Haza fele menet a Bts kocsiba ültem. A hangulat sokszínű volt egy kicsit. Míg Namjoon és Yoongi ideges volt. Addig a Maknae line hülyéskedet JHope-al, Jin vezetett, én meg hátul igazából csak léteztem. Próbáltam agyalni, de nem ment. Igyakeztem feldolgozni ezt az egészet, de csak töredéke sikerült. Megpróbáltam a mellettem ülő Jiminre figyelni, azzal is kicsit elvonva figyelmemet ezekfelől. 

Jimin mintha látta, hogy kicsit szükségem lenne a társaságára. Így vicces képeket mutogatott nekem a telefonján, ami eléggé segített. Annyira eltelt az idő, hogy észre se vettem, de már megálltunk a házelőtt és a többiek ki is szálltak már. Táskámat hátamról leraktam az előszobába, majd mentem a kocshába inni egy pohárvizet. Yoongi rángatott át a nappaliba, miután leraktam az üres poharat. 

-Hyung! Ne rángass!- ráncigál a kanapéra. Ahol mellém ül. Namjoon ül le elénk egy fotelbe. Frusztráltan felsóhajt az idősebb. 

- Mi volt az a drón?- csap combjaira aztán kezd bele. 

- Nem tudom.- hajtom le fejemet és a zoknimat kezdtem el páztázni. 

- Ugye tudod, hogy így nem jó élni?- kérdez Namjoon. Egy aprót bólintottam. Hisz igaza van. Sőt az összes barátomnak, de mégis vonz egy kicsit ez a fajta dolog. Nyílván nem az, hogy most mindig stresszeljek, hogyan akarnak megölni. Csak, hogy valami izgalom legyen egy picit. 

- Mi lenne, ha mindenből egy kicsit vissza vennénk?- teszi fel a kérdést Suga Hyung Namjoonnak és nekem. Mosolyogva karol át. Szóval belelátott a fejembe. Akis troll!

-Lehet róla szó!- pirulok bele mondatomba. Ezért le is hajtom a fejem. Yoongi boldogan nyomott fejem búbjára egy puszit. Amitől mégjobban zavarba jöttem. És mellkhasától kezdtem eltolni magamtól. Namjoon nevetett rajtunk, míg mi küzdöttünk. 

Jin szól ránk a végén, mikor már a földön fetrengtünk. Miszerint fel ne fázzunk és poros a föld. 

-Jin, mi csak utó munkát végzünk, ilyen fertőtlenítés gyanánt. Úgy is vírus időszakjön a nyár miatt.- nyújtom ki rá a nyelvem játékosan. Ami Maknae line tagjai elröhögték magukat, ahog Yoongi is. 

-YAH! KIM ZSÓFIA!- ordítja el magát Jin. Yoongit leterítve a földre hagytam ott, és kezdtem el a rohanni a nappali és a konyha között Eommával a nyomomban. A végén kaptam egy tockost és azzal letudta a büntetésem, mert neveletlen voltam. 

*****

Már a cégnél vagyok. Most végeztünk az angollal. Szerencsére mindenkinek ment. 

-Zsófi, hogy ment a zongora vizsga?- kérdezi Moonbyul. 

-M..Milyen vi..vizsga?- kérdezek vissza tőle. Aggódva néz rám. Laptopom pont bevolt kapcsolva és össze volt kötve a tévével a videó chat miatt. Gyorsan megnyitottam a naptáramat és igen. Tegnap volt a vizsgám. 

-Basszus!- csapom homlokon magamat. 

-Nem tudsz pót vizsgázni?- érdeklődik Eomma. 

-Az mindig nehezebb, de megpróbálom.- tárcsázom tanáromat telefonomon. 

-Igen, ki az?- kérdez tanárom. 

-Jó napot professzor úr! Van egy kis gond.-  beszélek bele tök szelíden, hogy elnyerjem kis szívét erre a pár perc bájcsevejre. 

-Mondja.- löki a szavakat. Basszus nincs jó napja. 

- Lehetne, hogy pótvizsgán részt vegyek? Elnéztem a napokat és ezért nem mentem be.- mesélem el neki. 

-Júl. 28.- mond egy időpontot. Ezekszerint mehetek pótvizsgára. 

-Köszönöm szépen, további szép napot!- köszöntem el tőle. Ideges levegőmet kifújtam. A naptárba bírtam a vizsgát, na meg egyhéttel előtte is beállítottam egy értesítőt, hogy biztos ne felejtsem el. 

-Szerencséd volt. Nekem tavaj nem engedte a pót vizsgát.- szól hozzám Emma. 

-Áh,  bekell nyalizni, nem elég nála a tudás.- forgatom szememet. Leraktam a telefont. Egy nagy puffanásra lettem figyelmes. Oda kaptam a fejem. Yoongi feküdt a parkettán.

-YOONGI!- Rohanok mellé. A többiek is körül vették a fekvő emberkét. Megnéztem a pulzusát nyakánál, de nem volt. Elkezdtem egye szívmasszást csinálni, ami nem nagyon hatott. Az agyam pörgöt.Áram kell. ÁRAM! Az asztal alól kivettem akta táskámat, amibe reménykedtem van valami sokkoló bigyusz. Köszbe kértem Namjoont, hogy hívja a mentőket. Nem volt benne sokkoló. Így a konektort találtam meg másik megoldásnak. 230V van benne. Az keresztül megy az én testemen, pont annyi áramot kap Hyung, hogy jó legyen. Sugát közelebb húztam a konnektorhoz. Szívére raktam balkezem, míg a jobb könyökömet oda érintettem a konnektorhoz, miután a burkot leszedtem. 

-Sszz- Szisszentem fel. Nem annyira kellemes 230V. A könyökömnél az izmok összeugrottak, ezért elhúzták azt a testrészt. Azért csak egy kis ütést kaptam, nem hosszan tartót. Ezt 2x megcsináltam, utána újra csináltam egy masszást. Végre megdobbant a szive, de még mindig nem kellt fel. Hallottam a mentő hangját. 

-Próba szerencse.- beszéltem a többiekhez, és késemet elővéve vágtam meg kezemet, amiből elkezdet folyni a fekete-vörös vérem. Szájába csöpögtettem meg egy kicsit az ajkára. Persze azt lenyalta. Amin elkuncogtam magam. Lassan nyitja ki szemeit, és sasolni kezdi kezemet, ahonnan még mindig jön a vérem. Ökölbe szorítottam, hogy azzal is elzárjam a sebemet. Vörös lett hírtelen a szeme és szemfogai megnőttek. 

-Zsófi ez nem volt nagyon jó ötlet!- fogja le egyből JHope az idősebbet. Kettő mentős jön be Jin kiséretével. Megnézték a pulzusát stb.

-Mi történt, hogy kihívtak minket?- fordul felénk az egyik mentős. 

- Szívinfarktus- Újra élesztés volt, innentől tiétek a pálya.- mondtam el nekik mindent. Kicsit meghökkent a csávó, hogy ilyen stílusban beszéltem vele. Táskámból kivettem egyik iratomat, ahol ott szerepelt ki vagyok pontosabban. Namjoon elment Hyung-al. Mi meg elmentünk ebédelni. Sok kaja nem igazán fért belém. Eléggé aggódom Suga miatt. 

-Zsófi, most már jobban van, kérlek egyél valamit.- Jön mellém Jimin.

-Valamennyit ettem Hyung.- mesélem neki kicsit csüggedten. Lehuppant mellém a kicsi kanapéra, ami eléggé meglepett. 

-Hyung, mit csinálsz?!- lepődök meg. 

-Megetetlek.- fogja meg kanalamat és rak egy adag ételt rá. 

-Tudok magamtól is enni!- jelentem ki. 

-Akkor hagy lássam.- incselkedik velem Jimin. Eléggé sikeresen, mert enni kezdtem egy kicsit, de így is alig ment le a torkomon a kaja. A tányér 3/4 részét megettem, amit Jimin mosolyogva nézett.

-Azt a kevés részt is, kérlek!- mutat tányéromra. Nemlegesen megráztam a fejemet.

-De!- szól rám.

-Hyung, így is többet ettem.- mondom neki, és tolom el magamtól a tálcát. Beleegyezően bólintott, majd kiengedett, hogy a tálcát visszatudjam vinni. 

Sziiasztok Tubicáim! Remélem ez a rész is tetszett! <3