- Chip!

Valahonnan az erdőből jött a hang, ami olyan volt, mintha Trenté lett volna.

Megtorpantunk és vártuk, hogy felbukkanjon valaki. A srácok elengedtek, de alig bírtam megállni a saját lábamon, ezért egy fának támaszkodtam, míg meg nem láttam, hogy Trent közeledik felénk karjában Jennát tartva.

- Mi történt?- szaladt oda elsőként a szőke barátom. Én is mentem, csak lassabban.

- Lábon lőtték- magyarázta Trent- Nagyon vérzik, félek, hogy ütőeret ért!

Ekkor már én is ott álltam mellettük, és láttam, hogy a szőke lány jobb combján egy nagy sötét folt terjeszkedik a lyuk körül, amit a golyó ütött.

- Alex!- fordultam meg- Keresd meg a húgom, valahol a közelben van, ő tudja mi a teendő!

Bólintott és már el is tűnt a fák között.

Letérdeltem a lány fejéhez és végig simítottam szőke haján, ami az avarban ért véget. Trent a vállánál és a térdhajlatánál tartotta, a térdével pedig megtámasztotta, ahogy leguggolt vele.

Jenna az érintésemre kinyitotta a szemét és fátyolosan rám nézett, elmosolyodott, majd az arca újra eltorzult a fájdalomtól és összeszorította a szemét.

- Szorító kötést kell rátennünk, hogy elállítsuk a vérzést!- mondtam és előhúztam a zsebemből a piros kendőt, amit Kal holttestéről szedtem le.

Míg Trent tartotta, Chippel rákötöttük az anyagot a seb fölé, amilyen szorosan csak tudtuk. Jenna közben nyöszörgött és a száját harapta, hogy ne sikítson fel.

- Sajnálom!- mondtam nyugtalanul és magam sem tudtam, hogy ezt csak a mostanira értem, vagy a napokkal ezelőtti dologra is.

Szerencsére pár perc múlva befutott Alex Tammival a nyomában, aki azonnal térdre vágta magáta a sérült mellett.

Elővett egy kis kést a táskájából és felvágta Jenna nadrágját, hogy jobban lássa sebet.

- A golyó még benne van, amit minél hamarabb ki kell vennünk, addig nem tudom összevarrni a sebet!- hadarta- Fektesd le valahova!

Volt egy szikla nem messze tőlünk, Trent arra tette rá a lányt, bár szegénynek elég kényelmetlen lehetett, jobb asztalt nem tudtunk röktönözni.

- Nincs senkinél alkohol igaz?- kérdezte a húgom.

Néha mindannyiunknak jól esett volna, de sajnos a szeszes ital luxus cikknek számít ebben a világban.

Megráztuk a fejünket, ami miatt a húgom fintorgott.

- Jól van Jenna ez most fájni fog!- figyelmeztette aztán egyik ujját bedugta a sebbe.

- Azt a kurva élet!- ordította a lány és olyan erősen szorította a kezem, hogy azt hittem eltöri- Picsába, bazdmeg!-folytatta a szitkozódást, de úgy tűnt a húgomat nem hatotta meg.

Törtelenül turkált a lány lábában és közben a homlokát ráncolva koncentrált. Alex és Trent nézni sem bírta inkább elfordultak. Én is elfordultam volna, ha nem egy szerettem feküdt volna épp a hideg sziklán közel az elvérzéshez.

- Túl mélyen van!- húzta ki az ujját Tammi- Kézzelnem tudom kiszedni.

Aggódva néztem le Jenna meggyötört arcára és azt kívántam, bárcsak most én feküdnék itt az ájulással küszködve. Lehet, hogy elkövetett néhány hibát, néhány súlyos hibát, de ki nem? Ezért még nem érdemel halált.

- Van egy város, alig három kilóméterre észak- keletre!- vetette fel Alex felnézve a térképről- A kórházában biztos el tudjuk látni!

- Mit gondolsz kibírja addig?- néztem a húgomra.

- Talán- gondolkodott el- De sietnünk kell!

Elővettem a rádiómat és elmondtam a többieknek, hogy hová megyünk. Mindenkinél volt térkép és iránytű- a faházban felszerelkeztünk-, így biztos voltam, hogy oda találnak. Remélem mindenki jól van és épségben kijutott a tűszharcból! Leszámítva persze a két lányunkat. Nem tudom, hogy mondom el Davidnek, a rosszhírt, ha újra találkozunk. Bár szinte mindenki bizalmatlan volt a lánnyal szemben és ellenséges, David az első perctől kezdve azt mondogatta, hogy ő igazából jó ember. Törődött vele, mintha csak a lánya lett volna, ezért nagyon nehéz lesz tudatni vele, hogy meghalt. Az utóbbi időben én is kezdtem más szemmel nézni rá, megláttam benne a lehetőséget és az akarást. Az első találkozásunkkor azt mondta, ő kész volt meghalni, de az idő alatt, míg velünk volt ennek a pontos ellentétét láttam. Két napig segített túlélni az erdőben, egyedül biztos, hogy teljesen eltévedtem volna. Kihozta a húgom egykori bandája karmai közül és még a táborban is besegített néha. Mi pedig védtelenül hagytuk a házban. Mind tudtuk, hogy nincs lőfegyvere csak kése, amivel bár jól bánik, tűzerő ellen hatástalan.

Trent újra felnyalábolta Jennát és sietős ütemben elindultunk Alex után. Bármennyire is szerettem volna én vinni, azt hiszem bordasérülest szenvedtem a közelharcban, így nem bírtam volna el. Tamminak is feltűnt, hogy a szokásosnál lassabban mozgok, aggódva nézett hátra rám, de egy fejrázással tudattam vele, hogy semmi komoly és inkább Jennával foglalkozzon.

- Itt... ck, veszi...?- recsegett fel hirtelen a rádió a férfi kezében- ...megsérült, el kell... kórházba, ott találkozunk!- az akadozó adásnak vége lett, de a férfi vigyorogva nézett le az összevert megkötözött fiatalabbra.

- Oh ott leszünk, emiatt nem kell aggódni!- nevetett fel, majd a társaira nézett és intett, hogy készülődjenek.

A fiatal ellenálló dühösen nézett fogvatartójára és újra megpróbált szabadulni a kötésből, de a műanyag gyorskötöző ezúttal is a húsába vágott és nem engedett. Érezte, hogy kiserken a vére és végig folyik a tenyerén, az ujján, majd az ujjhegyéről le a földre.

Meglepően gyorsan elértük a város határát,alig fél óra alatt, de a neheze csak most jött ugyanis meg kellett találni a kórházat. A város pont úgy nézettki, mint ahonnan elindultunk, az utcán elhagyott, felégetett, összetört autókat hagytak, a házak falai golyónyomokkal voltak kicsipkézve, sok lámpaoszlop kidőlt, a vezetékek leszakadtak, volt ahol még a beton is beszakadt és egy hatalmas lyuk tátongott az út közepén. A táblák segítségével próbáltunk meg tájékozódni, és nem is foglalkoztunk azzal, hogy rejtve maradjunk. A fenyvereinket azért kibiztosítottuk, ha valaki rajtunk akarna ütni, de elsősorban épen maradt táblákat kerestünk.

Már majdnem háromnegyed óra is eltelt, mióta a városban bolyongtunk, Jenna közben már harmadjára vesztette el az eszméletét. Tammi nyomókötést tett a sebre, de azt is már másodjára cserélte. Rengeteg vért vesztett már így is, és ha nem találjuk meg azonnal a kórházat, elveszítjük.

A semmiből egyszercsak egy nagydarab fickó került elénk és gépfegyverét egyenesen ránk szegezte. A hátunk mögül is lépteket hallottam és mikor megfordultam újabb két férfi került elő. Az egyiket felismertem a kisházból.

- Nagy veszteséget okoztatok nekünk, gyerekek!- szólalt meg az ismerős arc.

- Ezer bocsánat, de ha nem gond, mi már itt sem vagyunk!- mondta Alex és megindult, de abban a pillanatban, hogy megmozdult, minden ellenséges fegyver rászegeződött- Hohó, nyugi!- emelte fel a kezét megadóan.

Mi is azonnal célba vettük a bandatagokat, akiknek a létszáma időközben megnövekedett. Patt helyzet alakult ki, de mi voltunk rosszabb helyzetben, mert minket vettek körbe és nem mi őket.

- Ügyes húzás volt, amit az iskolánál csináltatok, de nem gondolhattátok, hogy ennyivel örökre bezártatok oda!- sétált előre egy agyontetovált tag, akinél még fegyver sem volt.

- Csak időnyerésre szolgált- hallottam Chip hangját a hátam mögül.

- Úgy tűnik nem igazán jött be!- vigyorgott a vezérük- De tudjátok mit!- csattant fel élesen- Tetszik nekem ez a kitartás, ez a küzdeni akarás!- Míg beszélt folyamatosan gesztikulált és jobbra- balra lépdelt- Ezért úgy döntöttem ajánlatot teszek!

- Bármi is az nem érdekel!- mondtam idegesen.

- Úgy tűnik sürget az idő titeket!- mutatott Jennára- Azt mondom, adjátok át a fegyvereiteket meg az élelmeteket, és ígérem élve távozhattok és soha többé nem láttok!

- Eddig a halálunkat akartad, most mi változott!- kérdeztem gyanakodva.

- Bár engem is meglepett a döntésem, de úgy tűnik megelégszem egyikőtök halálával!

Azt hittem Kalre gondol, de ekkor intett valakinek, és pillanatokon belül az összevert Rey ott feküdt a lába előtt.

Éreztem, ahogy a harag eluralkodik rajtam és rávicsorogtam a fickóra.

- Ha még egy újjal is hozzáérsz...

- Akkor mi lesz, fiam?- gúnyolódott- Nekem úgy tűnik, ti vagytok rosszabb helyzetben.

A hajánál fogva térdre rántotta a félájult Reyt és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. A nadrágja hátuljából előhúzott egy pisztolyt, ezt követte az a hátborzongató hang, amikor kibiztosította és a barátom fejéhez közelítette.

- Próbáld csak meg!- emeltem feljebb a fegyverem, hogy pontosabban célozhassak.

- Mack!- Tammi vékony hangja utat tört az agyam zavaros világába, de gyorsan újra kizártam és csak a bandavezérre koncentráltam.

A férfi ördögien rám vigyorgott és Rey halántékához nyomta a pisztoly csövét. Úgy tűnt Rey semmit nem fog fel abból, hogy mi történik, de mi mind nagyon is elemünkben voltunk és nem hagyhattuk, hogy bekövetkezzen, amire ez a drogos készült.

Farkas szemet néztünk, de hirtelen a semmiből egy nyílvessző fúródott a fegyverttartó kezébe. Teljesen összezavarodtam, csak annyit láttam, hogy a tag felordít és kiesik a kezéből a fegyver. A következő pillanatban a mellette álló vézna férfi feje körül vörös glória robbant, majd összeesett. Egy újabb nyílvessző fúródott egy másik bandatagba, pontosan a gyomra közepébe. Újabb golyó is érkezett valahonnan az égből és mindenki a házakat pásztázta, hogy ki lőhet.

Míg a banda figyelme elterelődött én odaszalattam Reyhez és talpra állítottam, hogy fedezékbe vigyem, mert nem tudtam, hogy az új jövevények célpontjai közt mi is ott vagyunk e.

- Mack!

Jude szaladt felém, amitől nagyon megkönnyebültem.

- Megkaptuk az üzenetet!- lihegte, mikor odaért hozzánk- Nem volt könnyű, de végül megfejtettük, hogy mit akartál mondani.

- Jett veled van?- kérdeztem.

- A házban!- mutatott fel.

Ez megmagyarázta az égből érkező golyókat, de a nyilakat nem.

- El kell jutnunk a kórházba!- mondtam- Segíts vele!

Ketten felkaroltuk Reyt és a többiekhez szaladtunk, már amennyire így tudtunk.

- Vigyétek a sérülteket, mi ezt elintézzük!- kiáltotta Chip és intett, hogy húzzunk el onnan.

- Trent!- ordítottam el magam.

Ő egy sarokból bukkant elő karjában a még mindig eszméletlen Jennával. A fejemmel az útra böktem, jelezve, hogy menjünk, de alig tettünk meg két lépést, mikor egy bandatag elénk lépett.

Hogy ezek sosem fogynak el!

Egy kézzel nem tudtam rendesen tartani a nagy fegyvert, a pisztolyom pedig nem értem el, szóval ezt most megszívtuk. Megdermedve vártuk, hogy mit lép a fickó, de mielőtt bámit is tehetett volna, a fejébe egy nyílvessző fúródott. A meglepetéstől csak pislogtam és próbáltam felfogni, hogy mi történt, és mikor felnéztem, hogy kiderítsem, ki az őrangyalunk, elállt a lélegzetem.

Bár magasan a háztetőn volt, felismertem a ruháját és barna haját.

- Kal?- lehetem.

Azt vettem észre a szemem sarkából, hogy Jude int neki, a lány pedig bólint és már el is tűnt a tetőről.

- Menjünk!- utasított Trent és előre szaladt.