Akis elmélet
Moon jött be az eldobozolt kajámmal.
-Köszönöm.- adok neki egy kisebb puszit és műtét közben azt falatozgatom, bár sokat nem ettem belőle. Valamiért nem ettem sokat, a gyomrom nem akart több falatot elnyelni, így nem is nagyon erőltettem. Felalá járkálok ipoddal a kezemben és nézem hogy lassan vége a műtétnek, fülessel a fülembe beszélek Hyungomhoz.
-Gratulálok Hyungsi! Valamikor elgondolkozom miértnem lehet kettő főorvos.- szomorodom el egy kicsit.
-Sofia, ezt mindenki tudja, hogy jobb vagy nálam, és a témát lezártam.- mondja.
-Rendben Hyung, további szép napot hívj, ha baj van. Pussz.- rakom le a videó chatet. Egy szőrmókot érzek meg lábamnál, amitől megilyedek. A tablet kiesik a kezemből, és kiderül, hogy többen vagyunk bent a szobába. Yeontan dörgölőzött a lábamnak. A tablet nagyott csattant a földön.
-Szia Yeontan.- gugolok meg a megrémült kis kutyához.
-Sajnálom Zsófi!- szólal meg Taehyung.
-Jaj nincs semmi baj.- veszem fel a földről kütyümet.
-Nyugi megtudom csinálni.- nézem meg a tabletet. Szerencsére csak a képernyő repett meg és a töltő lapja mozdult el, de az tűvel, vissza tudom piszkálni.
-Biztos?- aggódik a kisebbik, hisz ez egy drága cucc. Leraktam az asztalra, gondolván, majd később megcsinálom.
-Igen, biztos, csak ne sírj!- ölelem meg a szipogó Taetae-t. Mosolyogva kaptam fel Tanit, és ölelgettem agyon. Kaptam is tőle egy kutya puszit, ami megmosolyogtatott.
-Nem sokat ettél Zsó!- teszi karba kezét Jin.
-Nem voltam éhes, de ettem valamennyit.- válaszolok neki. Jackson jön be a szobába pár kopogás után.
-Zsó, add a telefonod. Mit írt anya?- nyújtja kezét amibe belerakom a kicsit összetört készüléket. Lefotózta a saját telefonjával az üzenetet.
-Jaaa és mééég valami, nekem te egyél!- parancsol rám Jackson.
-Hyung én eszek, de egy idő után már nem bírom.- panaszolom neki.
-Nem vagy te alergiás valamire?- kérdezi Yoongi.
-Nem tudok róla.- simogatom ölembe Tanit.
-Akkor menj el valamelyik ismerősödhöz, hogy csináljanak egy tesztet.- adja ki a feladatot Jackson.
-Utálom a tűket.- mondom neki duzzogva.
-Nem érdekel. Veled megy Yugyeom.- bólintottam egyet. Köszönt a többieknek és kiment egy puszi kiséretében a teremből. A fiúk elfoglalták magukat ahogy én is.
Taehyung dalait és Jonghyun dalait kezdtem el elemezni.
Eszembe jutnak a dalok hangzásai. Mind ilyen szomorkás szakítós, depresszív hangulata van, mint Jonghyun-nak.
Kinyomtattam bátyám összes dalszövegét (Jonghyun) és Taetae-ét is. A földön ülve nézegettem a szétterített lapokat. Pár óramúlva Diána jön be a terembe.
-Mit csinálsz?- guggol le mellém.
-Fejtegetek.- válaszolok neki tömören.
-Miért vannak kinyomtatva Taehyung és Jonghyun dalszövegei?- kérdetősködik tovább. Erre persze a többiek is felfigyeltek.
-Mint mondtam fejtegetek, kutató munka, de ha itt zavarsz, nem fog menni.- válaszolok neki idegesen.
-Nem tudom miért csinálod, de eléggé furcsa.- nézegeti a papírokat mégjobban és próbál beégetni.
-Egy kést fogsz találni magadban, ha tovább becsméreled a mini agyaddal az elméletemet, ha csak piszkálni jöttél, most takarodj el.- mondtam neki teljesen faarccal. A fiúk ledöbbentek a beszólásomon, de nem tehetek róla. Ne szóljanak bele a dolgomba, nem mondanám azt, hogy ez a munkám, hisz csak elmélet, amit meg akarok fejteni.
