Zsófi szemszöge 

- A repülőtérre.- szólok a soförünknek.

-Igen is asszonyom!- megy az útra a járgánnyal. 

-Amikor a terembe lefagytál, mi történt?- kérdez rá Yoongi. Aminek nem nagyon örültem, hisz nem egyedül vagyunk, sőt nem mindenki tudja, hogy természetfeletti lények élnek köztük. 

-Majd elmondom.- biccentek kicsit az előttünk éppen kormányttekerő emberre. Egy nagyot bólintott Yoongi, értve a helyzetet.

 Az út csöndesen telt, a fuvarozónk is csöndbe volt, Yoongi se kérdezett többet, és én is a saját gondolataimmal elvoltam foglalva. Az az út nem volt hosszú, se rövid, pont annyira elég, hogy Sugának kellett vissza ráznia a valóságba. 

-Zsó itt vagy?- fogja közre két kezével pofimat és eléggé az aurámba mászott. 

-Ah, mostmár itt vagyok, bocsánat!- sütöm le szemeimet, és azt veszem észre, hogy már rég kiszáltunk a kocsiból. 

-Hol a kocsi?- lépek egyett hátrébb, hogy a környéket szemügyre vegyem. 

-Már egy ideje megérkeztünk.- engedi el arcomat lassan.

-De nem fizettem ki az utat, basszus.- csapok homlokomra egyből.

-Nyugi, én perkáltam neki.- mondja lezseren. De nagyon nem ezt akartam, én akartam kifizetni, hisz én miattam vagyunk itt.

-Mennyi volt? Vissza adom. Miattam vagyunk itt.- veszem elő pénztárcámat rögtön, amit Cukor vissza is rak a zsebembe egyből, amint kikapta.

-Legalább ennyivel is kevesebbet kell majd vissza fizetnem anyukám után.- rakja mancsát vállamra. Az arcomra egyből rá volt írva mit gondolok.

-Yah! Min Yoongi! Nekem nem tartozol, anyud műtétje meg szükséges, a családnak semmi kölcségbe nem kerül.- beszélek hozzá komolyan, mire ajkai legörbűltek csiga lassúsággal, amit nem teljesen értettem. Nem jó dolog, ha ingyen van egy több milliós műtét? 

-Hy..hyung valami rosszat mondtam?- lépek hozzá közelebb, hírtelen egy szoros ölelésbe rántott és sírni kezdett.

-Nyugi Cukorka! Minden tőlem telhetőt megteszek és akik ebbe benne vannak, ők is így fognak cselekedni.- túrok hajába. 

-Nem tudom, hogy miért, vagy hogy miért érdemeltem ki ezt a törődést, de nagyon köszönöm.- könnyezi össze ruhámat, ami nem nagyon érdekelt.

-Mondjuk azt, hogy meg van a kocsi, beugorsz anyudhoz?- vállok el tőle nagy nehezen, hogy szemeibe tudjak nézni. 

-Te  nem jössz? Biztos örülne neked-  törölgeti arcát mancsaival. 

-Nem hinném, hogy jó ötlet. Főleg, hogy tudják mire készülünk nem lenne jó, ha felismernének. Majd utána úgy is találkozom vele.- nyomok homlokára egy kisebb puszit, majd karon ragadva megyünk az Ateez műhelyébe. Ami a repülőtéren van, egy hangárba. Ahol a kocsik felrobbantak és abba a nagy helységbe kell vissza mennünk. Volt egy kilyárat/bejárat ahol a kocsikat engedik be, noss mivel van kártyám, hogy én törzs vendég vagyok Sanéknál egyből átengedtek leeelenőrzések során, plusz Yoongit is tipi-tapi után átengedték, hisz az ,,üzlet társam". 

-Abba a hangárba kell mennünk.- mutatom Sugának, aki nagyokat bólogatott, miközben gyalogoltunk. A környék egy sík terület volt. Aszfalt aszfalt hátán, egy két aszfalt domb kijerejedett a síkságból, de nagyon nem volt értelme nézelődni, főleg nekem, aki havonta 4x jár ide. 

-Válaszolsz a taxiba feltett kérdésemre?- szólal meg hírtelen mikor már csak fél út van hátra.

-Yaaa, igazából csak annyi, hogy 2 éve kaptam egy erőt. Azzal tudok emlékek közt turkálni, viszont nem akkor mikor akarom és csak akkor ha megérintem a személyt. De nem szabadna használnom se, hiába véletlen szerű, hisz a szervezetemnek nem kedvezz ez az egész.- rántok vállat.

-Szóval mikor az arcodat megérintettem, te leszkennelted a memóriám?- akad ki Yoongi, talán még jogosan is. Sőt jogosan. 

-Ezt csinálhatnám, de mint mondtam véletlenszerűen jön elő.-  fordulok felé teljes testel.

-És neked van valami erőd?- érdeklődöm felé.

-Látom az érzéseket.- válaszolja halkan.

-Az is jó lehet.- dobok felé egy kisebb mosolyt. Meg is érkeztünk, a kisebb ajtót kinyitva léptünk be a hatalmas épületbe. Tele volt kocsikkal, egy lépcső felvezetett az irodába ahol szoktak folyni a szerződdések. Egy két jármű szétszedve, voltak az emelőn is kocsik, gondolom azok még nem voltak készen, hogy eladhassák vagy használják. 

-Sziasztok!- jön felénk Alma boldogan.

-Tán megvették a kocsit.- ölelem meg. Yoongival meg csak leöklöztek. 

-Igen, egy Teslát most vittek el.- helyesel fekusz hajú. 

-Na és mi van készleten? Hallottam a mai áruk megjöttek.- dörzsölöm össze izgatottan tenyeremet.

-Igen ma jöttek, szerintem találni fogsz egy új kedvencet.- megy előttünk Jongho és a hangár egyik sarkához vezet minket, ahol 2 oszlopban 8-8 kocsi áll. Drágábbnál drágább és felszereltebb kocsik. 

-Gyönyörűek!- olvadozom a kocsik láttán.

-Lányt se láttam még kocsiért rajongani ennyire.- mondja nekem halkan Suga. Viszont Jongho meghallotta és hozzá is fűzött egy mondatot. 

-És még milyen durván ért hozzájuk.- áradozik fekusz hajú a tudásomról.

- Ez igaz, de na te azért jobban értesz hozzájuk hozzám képest.- fordulok felé, mire pírbe úszik az arca, amin jót kacagtam.

-Inkább válasz.- mondja lehajtott fejjel. Minden kocsiba benéztem. Teszlát nem vennék azt tudom. A BMW se rossz, de köszönöm engemet egy érdekel és ha van akkor kell, ha nincs akkor üres kézzel megyek haza és várok tovább. 

-JONGHOOOOOOOOOOOO Miért nem mondtad a telefonba, hogy megérkezet!- Ölelem át egyből a kocsi motorháztetőjét. 

-Nem tudtam, hogy egy ugyan olyat akarsz ami felrobbant.- válaszol kézfeltartva. 

-Legjobb kocsi volt! Megcsinálom ugyanolyanra mint volt, vagy talán még jobbra is.- Pattanok be egyből a vezetőüllésre. Jongho bedobta a kocsikulcsot az ablakon. 

-Hyung ne állj ott, pattanj be nézd meg!-  szólok ki neki a kocsiból. Ledöbbent hogy szóltam neki, de kicsit jobb kedvel jött a verda felé majd pattant be. 

-Az én véleményem mit számít Zsófi?- mondja egy kis mosollyal ahogy végig néz belül

-Tény négykerekű választásba semmit, csak akartam, hogy feloldódj jobban.- derültem rá, majd beindítottam a kulcsal és szépen kigurultam a napsütötte fényre, miután a hangár egyik ajtaját Jongho és a motor rendszer kinyitította nekem. 

-Kösd be magad és kapaszkodj!- kötöttem be magam én is, ő is így tett. Gázra taposva indultam egy nagyon nagy kört. A gyors menet miatt Yoongi majdnem beleolvadt a székbe. Szegény mindenbe is kapaszkodott, pedig visszafogtam magam. 

Kacarászva gurultam vissza a hangárba. Yoongi mint aki részeg és szédül úgy szállt ki az autóból. Amit Jongho is megmosolygott.

-A kezdőkkel óvatosan Zsófi!- paskolja meg hátamat barátom.

-Zsófi! San mondta, hogy mutassam meg a holnap utáni bevetésekre a kocsikat, hogy jók lesznek-e. Húz engemet egy ,A' nevezetű nagy helységbe, Yoongi engem követve jön utánunk. Ahogy kértem 1 nagy kocsi amibe Suga anyukáját tudjuk majd vinni, plusz kettő fekete kocsi, a védelemre. 

-San utána nézet egy mentő kocsinak, és kb. berendezte úgy, hogy beteget lehessen benne szállítani. Azt mondta, hogy ezt szülinapi ajándéknak vedd.- beszél hozzám tovább. 

-Köszönöm, számlákat adsz?- fordulok felé teljes testel. 

-Egy pillanat és hozom.- Indul el az irodába magunkra hagyva minket egy kis időre.

-Mit meg nem teszel a barátaidért.- csóválja fejét mosolyogva.

-Hát a sok pénzt elkelll valahova költeni.- paskolom meg vállát játékos mosolyommal megajándékozva. Láttam arcán, hogy elszégyelte magát.

-Én már megbocsáltottam, remélem te is.- borzolom össze Yoongi haját. Egy aprót bólintott, pont Jongho tért vissza egy papírral. 

-Itt a számla. A kocsik, szerelés, szervíz díj, külső cuccok a kocsikba.- nyújtja át a papírt aminek a végén több nulla van, mint a Bts legnébszerűbb zenéjének megtekintésén. Pedig az se kevés.

-Holnap után adom Kápéban, gyertek a Bighithez, holnap megyek akkor a bankba. Köszi Alma.- Ölelem meg, majd Yoongit karon ragadva ültetem be a kocsiba aztán elköszönve indulunk is el Suga anyukája felé. 

-Kiraklak, hívj ha végeztél és mond anyukádnak, de csak akkor ha nincs senki rajtatok kívül a terembe, hogy ma este megyünk érte, ne ijegyjen meg, viszont a cuccát szedjétek össze egykupacba de ne legyen az se feltűnően egyben.- beszélek Yoongihoz.

-Biztos nem...?- nem hagytam hogy végig mondja.

-Nem lehet, de itt leszek a közelben elintézem a bankot meg egy hívást.-  borzolom össze haját, amit egy rosszaló tekintettel állít vissza.

-Szia.- száll ki, majd ahogy becsukta az ajtót el is indultam amiket mondtam elintézni. 

[...] 

A  bank elintézve, ahogy a telefon hívásom is. Ugye Yoongi családja eléggé anyagi gondokban szenvednek, ezért egy segélyt elintéztem nekik, hogy havonta egy összeget küldjenek nekik. Ezzel is segítve őket. Közbe a boltba benéztem venni egy-kettő dolgot. Egy csomó édességet vettem a lányoknak és persze magamnak és sok cukros üditőitalt. Mikor a kasszánál voltam pont akkor hívtak. Gyorsan fizettem, majd felvettem hangos telefonomat.

-Szia! Most végeztem a boltba, megyek érted.- szóltam bele a telefonba amint felvettem és megláttam ki hív. 

-Rendben.- rakja le a telefont. Az újkocsiba raktam a cuccokat, majd beszálva indultam el Yoongihoz. Aki már a kórház előtt várt rám nagy mosolyal. 

-Most merre?- kérdezi ahogy beül miután köszönt.

-Hát vissza kéne menni a dormba, megígértük a szülőknek, hogy a vacsit nem hagyjuk ki.- kanyarodok egy útra ami a ház fele vezet sok kis utca után. 

-Hogy van anyud?- érdeklődöm miközben vezetek.

-Egész jól. Várja már a estét és nagyon kiváncsi rád. Nem nagyon tudta elhinni, hogy van ilyen jószívű ember a földön.- kuncogta el magát. Én meg próbáltam pofimat takargatni előle zavaromban. 

-De zavarba jött valaki.- cukkol Yoongi ahogy kiszáltunk a kocsiból.

-Yá! Hagyjá!- takarom kezemmel arcomat ezzel sikeresen neki menve a saját kocsim hátuljának, amin  már mindketten kacagtunk. Boldogan léptünk be, ahol épp most szálingóztak a srácok a megterített asztalhoz.

-Épp időben!- áll fel rögtön Namjoon, majd ölelget meg minket. Cipőnket a cipősszekrénybe rakva kézmosás után rohantunk is vacsorázni. 

Hali szégyellem, hogy régen jött ki rész. Nincs sok motivvációm, ne haragudjatok.