Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Akis elmélet

Moon jött be az eldobozolt kajámmal.

-Köszönöm.- adok neki egy kisebb puszit és műtét közben azt falatozgatom, bár sokat nem ettem belőle. Valamiért nem ettem sokat, a gyomrom nem akart több falatot elnyelni, így nem is nagyon erőltettem. Felalá járkálok ipoddal a kezemben és nézem hogy lassan vége a műtétnek, fülessel a fülembe beszélek Hyungomhoz.

-Gratulálok Hyungsi! Valamikor elgondolkozom miértnem lehet kettő főorvos.- szomorodom el egy kicsit.

-Sofia, ezt mindenki tudja, hogy jobb vagy nálam, és a témát lezártam.- mondja.

-Rendben Hyung, további szép napot hívj, ha baj van. Pussz.- rakom le a videó chatet. Egy szőrmókot érzek meg lábamnál, amitől megilyedek. A tablet kiesik a kezemből, és kiderül, hogy többen vagyunk bent a szobába. Yeontan dörgölőzött a lábamnak. A tablet nagyott csattant a földön.

-Szia Yeontan.- gugolok meg a megrémült kis kutyához.

-Sajnálom Zsófi!- szólal meg Taehyung.

-Jaj nincs semmi baj.- veszem fel a földről kütyümet.

-Nyugi megtudom csinálni.- nézem meg a tabletet. Szerencsére csak a képernyő repett meg és a töltő lapja mozdult el, de az tűvel, vissza tudom piszkálni.

-Biztos?- aggódik a kisebbik, hisz ez egy drága cucc. Leraktam az asztalra, gondolván, majd később megcsinálom.

-Igen, biztos, csak ne sírj!- ölelem meg a szipogó Taetae-t. Mosolyogva kaptam fel Tanit, és ölelgettem agyon. Kaptam is tőle egy kutya puszit, ami megmosolyogtatott.

-Nem sokat ettél Zsó!- teszi karba kezét Jin.

-Nem voltam éhes, de ettem valamennyit.- válaszolok neki. Jackson jön be a szobába pár kopogás után.

-Zsó, add a telefonod. Mit írt anya?- nyújtja kezét amibe belerakom a kicsit összetört készüléket. Lefotózta a saját telefonjával az üzenetet.

-Jaaa és mééég valami, nekem te egyél!- parancsol rám Jackson.

-Hyung én eszek, de egy idő után már nem bírom.- panaszolom neki.

-Nem vagy te alergiás valamire?- kérdezi Yoongi.

-Nem tudok róla.- simogatom ölembe Tanit.

-Akkor menj el valamelyik ismerősödhöz, hogy csináljanak egy tesztet.- adja ki a feladatot Jackson.

-Utálom a tűket.- mondom neki duzzogva.

-Nem érdekel. Veled megy Yugyeom.- bólintottam egyet. Köszönt a többieknek és kiment egy puszi kiséretében a teremből. A fiúk elfoglalták magukat ahogy én is.

Taehyung dalait és Jonghyun dalait kezdtem el elemezni.

Eszembe jutnak a dalok hangzásai. Mind ilyen szomorkás szakítós, depresszív hangulata van, mint Jonghyun-nak.

Kinyomtattam bátyám összes dalszövegét (Jonghyun) és Taetae-ét is. A földön ülve nézegettem a szétterített lapokat. Pár óramúlva Diána jön be a terembe.

-Mit csinálsz?- guggol le mellém.

-Fejtegetek.- válaszolok neki tömören.

-Miért vannak kinyomtatva Taehyung és Jonghyun dalszövegei?- kérdetősködik tovább. Erre persze a többiek is felfigyeltek.

-Mint mondtam fejtegetek, kutató munka, de ha itt zavarsz, nem fog menni.- válaszolok neki idegesen.

-Nem tudom miért csinálod, de eléggé furcsa.- nézegeti a papírokat mégjobban és próbál beégetni.

-Egy kést fogsz találni magadban, ha tovább becsméreled a mini agyaddal az elméletemet, ha csak piszkálni jöttél, most takarodj el.- mondtam neki teljesen faarccal. A fiúk ledöbbentek a beszólásomon, de nem tehetek róla. Ne szóljanak bele a dolgomba, nem mondanám azt, hogy ez a munkám, hisz csak elmélet, amit meg akarok fejteni.
Megsértődött, és duzzogva kiment.

-Mit fejtegedsz ennyire?- jön felém Namjoon.

-Ezt nem a többiek előtt akarom kifejteni.- biccentek Taehyungék fele.

-Csak mert rólam van szó?- kérdezi hallkan Taetae. Nem tudtam mit mondani neki, inkább vissza fordultam a papírokhoz.

-Nem tudom, hogy fogadnád Taetae.- mosolyogtam rá szelíden.

-Minden kritikát kibírok.- vett egy nagy levegőt felkészülve a rosszra. Láttam rajta, hogy remeg, nem feltűnően, de észre vettem. Félt, félt a rossz kritikától.
Namjoon rám nézet, hogy mondjam.

-Csak óvatosan!- suttogja nekem szhiológusom.

-Nem kritikát mondanék.- ráztam meg a fejemet. Kérdőn néztek rám.

-A zene szövegek, a hangzások a szóló dalaidban, ugyan olyanok, mint Jonghyun-é. Ami nem feltétlenül jó....- mondom neki.

-Csak mert copynak lehet mondani?- kérdez Jungkook.

-Nem, sajnos nem... inkább az, hogy bátyám félig öngyilkos lett, persze félig nem. Ettől félek Taetaenél is.- mondom el neki elméletemet. Mindenki ledöbbent gondolat menetemen.

-Félemetes.- motyogja orra alatt Namjoon. Suga is nagyba bólogatot.

-Tae, próbáld hanyagolni a szociálmédiát, persze amennyire lehetséges. Próbáld a gondolataidat egy papírra vetni, ahogy a zene szövegeket szoktad, de itt nem kell, hogy rímeljenek a sorok vége. osolyogtam rá kedvesen. Kis hamu barna hajú mindig mosolygó fiú lehajtott fejjel bólogatott. Válla rázkódott, ezekszerint sírt. Tudtam, hogy nem kellene elmondanom.

-Tudtam, hogy nem fogod bírni. húztam számat szomorúan. Felálltam, majd mellé sétáltam és átöleltem.

-Maknae, nem azért mondtam, hogy szomorú légy. Aggódom miattad, és szeretnék segíteni. Megengeded?- ölelem át féloldalasan. Bólogatni kezdet, aztán csináltunk egy nagy ölelést.

-Haza lehet menni.- nézi meg JHope az óráját.

-Menjetek pakoljatok össze.- osztja ki a feladatot Nam, de ő maradt velem.

-Miért gondolkodtál ezen? Vagyis, hogy gondoltad ezeket? áll mellém Namjoon, miközbe a papírokat szedem össze.

-Egy barátom hullana ki. Nem hagyhatom, hogy ismét megtörténjen.- mosolyogtam rá keserűen.

-Köszönöm.- fogja meg vállamat kis gesztusként. Én is összepakoltam a cuccaimat.

*****

Haza felemenet én Taetae és JHope közé ültem. Elhülyéskedtük az időt, elkezdtünk random tapsolni és azzal szórakoztunk. Nevetve száltunk ki a kocsiból és rohamoztuk meg a lakást.

Én igazából segítettem egy kicsit főzni Jin-nek. Na jó igazából lábalatt voltam.

-Zsófi, lábalatt vagy!- kerüli ki Jin a konyhaaszalnál gugoló lényem.

-Megyek, megyek!- kuncogom el magam és a nappaliba sétálok. El is felejtettem, hogy elkéne akkor azt a beutalót intézni. Fel is hívtam az igazgató Hyungomat Sehunt.

-Jó napot Oh Dr.! Kim Zsófia vagyok, egy alergia tesztet szeretnék kérni magamnak.- szólok bele.

-Szia Zsófi, mikorra próbáljam neked szervezni?- kérdezi egyből főnököm.

-A héten bármikor.- válaszolok neki.

-Rendben, intézem is, viszont most mennem kell. Szia. -köszön el főnököm.

-Viszlát Oh Dr.- köszöntem el tisztelet tudóan, majd leraktam a telefonomat.














Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro