Most végeztünk a próbával este 19 van, mindenki fáradtan ült le bárhova. Én a földet választottam. A Bts beszélgetni kezdet egymás közt a feljegyzésekről.

-Tiszta karácsony!- szólal meg Eunji. Elnevettük magunkat kijelentésén, hisz igaz. Én a tükőrnek dőltem neki, hideg, így jólesett a hátamnak. Kis dobozom televolt ragasztva, ezért késemet elővéve bontottam ki azt.

-Zsó, add nekem is!- szólal meg Jinli, a tokot ráraktam és úgy dobtam oda neki.

-Nem bízom, hogy elkapnád.- mosolyogtam rá, és nézni kezdtem mit kaptam. Bátyám pulcsiját anyum elküdte. Tudni kell rólam, hogy nekem kell Jonghyuntól egy pulcsi, vagy nem érzem magam biztonságban, igaz is. Most már fent vigyáz rám. Megkaptam bátyám gyűrűjét, ami egy, karika volt, ami egy ötvonalas rendszer volt belevésve, hangokkal. És egy furcsa könyvet kaptam, aminek a kinézete kicsit titkos ahogy kinéz.

Külseje bőr, és vas dolgok vannak dekorációként rajta. Nagyon tetszik.

Belelapozgattam, de mikor láttam mik vannak benne, azt mondom hogy majd otthon egymagamba elolvasgatom.

-Zsófi is megkapta pulcsiját!- jön be mosolyogva Minho.

-Jó van, hagyjatok!- nevetek fel és pár könny csepp ki is esik. Fura de félig szomorúságtól, félig a boldogságtól.

-Nya nyugszi van!- ölel meg Byulkong. Fejemet nyakhajlatába bújtattam, és ott kezdtem el kicsit sírni.

-Zsófi neked kid Jonghyun?- kérdezi JHope gondolkodó arcot vágva.

-A..a bátyám.- mondom két szipogás között. Egy köszönömöt elmotyogtam Leaderemnek. Minji jött mellém, egy A5 papírral a kezében.

-Noona, ezt lefordítod nekem?- kérlel a kisebbik. Angol szöveg volt rajta.

-Persze.- mosolygok rá, és fordítani kezdem a szöveget neki.

-Tudjuk, annyira nem örültünk neki, hogy idol akarsz lenni. Beláttuk nem hoztunk jó döntést azzal, hogy visszatartottunk. Kérlek ne haragudj ránk, és folytasd az utad. Mi biztos, hogy támogatni fogunk! Szeretettel az egész család <3 - olvastam fel neki, könnyes szemeit törölgetve hajolgatott meg nekem. Mosolyogva öleltem meg, és adtam neki vissza a papírt. 

-Goingoljatok haza!- tapsol kettőt Minho, ezzel a feszültséget szétoszlatva. Elkezdtünk szedelőzködni.

-Zsófi, most te is velünk jössz!- szól hozzám kicsit erélyesen Leaderem. Amit sajnos Minho is meghallott.

-Miért, nem haza szoktál menni?- fordul felém.

-Ne..Nem.- válaszolok halkan.

-Hova szoktál menni?- kérdez tovább.

-Az csak az én titkom.- próbálok nyugodt mosolyt sugározni. És táskámat felkapva indultam volna ki, de Minho elkapta a táskámnak fogantyúját.

-Srácok ki.- néz a bandámra Minho, akik pár meghajlás után el is mentek. Csak a BTS maradt itt.

-Őket, hogy-hogy nem küldöd ki? - sandítok a fiúkra.

-Mert ezt nekik is tudnuk kell.- emeli meg a hangját dühében.

-Úgy érzem magam mint a Hwarangban, de itt a haragomat nem kell megjátszanom.- fogja fejét CP. Elmosolyogtam hasonlatán.

-Ugyanolyan szeszélyes vagy mint kis korodban!- idegeskedik Minho.

-Te se vagy jobb.- húzom számat.

-Kivele hova mész, ha nem haza?- fonja karjait egymásba.

-Gyakorlok.- adok rövid és tömör választ.

-Mit?- kérdezi Namjoon.

-Mindent is.- vonok vállat.

-Fejsd ki jobban.- szólal meg törpe barna hajú.

-Közel és távol harc.- szólalok meg végül.

-Távol harcba mit gyakorolsz?- kérdezi fekete hajú magas gyerek, azszem valami Jin.

-Pont lényegtelen.- mosolyodom el, elhagyom a termet, és végleg az épületet is.
Hallom, hogy követnek ezért haza fele vettem az irányt. Beléptem a lakásba, mindenki pont vacsorázott.

-Téged is jó látni.- mosolyognak rám. Gyorsan megvacsoráztam a többiekkel, és elmentem lefeküdni aludni.

Sziasztok Boburékocskák! <3 Sajnos egy rossz hírre ébredtünk. Sajnos elhunyt a Wanna one-ből Park JiHoon. Aki őt ismerte vagy a banda nagy fanja. Mély őszinte részvétem, úgy alapból is. Én sajnos nem ismertem a bandát nagyon. Csak egy két nagyobb zenéjüket hallottam már.

 Most már fájdalmak nélkül van fent <3 ! Nézzük más szemüveggel a távozását <3