Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Bobby

Sziasztok! Sajnálom, hogy most tudtam részt hozni. Megmondva őszintén nehéz új suli mellett. Plusz nem mindig van motivációm. Ötletem sok van szerencsére, de egy-kettő vissza jelzést szeretnék kérni, akár privátban is, hogy jó-e vagy nem. Mit kéne változtatnom?

Nem azt akarom, hogy minden rész alá akarok vissza jelzést, hanem csak időnként, még az is elég lenne.

Egy kisebb résszel jöttem, tudom, de megpróbálom a kövi részt jovőhétig meghozni. Kérlek neharagudjatok rám. Vagy akár haragudhattok is.

Remélem tetszett ez a mini rész. Puszillak benneteket <3 

 Minho után rohantam, aki a sok folyosón keresztül a tárgyaló terembe ment. Én meg utána, hogy megagyaljam egy picit nagyon is. 

-Hyung gyere csak ide!- Nyitom ki a terem ajtaját, de nem igazán várt dolog fogadott. Bobby fogadott a YG főnökével. Kicsit feszengtem. Bobbyt annyira nem kedvelem, hisz nagyon nyomulrám, ha találkozunk valamikor. Ahogy a YG emberét se szívlelem. Minho meghajolt, ahogy én is. A másik kettő idegen is felállt az asztal mögül, és viszonozták gesztusunkat. YG papa szólal meg elsőnek.

- A két cég érdekében azt kell tettetnetek, hogy egy pár vagytok!- jelenti ki semmi kerítés nélkül a YG papa. A kijelentésén eléggé felhergeltem magam. Mi az, hogy jöjjek Bobbyval össze? Nem tetszésemet ki is mondtam.

- A nagy ló túrót! Dolgozzanak a bandák, úgy, hogy az ügynökség felkapott legyen.- forgattam szemet, majd kifordultam a teremből és egyenesen a tánctermembe mentem. Hallottam, hogy rohan utánam valaki, főleg, hogy a nevemet is mondogatja. Az ajtómat kulcsra zártam, és az ajtó mentén le is csúsztam. 

-Zsófi nyisd ki az ajtót!- Szól rám mérgesen Minho. 

-Kösz, inkább nem.- mondom neki. Egy köhögést hallottam a terem végéből. Bobby ült a székemben, ahol általában szoktam ülni. Mellette a kanapén nézte a jelenetet J-Hope, Jimin és Jungkook. 

-Mi a....- akad el szavam. Felállt a székemből és felém kezdet közeledni. Amit nem néztem jó szemmel. 

-Hagyj békén!- szóltam rá kimérten.

-Ugyan cica, csak pár hónap!- mindjàrt körbe zàrna, hogy ne tudjak elmenekülni. Egy szèp gyomrossal hátrébb löktem, ami nem annyira tetszett neki. Az ajtót kinyitva Minhoba ütköztem, akit gyorsan kikerülve futottam a folyosón. A srácokat kikerülve felrohantam a lépcsőkön a legmagasabb pontra, az-az a tetőre. Egy ajtón kéne kimennem a levegőre, amihez szerencsére van kulcsom. Kinyitva azt, léptem ki a levegőre.

Hogy kicsit lenyugodjak, a falmentén lecsúsztam, hogy hevesen dobogó szivemet lecsillapítsam. Szemeimet lehunytam ugyanis forogni kezdet velem a világ. Hogy kicsit jobb legyen kiterültem a betonon.

Lépéseket hallok. Amint meghallom, hogy nyílik az ajtó, egyből eltakarom arcom két kezemmel.

-Hát itt vagy!- Hallom meg Suga Hyung hangját.

-Hagyjál Hyung!- törlöm le kezemmel az éppen lecsordogáló könnycseppet.

-Mesélj csak, miért rúgtad meg Bobbyt?-
Próbálná kezeimet eltávolítani arcom elől ami sikerül is. Ahhoz, hogy ne rakjam vissza őket. Kicsit rá is nehezedik oda szorítva fejem mellé karjaimat. Emiatt a cselekvése miatt mégjobban elkapott a síró görcs. Szemeimet nem nyitom ki, érzem tanácstalan, nem tudja miért sírtam el magam mégjobban. Óvatosan átölel, mintha egy porcelán lennék. Fejemet mellhasába fúrom.

-Hy..Hyung mikor mehetünk haza?- kérdezem tőle szipogások közepette.

-Még ebédelünk, és neked lejárt a munka idő, de ilyen állapotban nem engedem, hogy egyedül legyél. Szóval mit szólnál, ha megebédelünk és után nekem a stúdióba kell dolgoznom és akkor ledőlsz a kanapén. Ha neked jó, persze.- próbál egy tervet kitalálni.

-Rendben.- bólogatok neki.  Lassan felállunk a földről, majd lesétáltunk a stúdiókhoz, ami alattunk volt 2 szintel. Hyung beütötte a jelszavát és már bent is találtam magam. Én eldőltem a kanapén, míg Suga betakart egy pléddel, hogy ne fázzak. Aztán ő le is ült zenét csinálni. 

Hallgattam a zongora hangját, hogy random akkordokat üt le, ezzel a zene alapját csinálnva. Hallottam a hangokból, hogy egy szerelmes dalt akar írni. Ugye, ha zenét akarunk írni, akkor elsőnek mindig a fajtáját gondoljuk ki. Szerelmes, szakítós, depresszív hangulata legyen, vidám, dicsőítő és még sorolhatnám. 


Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro