A képernyőn megjelenik Jackson apja. Egy alfa. Én annyira nem szeretem követni a farkas dolgokat, hisz nem igazán érdekel. Egy-két ünnepen ott vagyok, mert Jackson elrángat, hogy mégis csak családtag vagyok, de sok kedvem nem szokott lenni. Yoongiék jöttek be a terembe egy új taggal. A kamera bekapcsolt, ami a laptopban volt, így fogadva a hívást mi is láttuk magunkat. Na meg a másik készülék előtt ülőt is. 

-Szia apa!- köszön Jackson. Én is köszöntem az idősebbnek. 

-Jó benneteket is látni! Tudjátok minden évben van egy családi találkozó. A mostani egyhónap múlva lesz. JAH és hozzátok majd a párotokat.- mond el minden információt az öregebb.Sajnos Jackosn egyből megis szólalt...

-Zsófinak még nincs párja.- Köp be apjának. Kicsit mérges lettem Jacksonra ezért egy varázslatot ráküldtem, ami a cipőfűzőit összekötötte. Szóval, ha majd elindul akkorát esik, mint egy ólajtó. 

-Hány éves is vagy?-  fordul felém Jackson apja.

-25.- válaszolok lezserül. 

-Akkor már kéne.- lesz kicsit idegesebb.

-Az legyen az én dolgom. Ön már házas, foglalkozzon a saját életével.- beszélek hozzá. Jackson csúnyán rám nézett, amiért tiszteletlen voltam, de ezt a nézést tőlem is visszakapta.

-Milyen tisztelettudó vagy.- horkant fel a képernyőn lévő.

-Aki tud, az tud.- Mosolygok rá.

-Elfogunk menni. A húgom nevében is mélyen elnézést, amiért így viselkedett.- hajol meg Jackson. Nem szeretem, mikor miattam alázkodik ez a cukor borsó. Ezért gyorsan felegyenesítettem, és én kértem elnézést.

-Elfogadom, várom majd mind a 4 személyt.- rakja le a videóhívást.

-Nem nagyon bírom a faterodat.- Szólok hozzá, miközben indulok a táskámhoz.

-Ez kölcsönös.- indulna meg, de megbotlik és orra esikk csórika.ű

-EZT MOST MIÉRT?- bobozza ki cipőjét. Elkuncogtam magam.

-Amiért beköptél.- ittam bele italomba.

-Na meg állj csak!- indulna felém, de Minho lép be a terembe és amint meglát minket civakodni, egyből elüvőlti magát.

- MI A FÉSZKES FENÉT CSINÁLTOK TI?! MÉGHOZZÁ MÁSOK ELŐTT!- Üvőlt ránk, mire megállunk a civakodásban és végignézünk a terembe lévőkön. Bangtan van itt és egy random ügynök, aki Jackson embere.

-Csak a fiúk, plusz láttott már mindenki minket civakodni.- húzom ki magam a slamaztikából.

-Még az őr is?-  kérdez vissza Minho.

-Igen.- bólint Jackson. Minho csak feltartotta a kezeit, mintha pisztolyt szegeztünk volna rá. A Bangtan elnevette magát, ahogy mi is.

Hívtak telefonon. Barátnőm Alma apja hívott pont.

-Bocsánat.- mentem arrébb a sarokba. Majd vettem fel a telefont. Addig a fiúk kicsit hallkabban kezdtek el hülyeségekről dumálni.

-Szia, mit szeretnél?- beszélek bele az egyik anyanyelvemen.

-Szia, Alma eltűnt itthonról. És nem tudom merre keressem. Nagyon csúnyán összevesztünk este, de mikor ma hazajöttem a munkából nem volt itthon ő se, és egy csomó cucca.- sírja el magát az idősebb.

-Nyugi-nyugi. Mindjárt megnézem hol van.- mondom neki, miközben a laptopon a térképet kapcsolom be a nyomkövetőkkel.

-Köszönöm.- sírdogál itt nekem a telefonba. Megpróbáltam lenyomozni a telefonját, de a rendszerem nem találta, biztos repülőüzemmódba van. Szóval a nyomkövetésre mentem rá, bár nekem Magyarországot mutatta.

-Menj bele a repülőtér rendszerébe.- ajánja fel Jackson. Meglepődtem rajta, hogy miket tud és, hogy mit mondott.

-Drágám, hallom ám mit beszélsz telefonon keresztül.- kacsint rám.

-Ezt észbe tartom bátyus.- nézek rá perverz fejjel, mire ledöbben, nem kicsit. Mi meg elnevetjük magunkat. Beléptem a magyar reptér rendszerbe és kikerestem egy nevet. Amit meg is találtam. 

-18-kor indult, akkor lassan itt lesz.- mondja Minho. A telefont a fülemhez raktam, hogy tudjak kommunikálni.

-Alma meg van, mindjárt találkozom vele. Ne aggódj, mostmár biztonságban lesz. Pussz, majd még írok.- nyomtam ki a telefont. Ideges voltam. Hogy juthat valaki eszébe az, hogy csak úgy elmegy otthonról a világmásik felére. És még a nyelvet se tudja valami jól. Nagyon jó... Karórámon az időt meglestem. Király ebéd. Akkor azt az időt most feláldozom barátnőmre.

-Seungkwan Markie-nál van, ugye?- fordulok bátyám fele.

-Igen- mosolyog rám bíztatóan. 

-Okey, akkor kiszaladok a repülőtérre, utána meg folytatom a lányok angol oktatását.- fordulok a vége fele Minho-hoz. Aki engedélyt is adott erre. Felkaptam kabátomat és táskámat. Hűvös idő van kint. Egy puszit dobtam a srácoknak majd elindultam egy taxit fogni. Pont szerencsém volt, mert a cégelőtt volt egy a parkolóba. Beülve, elmondtam az uticélt és már tárcsáztam is barátnőmet, hátha felveszi. Ami sikeres is volt.

-Szia Alma, a reptér előtt várlak egy taxival.- Szóltam bele és már le is raktam.  Remélem sietni fog.  A taxi csak úgy szállguldott. Ami szerencse, ahhozképest, hogy magyarországon a taxik lassan mennek a pénz többsége miatt. Barátnőm kint álldogált a parkolóban, és szemlélte a taxikat. Lehúztam az ablakomat és kiintegettem neki. Pont erre nézett. Mosolyogva kezdett el rohanni felénk. Kiszálltam, megölelgettem és segítettem berakni a csomagot a csomagtartóba. Egy ugatást is hallottam. Barátnőm felé fordultam és kutyahordozóba volt a kiskutyám, amit nála hagytam, még mikor Szöulba költöztem vissza.   

-Szeja pajti!- mosolygok rá kis tacskómra, aki sírni és vonyítani kezdett. 

-Nyugiiii!- csitítgatja le kis kutyámat. Aki mondhatni már az övé is lehetne. Visszaszálltunk a kocsiba, és megkértem a sofőrt, hogy vigyen minket vissza a céghez.

-Alma, most odamegyünk, ahol dolgozni szoktam. És bármilyen hírességel is találkozunk netán. Kérlek ne kapj nagy fangörcsöt, mert az a szívednek se jó és ők is ugyanolyan emberek, mint te vagy én.- magyarázom neki tök komolyan a dolgokat.

-Rendben- küld egy bíztató mosolyt. Sajnos beteg Alma. Pontosabban, hírtelen nem szabad, hogy érje semmi, mert hamarabb kap szívrohamot, mint egy egészséges ember. 

-Én Monnbyul-éknak tartok egykis angol órát, utána megdumálunk egy-kettő dolgot egy késői ebéd kiséretében.- Nyomok homlokára egy kisebb puszit. Megérkeztünk, kifizettem az összeget, majd kiszenvedve a cucccokat mentünk be az épületbe. 

-Erre gyere!- húzom kezénél fogva barátnőmet. A folyosókon nem találtunk senkit, fura is volt egy kicsit, utána rájöttem, hogy ebédidő. Előkotorva a kulcsot, nyitottam ki a termet és toltam be rajta kicsit sokkolt barátnőmet.

-És most átkell, hogy öltözz, mert Koreában nem szabad ennyire kivágott felsőt felvenni. bontom ki bőröndjét és keresni kezdek neki, egy nem annyira kirívó ruhát. Egy térdigérő nadrágot dobtam hozzá és egy bts-es pólót. Még passzoltak is egymáshoz. Kicsit duzzogva, de felvette őket. Addig én kutyáztam egy sort. 

-Nagyon hiányoztál neki.- beszél hozzám Alma. Rámosolyogtam. A lányok jöttek be az ajtómon kettő kopogás után. Megölelgették Almát, amjd kezdőtött is az angol óra.

Sziasztok pihék! Remélem ez a rész is eléggé izgalmas volt nektek! <3