civakodásunkat hallgatni. Hallottam megint egy hangot, behunytam szemeimet és próbáltam rá koncentrálni. Persze Jackson nyomatta tovább a szövegét. 

-Maradj csendbe!- szóltam rá halkan. Zsongott  a fejem tőle, de ő még mindig nyomatta. 

-Csendett! - mondtam normál hangerőn. Egy hang állandóan suttogott, de egy idő után kitudtam venni, hogy mit is mond. 

,,Tedd meg!" Bíztatott, ez a hang egyre jobban. Szemem és fogaim fájni kezdtek. 

-FOGJÁTOK BE!- ordítom el magam idegembe, kinyitottam a szememet. 

Jackson lefagyva állt a közelembe. Mondott volna valamit de Namjoon leintette. Majdnem átváltoztam teljesen. Körülöttem, ahogy ordítottam tűzkör jött létre. A talpam alatt kettő rúna volt összekapcsolva. A gyász és az angyal rúna. Megijedtem. Valahogy le kell nyugtatnom magam. Zsebemből elővettem egy golyót, ami által mini füst keletkezett, ez miatt, kitudtam, úgy osonni, hogy ne vegyenek észre. A hátsó ajtót használva, mentem ki az épületből. Kicsit odébb egy  kisutcába mentem, sikátornak is lehetne mondani. Lecsúsztam a falmentén, és próbáltam magam nyugtatni.

Késemet kivettem pólóm alól, megmarkoltam. Gondolkoztam megéri-e? Kit hagynék itt, és mindig Jackson és Namjoon jutott az eszembe. Ha itt hagynám bátyám, nem lenne vérszerinti családja, hiába csak féltestvérem. Igen az, mondhatni anyánk szeret válogatni... Namjoon, nos ő a saját gondja kulcsát keresi az én gondomban, ha nem leszek, ő se lesz boldog élete végéig. 

A kezem szívemtől elmozdult, pontosabban le a földre. A kést már nem szorítottam, ezáltal kicsúszott a markomból, le a földre. Nagy levegővételekkel nyugtattam magam. megpróbáltam egy bűbájt, de az magamon nem hatott. Könnyeim folyni kezdtek.

Szánalmas vagyok ilyen téren. Alig tudom magam lenyugtatni, de persze egy matek egyenletet bármilyen fokozaton megtudok oldani. Nevetséges....

-Ugye tudod, hogy mindenkinek vannak nehézségei?- látok egy alakot a kijáratnál, egyre közelebb jött. Felismertem vörös barna kobakját, ez Yoongi.

-Hogyan találtál rám?- kérdezem tőle, lassan feltápászkodom, de vissza esek a földre. Nagyon fáj a lábam, ahogy láttam vérzik is, jaj ne má'...

-Túlhangosak a gondolataid, és a véredet éreztem.- válaszol kérdésemre.

-Honnan hallottad és érezted?- állok fel végre nagy nehezen a falat támasztva.

-Ohh, te nem vagy beavatva.- lepődik meg, és egy kisebb félmosolyt elejt.

-Tudod vannak természet feletti lények, mint te, Jackson, vagy én. Én vámpír vagyok.- mutatja meg hegyes fogát és vörös szempárjait.

Nem néztem el, igazából meg se ijedtem. Ha akar öljön meg, én úgy se vagyok ráképes. Faarcal néztem megdöbbent gyilkosomat.

-Te tényleg nagyon meg vagy sérülve.- döbben le.

-Mássz ki a fejemből!- fogok rá, iszonyúan elkezdett fájni. 

-Figyelj rám, oké?- fogja meg fejemet két oldalról, szemembe nézve, valamit elkezdett duruzsolni, ami kiütött.