Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Annyira rossz, hogy már jó!

-Próbáld a haragodat kontorlálni, ne egyszerre es nekem, hanem fokozatosan.- áll meg edzőm.

-Aki a dühéből küzd meggondolatlanul, könnyebb a földre teríteni.- gáncsol ki tanárom.

-Ezt gyakorold, mindössze ennyi hibád van.- nyújtja a kezét, hogy felsegítesen, amit nem fogadtam el. Fekvőhelyzetből  felugrottam álló pozítcióba. 

-Megpróbálom.- hajoltam meg köszönet képpen, amit viszonzott. Megtöröltem arcomat, ittam egy kicsi vizet és én is beálltam súlyt emelni a fiúkhoz, már rég cseréltek a lányokkal. Fejhalgatómat fejemre téve hallgatam zenét miközben edzettem tovább. Egy két ember jött be az edző terembe. Tudni kell erről az edző teremről, hogy eléggé híres egy hely. Sokan szoktak ide járni. Mikor mi végezni szoktunk akkor nyit ez az egész, hogy minket ne zaklassanak edzés közben, most valamiért hamarabb kinyitották a bejáratiajtót, és max 5 ember jött be. De azok felismertek engem és a fiúkat, a lányokat nem ismerhették ők még csak most fognak debütálni. 

Egyből felkaptuk motyóinkat, és berohanva öltözőinkbe mentünk vissza futva a céghez. Nevetve dőltem ki a tánctermem közepén. A fiúk, Minho és 2 rendőr jött be a táncterembe. Ahogy bejöttek, én felálltam.

-Mi szél hozta önöket?- kérdezem tölük édeskés hangon.

-Kedves Zsófszia, nem bánná ha körbe néznénk?- szólal meg az egyik rendőr.

-Csak tessék.- mutattam direkt a távolba, hogy arra menjenek. Nagyon nézték az akta táskámat, amit ezek szerint Minho vissza rakott.

-Ebbe mi van?- kérdezi az egyik rám nézve. Felvéve azt az asztalra rakva nyitottam fel, és ami a tetején volt papír oda adtam nekik.  Az már más kérdés, hogy az engedély hamisítvány volt. Rendőr elismerően biccentett.

-Ez esettben hamis volt aki szólt az őrsön.- adja vissza a papíromat. Majd Minhoval távoznak.

-Szemét!- sziszegem.  A lapot visszaraktam a helyére.

-Ügyesen kivágtad magad.- szólal meg Yoongi.

-Moonbyul meg mondta.- rántottam meg vállamat, a táskát visszaraktam az asztal alá. 

Megebédeltem Dave-nél, majd elhagytam a céget a fiúkkal és haza fele vettük az irányt a kocsiba. Én Tae és Jungkook közé ültem. Ami elég szórakoztató volt ez a két colos végig "énekelték" az utat. Mondhatni torkaszakattukból üvöltötték a zeneszöveget. Azon agyaltam, hogy mától kezdve 3 nap és vizsga, innentől már csak pihennem kell.

Pizsimbe átöltözve fáradtan nyúltam el a kanapén.

-Ennyire elfáradtál?- kuncogja el magát Monie mellém ülve.

-Igen, 3 napig már csak pihennem kell, utána meg már vizsga.- ásítok egy nagyot, de kezemet szám elé tettem.

-Milyen vizsga?- kérdez tovább.

Amilyen szakmai vizsga, szóbeli pontosabban. Vonok vállat.

****

Este elmentünk Namjoonal mi is aludni. A nap hamar eltelt.

Az angol órának vége lett, ami kértem mind megcsinálták a többiek.

-Mivel ennyit terveztem az órára amit jó gyorsan megcsináltunk, szabad foglalkozás szerű mizéria.- adtam ki nekik a feladatot. Visítva kezdtek bele a feladatba. Meghallottam a telefonból szóló zenét és ahogy a lányok próbálnak magyarul rappelni. ( fent)

-Megmondtam, de Ti nem hittétek,

Tényleg szemmire nem vittétek,

Nem láttyák, mennyi szart átéltem,

Nincccsen gond, végre vany már pénzem.- énekelte Emma elég jó kiejtéssel.

-Istenem.- fogtam fejemet és röhögtem rajtuk.

-Alig volt olyan Annó,

aki hitt bennem, de komolyan,

Befuttam, de nem értik, hogy hogyan,

Mégis gratulálnak nekem sokan,

A különbség köztük és köztem,

Hogy én egy magamban győztem.- Choa össze kavarodot, így kimentettem a helyzetből és a szöveget tovább löktem.

-Tényleg, nagy lett az arcom?

Kösz, nemInkább az út nagy, amit én jöttem,Dől a lé, dől a lé, dől a lé, yea, yea

Repülünk, fölfelé, fölfelé, yea, yea

Erőt ad a szembeszél, 

Senki nem segített, arról senki nem beszél,

Mondják nekem, hogy ők tudták,

Az ajtót előttem becsukták,

A csillagokat lehazudták,

Jár a szájuk, de ők lusták,

Folyton az agyamat húzzák,

Mert a saját életüket unják,

Rajtatok a gyűlölet áll jól......rajtam a bundák.- fejeztem a rapszöveget.

-Kifogtátok azt a zenét, ami annyira rossz, hogy már jó.- nevettem el magam. Mindenki röhögésbe tört ki. Elmentünk ebédelni. Utána a fiúknak dolguk volt, én meg kimentem a skate parkba. 

Szerencsére max 2 ember volt rajtam kívül. Egy csomó régi trükköt vettem le a polcról és töröltem meg őket a portól. Egy csomó hátraszaltót, és egy flairt csináltam össze-vissza.

Annyit látok, hogy 7 srác jön be a kapun, maszk van rajtuk és eléggé kataró cucc van rajtuk, azaz hosszú kabát, sapka, szemüveg, maszk. Eléggé gyorsan felismertem őket, így oda gurultam köszönni. 

-Sziasztok!- integettem nekik. 

-Mikor tervezel haza jönni?- kérdez Seokjin. 

-Úgy most, ha végeztetek, csak le kell védőzzek.- mosolyogtam rá. 

-Addig kiakarjátok próbálni?- Nyújtom feléjük biciklimet. 





Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro