Lassan kelek fel Hyungom telefonálására. Nagyon ideges lehet valamiért. A levegő vétele éles, ahogy a hangja is. Lomhán ülök föl a kanapén. Gondolom meghallotta mocorgásomat, székével egyből erre fordul, így már nem a képernyőket bámulja. Elköszönt a vonalnál üllőnél, majd egy lágy mosolyt küldött felém.

-Minden rendben?- érdeklődök felé, magamon összecsavarva a pokrócot amennyire fázok. 

-Nagyjából igen, viszont neked holnap zongora vizsga és még nem gyakoroltál.- konyítja le ajkait a végén.

-De-de, gyakoroltam álmomban. Fejben pörgettem miket lehetne lejátszani, de köszönöm, hogy szóltál.- küldök felé egy lágy mosolyt. 

-Eljátszod nekem?- mutatja meg boci szemeit. Elkuncotam magam viselkedésén. Remélem lenyugtatom a játékommal. Helyet cseréltünk Hyunggal, majd elővéve telefonomat, megkerestem rajta a kottát. Suga kényelembe helyezte magát és ő is becsavarodott a pokrócba, ami miattam még biztos meleg volt. Úgy nézett ki, mint egy hernyó.

https://youtu.be/7hJwdUPTnN4

-Ez menne a vizsgára.- fordulok felé, de nem számítottam arra, hogy telefonnal felvette az egészet. 

-Yoongi!- Sipítom nevét, és takarom el arcomat egyből két kis kacsómmal.

-A rajongók imádták.- Mutatja felém a kijelzőt, ahol élőadásba mentünk. Egy csomó komment volt, hogy milyen jó volt. Egy kicsit be is könnyeztem.

-Nézzétek még könnyezik is.- mutat a kamerának engem Yoongi, mire elfordultam a gurulós székkel, és törölgetni kezdtem szememet.

-Menj a francba.- nevetem el magam a sírás küszöbén állva.

-Megyek vígasztalni. Sziasztok ARMY-k!- köszön el Suga, majd egyből érzem, hogy megfordíta székkel maga felé. 

-Naaaa Zsó, ne sírj kérlek!- ölel át Hyungom, amit viszonzok eléggé hamar is. 

- Az embereknek tetszett. Baj nem lehet belőle.- mosolyog rám. Bátyám hívott telefonon, ezt onnan tudom, hogy a névjegyzékbe mindenkinek van egy saját csengőhang beállítva. Nos neki ez: 

https://youtu.be/zlRD_rIzrK4

-Bocsánat.- kértem elnézést Sugától, aki csak biccentett.

-Mit szeretnél?- szólok bele a zsebből előhúzott ketyerébe.

-Zsóó, gyertek  Yoongival késői ebédet tartani, plusz egy-két megbeszédem van veled.- hadar le mindent bátyus, majd kinyomja. Kérdőn nézem a képernyőmet, amin látom, hogy ő hivott és lerakta.

-Bátyus mondta, hogy menjünk enni, plusz nekem mondani akar pár dolgot.- közlök mindent Yoongival, amit egy bólintással elintéz. Lementet mindent a gépen, majd ki is kapcsolta azt. Kicsit kínos csönd volt míg az ebédlőhöz érkezdtünk, nekem kicsit kellemetlen volt. Bátyám egy nagy ölelésbe ránt, majd, miután Sugával kikértük az ebédjeinket. Ami nekem egy szimpla hamburger volt, míg neki meleg kaja, addig Jackson mesélte mi a terve.

-Zsófi, ugye neked holnap vizsga, de egyben nekem az évfordulóm Markieval éééés mi lenne, ha te lennél a szakács?- próbál bociszemezni nekem. Yoongi alig hitt a fülének, én meg erre rég felkészültem, hisz általában én főzök, ha valami ünnep van. 

-Attól függ mit kell főzni, és, hogy mikor végzek a vizsgán.- válaszolok neki. Egy hatalmas ölelésbe részesített, ami eléggé hírtelen jött. 

-Hány fogásos legyen?- kérdezek rá. 

-3-4 tökéletes.- kapok tőle egy cuppanósat. 

-Yah, mi lenne veled nélkülem.- sóhajtok nagyot. 

-Ez kölcsönös doktor.-  kacsint rám, mire kapott egy vál boxot tőlem.

-De ennyi erővel, ha már úgy is nagy adagot főzök, akkor a srácoknak is főznék. Nem baj?- fordulok féltesóm felé.

-Dehogy baj! Valahogy ki kell engesztelni őket, mert elviselik a személyiségedett.- fut el Hyungom J-Hope mögé, aki értetlenül néz maga mögé Jacksonra,aki nem engedi, hogy megforduljon. 

-YAH! JACKSON WANG TE SE VAGY JOBB!-  szólok rá mű durcát vágva.

-Szerintem igaza van.-  kötözködik Jungkook. 

-Csak félig van igaza.- kuncogom el magam, mert már nem tudok mit csinálni velük. 

-Legalább tudod magadról.- Paskolja meg vállam Yoongi, mi a többiek elnevetik magukat, én meg azt se tudom mit csináljak. Csak álltam ott, mint akinek le van tolva a nadrágja.  

-Nam Hyung! Nektek az jó, ha holnap este én főzök vacsorát?- fordulok az idősebbek felé. 

-Nekem tökéletes! Legalább Jin végre pihen.- ad puszit Jin Eomma arcára. Amin elkuncogtam magam.

-Na dee várjál bátyus! Milyen nemzetiségű kaja legyen?- kérdezem tőle. Ő pedig óvatosan kijön JHope mögül, amit kicsit megmosolyogtattam. 

-Magyar legyen! Otthon be van vásárolva minden. Plusz Tokai Asszu.- mosolyog rám mindent tudóan.

-Uuu jó, hogy mondod!-  csettintek rá.

-Azt is viszek a fiúknak.- simízem meg pocimat.

-Mennyire bírjátok az alkoholt?- kérdezi Jackson a többieket.

-Hát én nem nagyon.- szólal meg Jungkook. A többiek meg elmotyogtak egy-kettő szót, hogy ,,Attól függ"   ,,Nagyjából jól "-t.

-Akkor egy nyalásnyit adj nekik.- veregeti meg vállam vér rokonom. 

-Hmmm, akkor nekem le megy délben a vizsga, az előtt egy táncpróbát tartok és utána meg megyek hozzánk Ott megfőzök, és akkor estére meg viszem a fiúknak a kajákat frissen kis alkohollal.- Összegzem a dolgokat vigyorogva. Mindenki beleegyezett szerencsére. 

-Holnapra viszek neked vizsgára ruhát, hogy ne kelljen cikáznod.- szól hozzám Jackson, amire biccentettem. 

-Hát akkor, irány haza, hogy te kipihent legyél a vizsgára.-  derül rám Namjoon, amit visszaadtam neki. Jackson meg csak döbbenve néz rám, hogy látja a mosolyomat. Nem sokszor mutatom meg mosolyomat másoknak, vagyis mosolyogni szoktam, de az a igazi boldog mosolyomat nem mindenki ismeri. ( Kép fent, aki akarja lesse meg. Csak ilyen ilusztációnak, de ha te képzeled el magad, az a legjobb ^^) Ebből is lelehet szűrni, hogy ki áll közel hozzám.  Elköszönve Davetől és Jacksontól indultunk haza. 

Otthon megfürödtünk, majd én egyből zuhantam az ágyba miután egyszer eljátszottam Yoongi zongoráján a vizsga anyagot. 

Sziasztok olvasók! Van az a pillanat mikor el kell dönteni, hogy ezt kajak akarom-e csinálni...Hogy a szabad időmet a tanulás mellett, ebbe öljem bele a családom helyet/mellett. Megmondom őszintén, nem tudom eldönteni, hogy ez a pillanat-e. Nem akarom sajnáltatni magam, de szerintem az a jó, ha az olvasó tud pár dolgot az íróról...és igazából annyi, hogy nincs sok szabad időm. Most otthoni karanténba voltam ( semmi covid, nyugi <3 ) ezért volt időm írni valamennyit, de most majd újra suliba kell járnom. Amit nem bánok, hisz inkább osztálytársakkal, barátokkal lennék, mint itthon a négyfal közt.  Tudom írtam ezelőtti részben, az-az panaszkodtam a vissza jelzésekről. Mondhatni, most magam ellen is beszélek. Hmmmmm, összességében annyi, hogy nem szeretném abba hagyni ( szerintem) ééééés~ sajnos ritkán lesznek részek, de igyekezni fogok, ezt megígérem, garantálom! <3 <3 

Csak, hogy valami jó val is jöjjek a részen kívül....Ma egy édesanyukát láttam SUGA-s maszkba. Olyan boldog voltam miatta, van egy-kettő ismerősöm akik idősebbek jóval tőlem ( 30-40) akik imádják a K-pop-ot. Na igen, ez egy kicsit vidított a napomon, remélem velem a tiétek is! ^^

Remélem ti egészségesek vagytok és legyetek is azok! Puszi a pocitokra! <3