GYEREKEK! EZ A RÉSZ FELKAVARÓ LEHET EGYESEK SZÁMÁRA! ÍGY NAGYON KÉREM MINDENKI FELELŐSSÉGTELJESEN GONDOLJA ÁT ELOLVASSA-E AZT A RÉSZT, AMIT JELEZNI FOGOK. HA NEM, NYUGODTAN UGORD ÁT, SZERINTEM NEM LESZ LYUKAS A SZTORI. VAGYIS MEGPRÓBÁLOM ÚGYIS ÍRNI, HOGY NE LEGYEN! KÖSZÖNÖM, HOGY ELOLVASTAD ^^

-Majd holnap után hozok valamit.- préseli össze ajkait Xiumin.

-Ennyire rossz?- kezdek el aggódni. Barátom kicsit gondolkozott, majd válaszolt.

-Azt nem tudom pontosan, majd eldöntöd.- hajtja le fejét.

-Rendben.- biccentettem. Jackson egy kacsintás után elhagyta Xiu-val a termet. NAgyot sóhajtva kezdtem el a cuccaimat összepakolni. Ugyanis ebédidő közeleg. Elővéve pénztárcámat, telefonomat és fülhallgatómat indultam el a többiekkel ebédelni. Én egy amcsi burgerrel teljesen megvoltam elégedve, plusz egy kóla. Ezzel a tömény szénhidrátos ebéddel, ültem le magyar dolgokat nézni a neten. Pl.: amit a barátaim töltöttek fel.

Sokat kuncogtam és mosolyogtam, ugyanis a tavalyi táborozós videókat nézegettem. Ahogy eszembe jutottak a srácok, azon agyaltam, hogy felkéne őket hívni, rég beszéltem velük.

Az ebédemmel eléggé gyorsan végeztem és még az egészet meg is ettem. Vissza vittem a tálcát, felkapva cuccaimat mentem vissza a terembe. Nagyba játszottam az évzáróra az anyagot. Mikor csak hangszórókból szóló zenével bejönnek az ajtón Eunji-ék. A zene egy kórus mű volt.

https://youtu.be/rrWEJ8YITDg

Elnevettem magam, mert a lányok kifigurázták az éneket. Úgy csináltak mintha ők énekelnék, és hozzá eléggé vicces fejeket vágtak. A fiúk is jöttek velem nevetni.

-Zsófi te milyen szólamot énekeltél?- kérdez Choa csillogó szemekkel. 

-Gyerekkarba mezzós voltam és Szoprán2. Ifiben Alt, és felső.- mondom neki.

-Te kórusban énekeltél?- döbben le JHope.

-Még mindig, csak nem mindig veszek részt a versenyeken. Vonok vállat.

-Woaw!- szólal meg Jungkook Maknae. Egy aprót biccentettem. Telefonon hívni kezdtek. Egy magánszám hívott, szóval nem vettem fel. Az ilyeneket nem szoktam felvenni, de mikor már szószerint tizedjére hívott, kezdet felmenni a pumpa.

-Szerintem jobb ha, felveszed.- mondja Moon. Na most az egyszer felvettem.

-Igen? Mit akar?- szóltam bele nem igazán kedvesen.

-Dr. Zsófia, az elnök keresi.- szól bele egy férfi hang.

-Adja.- válaszolok neki kemény hangnemben. 

-Hallom pont zavarom.- szól bele elnök úr.

-Jól hallja! Mit szeretne? Jah! És mikor szokik le arról, hogy titkosított számról hív? Tudja nem szokásom felvenni ilyeneknek.- beszélek bele eléggé sajátos stílusomba. Mikor a Floow-ból kizökentenek eléggé idegesn szoktam lenni. 

-Ugye tudja, hogy velem így nem beszélhet?- lett ideges az elnök. 

-Magának is vannak elvárásai, ahogy nekem is. Tartsuk be egymásét, és akkor én is úgy beszélek, ahogyan illik.- beszélek hozzá tök kedvesen.

-Rendben. Ki műtene engem?- érdeklődik.

-Mivel ez egy hosszabb procedúra, így lehet Xiumin hyung lesz. Ezt még nem beszéltük meg a főnökkel. Holnap fogunk erről beszélni.- közlöm vele a dolgokat.

-Ez esetben holnap hívom újra, további szép napot Kim.- beszél hozzám.

-Önnek is.- mosolyogtam bele a telefonba, hogy ez is elintézve.
A telefont pár morzsa káromkodás után ledobtam a kisasztalra és agyaltam tovább, hogy mennyire utálom az elnököt.

-Na ki volt, hogy ennyire duzzogsz?- kérdez Moonbyul.

-Csak az elnök.- vontam vállat. -A tököm ki van már vele.- sóhajtottam föl.

-Eléggé kellemes hangnembe beszéltél vele, ahhoz képest, hogy kicsoda.- jegyzi meg Jungkook Maknae.

-Ezt az egy dolgot ne tanuld el tőlem.- kacsintottam rá. 

-Ne hogy emigráljon Északra.- aggódik Moonbyul. Kuncogva legyintettem egyett.

-Ilyen nem fog előfordulni, de nyuggesz van. Következő találkozásnál, már egymás játékszabályaival játszunk.- vigyorogtam rá. Bólintott egyett, de láttam rajta nem nézi jó szemmel, hogy így viselkedtem. Megnéztem karórámon az időt. Uuu pont ebéd idő! Nyami-nyami! 

-De ha Moonbyul ezt felhozza akkor csak van valami alapja.- szólal meg Yoongi. 

-Inkább menjünk ebédelni. á-llok fel a zongorától és kapom kezembe pénztárcámat. Az elnököt meg megoldom, mint mindent. vontam vállat miközben a folyosón magyarázom Moon-nak a dolgokat.

-Egy véleményen vagyunk a pasasról, de te is kicsit leszállhatnál a földre.- csap két válamra finoman Noonám. 

-Rendben Noona.- mosolyogtam rá. Mindenki vett magának kaját, aztán leült mindenki enni a helyére. Az Exo pár tagja jön be az ebédlőbe. Xiumin Hyung mosolyogva fullaszt meg ölelésével, ahogy Baekhyun is. Chen fog az ölébe egy nagyon aranyos kiscicát.

-Cheeeen! Ide adoood?-  kérlelem csillogó szemekkel. Kutyás macskás vagyok. Mosolyogva adja ölembe. Én meg ettetni kezdem sültkrumplival. 

-De cuki vaaagy!-  simítok fehér bundájába. 

-Fiú vagy lány?-  érdeklődöm Chan felé. 

-Fiú, D.O a neve.-  mosolyog a duzzogi macskára, aki miután megette a krumplit gyilkos szemekkel figyelte az idősebbet.

-D.O 2.0!-  kuncogom el magam. A többiek elnevettük magukat. 

-Zsófi majd jössz hozzánk? Egy-kettő dolgot megkéne majd dumálnunk. Főleg Oh Dr.-al, így hárman.-  szól hozzám barátom.

-Persze, mikor goingoljak át?-  figyelek rá, de a macskát az ölembe tartva kényeztetem.

-Úgy holnap után?-  kérdez rá. 

-Nekem jó.- bólintok egyett. D.O-t kiengedtem a kezeim közül, hogy visszatudjon menni a gazdájához, aki Chen. Kicsit furcsáltam a macskát. Az aurája tök fura volt. 

*****

INNENTŐL MONDHATOM ANNAK, HOGY NEM AJÁNLATOS ALACSONY IDEGRENDSZERŰEKNEK OLVASNI! NYUGI KICSI RÉSZ, SZÓLOK, HA VÉGE ;) Egy képet keressetek az után már minden nyugis lesz nagyjából. 

Másnap elmentem a kórházba vérmintát adni a vizsgálatomhoz, meg megszereztem az engedélyt a srácoknak. Kicsit nehéz volt, de remélem megéri a dolog. Jackson és Xiumin megvártak  az irodában, ahol Xiumin-al közösen osztozkodtunk. Mosolyogva lóbáltam meg a papírt, amit Jackson ki is kapott a kezemből.

-Akkor mi ezt meg is nézzük.- hagyták volna el a termet, de követtem őket, hisz én is tudni akarom mit akarnak nagyon megtudni. 

-Hugi erre még nem vagy felkészülve, ahogy én se.-  állít meg mellkasamnál fogva Jackson. 

-De akkor te miért mész? Amúgy is a hullaházba többet voltam mint te!- böktösöm kockáit pólón keresztül. 

-Én vagyok kettőnk közül az idősebb, ezért én megyek, de te maradsz!-  hangja erőteljesebben cseng, de akkor is kiállok magamért, és addig vitatkozunk míg bele megy, hogy velük menjek. Egy nagy épületrészhez értünk. Lekkellett fertőtleníteni a kezünket, és cipőinkre kellet húzni egy anyagot, ami a tisztaságot óvja nagyobb részben. A papírt megmutattuk az ottani ellenőrnek, aki segített nekünk kikeresni azt a tepsit, amit keresünk.

-Ez lesz az!- üti be a kódott. Xiumin egy nagy levegő vétel után húzza ki a fiókot. Mind a hárman meglepődtünk. Bátyám Jonghyun feküdt ott. Na jóóóóóóó! Eddig is kicsit sápadt voltam a vérvétel miatt, de ezekután megkellet támaszkodnom valamiben. Jackson síró görcsöt kapott, ami engem is arra késztetett, hogy könnyeim eleredjenek. Xiumin szerencsére valamennyire erre felvolt készülve, így próbált minket támogatni valamilyen szinten. Az őr bezárta Xiumin kérésére a fiókot. Én lerogytam a földre. Alig kaptam levegőt. Bátyám egy kicsit jobb patszban volt mint én. Egy lélegeztető dobozt nyomtak az arcomba, hogy azonkeresztül vegyem a levegőt. 

INNENTŐL MÁR NEM LESZ ILYEN MEGRÁZÓ RÉSZ! 

Az őr hívott az adóvevőén keresztül 2 ágyat a sürgősségiről. 2 asszistens gyorsan megis érkezett. Mindkettőnket felraktak egy-egy ágyra és már toltak is minket tovább valahova. Sírásom nem csillapodott, levegőt kaptam valamennyire a maszk miatt amit kaptam. Adtak a sürgősségin altatót ami a maszkból jött, így sikeresen el is aludtam.

*****

Valamikor fel is kelek. Az egyik ápolónő jön mellém és egy kis időmúlva Xiumin. 

-Hogy vagy Zsó?- néz rám aggódva barátom. Egy keserűmosolyt dobtam felé. 

-Nem szólalsz meg, ugye?- sóhajt fel, miközben az égre szegezi szemeit. Egy nagyobbat bólintottam. 

-Jackson mondta, hogy nem lesz jó vége.- guggol le mellém. 

-Ő ho..hogy van?-  szólalok meg végre kicsit rekedtes hangon. 

-Nyugodj meg, ő jobban bírta, mint te.- simít készfejemre. Megpróbáltam egy mosolyt eldobni, de közel se volt olyan Zsófis, inkább hasonlított egy kutya vicsorításra, mint mosolygásra.

-Egy két vizsgálat és haza tudunk engedni.-  próbál vigasztalni, ami csak egy kicsit segített rajtam. Fehérhajú bátyám jön mellém, aki már talpig fell van öltözve.

-Szia hugi!- borúl nyakamba és nekem itt törikel a mécses és kezdek el újra sírni. A szívritmus érzékelő eléggé sokat pittyogot szívem heves dobogása miatt, ami a sírás hozott ki. Oké, hogy orvos vagyok, de ez engem is megráz lelkileg. 

-Oppa, m..mikor megyünk haz..a?- kérdezem Jacksont szipogások közepette. Egy ápolónő jött lekapcsolni engem a gépekről, miután pár dolgot megnézett rajtam. Miután ezek megvoltak, bátyus segített felöltözni miután a függönyöket elhúzta.

-Zsófi nem vagy te egy kicsit csontos?- simít végig oldalamon.

-Nem tudok ez ellen mit kezdeni Hyung!-  szólok neki. Egy nagyot sóhajtott. Majd összeszedve cuccainkat indultunk haza. Én a Bangtan házhoz mentem, a srácok majd ebédután jönnek. Jackson meg a testvér házat rohamozta meg.

Remélem tetszett ez a rész is! <3