Megsértődött, és duzzogva kiment.
-Mit fejtegedsz ennyire?- jön felém Namjoon.
-Ezt nem a többiek előtt akarom kifejteni.- biccentek Taehyungék fele.
-Csak mert rólam van szó?- kérdezi hallkan Taetae. Nem tudtam mit mondani neki, inkább vissza fordultam a papírokhoz.
-Nem tudom, hogy fogadnád Taetae.- mosolyogtam rá szelíden.
-Minden kritikát kibírok.- vett egy nagy levegőt felkészülve a rosszra. Láttam rajta, hogy remeg, nem feltűnően, de észre vettem. Félt, félt a rossz kritikától.
Namjoon rám nézet, hogy mondjam.
-Csak óvatosan!- suttogja nekem szhiológusom.
-Nem kritikát mondanék.- ráztam meg a fejemet. Kérdőn néztek rám.
-A zene szövegek, a hangzások a szóló dalaidban, ugyan olyanok, mint Jonghyun-é. Ami nem feltétlenül jó....- mondom neki.
-Csak mert copynak lehet mondani?- kérdez Jungkook.
-Nem, sajnos nem... inkább az, hogy bátyám félig öngyilkos lett, persze félig nem. Ettől félek Taetaenél is.- mondom el neki elméletemet. Mindenki ledöbbent gondolat menetemen.
-Félemetes.- motyogja orra alatt Namjoon. Suga is nagyba bólogatot.
-Tae, próbáld hanyagolni a szociálmédiát, persze amennyire lehetséges. Próbáld a gondolataidat egy papírra vetni, ahogy a zene szövegeket szoktad, de itt nem kell, hogy rímeljenek a sorok vége. osolyogtam rá kedvesen. Kis hamu barna hajú mindig mosolygó fiú lehajtott fejjel bólogatott. Válla rázkódott, ezekszerint sírt. Tudtam, hogy nem kellene elmondanom.
-Tudtam, hogy nem fogod bírni. húztam számat szomorúan. Felálltam, majd mellé sétáltam és átöleltem.
-Maknae, nem azért mondtam, hogy szomorú légy. Aggódom miattad, és szeretnék segíteni. Megengeded?- ölelem át féloldalasan. Bólogatni kezdet, aztán csináltunk egy nagy ölelést.
-Haza lehet menni.- nézi meg JHope az óráját.
-Menjetek pakoljatok össze.- osztja ki a feladatot Nam, de ő maradt velem.
-Miért gondolkodtál ezen? Vagyis, hogy gondoltad ezeket? áll mellém Namjoon, miközbe a papírokat szedem össze.
-Egy barátom hullana ki. Nem hagyhatom, hogy ismét megtörténjen.- mosolyogtam rá keserűen.
-Köszönöm.- fogja meg vállamat kis gesztusként. Én is összepakoltam a cuccaimat.
*****
Haza felemenet én Taetae és JHope közé ültem. Elhülyéskedtük az időt, elkezdtünk random tapsolni és azzal szórakoztunk. Nevetve száltunk ki a kocsiból és rohamoztuk meg a lakást.
Én igazából segítettem egy kicsit főzni Jin-nek. Na jó igazából lábalatt voltam.
-Zsófi, lábalatt vagy!- kerüli ki Jin a konyhaaszalnál gugoló lényem.
-Megyek, megyek!- kuncogom el magam és a nappaliba sétálok. El is felejtettem, hogy elkéne akkor azt a beutalót intézni. Fel is hívtam az igazgató Hyungomat Sehunt.
-Jó napot Oh Dr.! Kim Zsófia vagyok, egy alergia tesztet szeretnék kérni magamnak.- szólok bele.
-Szia Zsófi, mikorra próbáljam neked szervezni?- kérdezi egyből főnököm.
-A héten bármikor.- válaszolok neki.
-Rendben, intézem is, viszont most mennem kell. Szia. -köszön el főnököm.
-Viszlát Oh Dr.- köszöntem el tisztelet tudóan, majd leraktam a telefonomat.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro