Bobby
Sziasztok! Sajnálom, hogy most tudtam részt hozni. Megmondva őszintén nehéz új suli mellett. Plusz nem mindig van motivációm. Ötletem sok van szerencsére, de egy-kettő vissza jelzést szeretnék kérni, akár privátban is, hogy jó-e vagy nem. Mit kéne változtatnom?
Nem azt akarom, hogy minden rész alá akarok vissza jelzést, hanem csak időnként, még az is elég lenne.
Egy kisebb résszel jöttem, tudom, de megpróbálom a kövi részt jovőhétig meghozni. Kérlek neharagudjatok rám. Vagy akár haragudhattok is.
Remélem tetszett ez a mini rész. Puszillak benneteket <3
Minho után rohantam, aki a sok folyosón keresztül a tárgyaló terembe ment. Én meg utána, hogy megagyaljam egy picit nagyon is.
-Hyung gyere csak ide!- Nyitom ki a terem ajtaját, de nem igazán várt dolog fogadott. Bobby fogadott a YG főnökével. Kicsit feszengtem. Bobbyt annyira nem kedvelem, hisz nagyon nyomulrám, ha találkozunk valamikor. Ahogy a YG emberét se szívlelem. Minho meghajolt, ahogy én is. A másik kettő idegen is felállt az asztal mögül, és viszonozták gesztusunkat. YG papa szólal meg elsőnek.
- A két cég érdekében azt kell tettetnetek, hogy egy pár vagytok!- jelenti ki semmi kerítés nélkül a YG papa. A kijelentésén eléggé felhergeltem magam. Mi az, hogy jöjjek Bobbyval össze? Nem tetszésemet ki is mondtam.
- A nagy ló túrót! Dolgozzanak a bandák, úgy, hogy az ügynökség felkapott legyen.- forgattam szemet, majd kifordultam a teremből és egyenesen a tánctermembe mentem. Hallottam, hogy rohan utánam valaki, főleg, hogy a nevemet is mondogatja. Az ajtómat kulcsra zártam, és az ajtó mentén le is csúsztam.
-Zsófi nyisd ki az ajtót!- Szól rám mérgesen Minho.
-Kösz, inkább nem.- mondom neki. Egy köhögést hallottam a terem végéből. Bobby ült a székemben, ahol általában szoktam ülni. Mellette a kanapén nézte a jelenetet J-Hope, Jimin és Jungkook.
-Mi a....- akad el szavam. Felállt a székemből és felém kezdet közeledni. Amit nem néztem jó szemmel.
-Hagyj békén!- szóltam rá kimérten.
-Ugyan cica, csak pár hónap!- mindjàrt körbe zàrna, hogy ne tudjak elmenekülni. Egy szèp gyomrossal hátrébb löktem, ami nem annyira tetszett neki. Az ajtót kinyitva Minhoba ütköztem, akit gyorsan kikerülve futottam a folyosón. A srácokat kikerülve felrohantam a lépcsőkön a legmagasabb pontra, az-az a tetőre. Egy ajtón kéne kimennem a levegőre, amihez szerencsére van kulcsom. Kinyitva azt, léptem ki a levegőre.
Hogy kicsit lenyugodjak, a falmentén lecsúsztam, hogy hevesen dobogó szivemet lecsillapítsam. Szemeimet lehunytam ugyanis forogni kezdet velem a világ. Hogy kicsit jobb legyen kiterültem a betonon.
Lépéseket hallok. Amint meghallom, hogy nyílik az ajtó, egyből eltakarom arcom két kezemmel.
-Hát itt vagy!- Hallom meg Suga Hyung hangját.
-Hagyjál Hyung!- törlöm le kezemmel az éppen lecsordogáló könnycseppet.
-Mesélj csak, miért rúgtad meg Bobbyt?-
Próbálná kezeimet eltávolítani arcom elől ami sikerül is. Ahhoz, hogy ne rakjam vissza őket. Kicsit rá is nehezedik oda szorítva fejem mellé karjaimat. Emiatt a cselekvése miatt mégjobban elkapott a síró görcs. Szemeimet nem nyitom ki, érzem tanácstalan, nem tudja miért sírtam el magam mégjobban. Óvatosan átölel, mintha egy porcelán lennék. Fejemet mellhasába fúrom.
-Hy..Hyung mikor mehetünk haza?- kérdezem tőle szipogások közepette.
-Még ebédelünk, és neked lejárt a munka idő, de ilyen állapotban nem engedem, hogy egyedül legyél. Szóval mit szólnál, ha megebédelünk és után nekem a stúdióba kell dolgoznom és akkor ledőlsz a kanapén. Ha neked jó, persze.- próbál egy tervet kitalálni.
-Rendben.- bólogatok neki. Lassan felállunk a földről, majd lesétáltunk a stúdiókhoz, ami alattunk volt 2 szintel. Hyung beütötte a jelszavát és már bent is találtam magam. Én eldőltem a kanapén, míg Suga betakart egy pléddel, hogy ne fázzak. Aztán ő le is ült zenét csinálni.
Hallgattam a zongora hangját, hogy random akkordokat üt le, ezzel a zene alapját csinálnva. Hallottam a hangokból, hogy egy szerelmes dalt akar írni. Ugye, ha zenét akarunk írni, akkor elsőnek mindig a fajtáját gondoljuk ki. Szerelmes, szakítós, depresszív hangulata legyen, vidám, dicsőítő és még sorolhatnám.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro