- Nem akarunk már megállni pihenni egy kicsit?- kérdezte közvetlenül a hátam mögött Alex és a következő pillanatban meghallottam, ahogy a gyomra hangosan megkordul.

Már majdnem öt órája meneteltünk és mindenki kimerült volt. Nem sok ételt tudtunk beszerezni a plázából, de ha jól gazdálkodunk vele, ki tart, míg elérjük a tábort.

- Még tarts ki egy kicsit!- mondta Mack a csoportunk éléről- Még az eső előtt el akarom érni a menedéket!

- Mennyi még?- kérdezte Jude.

- Öt kilométer- válaszolta a térképet nézve a "vezérünk".

Rám is rám fért volna már egy kis pihenés, az éjszaka alig tudtam aludni. Idejét sem tudom, mikor aludtam mással egy ágyban, de annyira hívogató volt az a francia ágy, amit a két fiú kiválasztott, hogy nem hagyhattam ki a lehetőséget. A sorozatos erőszakolás miatt, nem igazán érzem magam kényelmesen férfiak körében, de igyekszem nem magamra venni a történteket. Az egyik mocsok torkát saját kezűleg vágtam el, ami ijesztően jó érzéssel töltött el, ezek után megfogadtam, hogy addig nem állok le, amíg mind meg nem halnak. Tudom, hogy ezek a srácok itt körülöttem jó emberek, az életem során ugyan nem sokkal találkoztam, de ez alatt az egy hónap alatt, amit velük töltöttem rájöttem, hogy ők nem fognak bántani, ha én nem provokálom őket.

- Jól vagy?- lépett mellém Jude.

Felnéztem barna szemébe és aprót bólintottam.

- Csak fáradt vagyok.

Meglehetősen váratlanul ért, hogy hozzám szólt. Elviselnek ugyan- kivéve talán Jenna-, de nem igazán szoktak foglalkozni velem. Nem tartozom közéjük ez egyértelmű, csupán a túlélés érdekében maradtam velük.

- Rendesen ránk hozta a frászt az a nénike, nem?- nevetett kicsit erőltetetten.

Furcsán néztem rá, még mindig nem értettem mit is akar pontosan tőlem. Az emberek nem jönnek csak úgy oda hozzám bájcsevegni, mindig kell nekik valami.

- Aha...

Mint kiderült az éjszaka Rey mozgást észlelt az épületben, ezért ő és Mack elindultak, hogy utána nézzenek. Természetesen a legrosszabbra számítottak, de kiderült, hogy csak egy idős nő, akinek sikerült elkerülnie az ellenséges csapatokat, a bombázást és a deportálást a pincéjében, aztán, mikor elült a por, arra jött elő, hogy a szeretett otthona egy szellemvárossá vált. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy túlélte a borzalmakat, és csodálom a kitartását, hogy egyedül is képes túlélni egy ilyen zűrzavaros világban. 

Egy fagyos fuvallat tört át a fák között, mire megborzongtam és jobban összehúztam magamon a kapátot. A lábujjaim már kezdtek teljesen elfagyni, hiába mozgattam őket folyamatosan a bakancsban, a hátizsák húzta a hátamat, fáradt, éhes és nyűgös voltam. Legszívesebben ott helyben levetettem volna magam a nedves avarra, hogy pihenjek. Mindenkinek a hócipője tele volt már a gyaloglással, még Mack járásán is láttam, hogy már ő se bírja sokáig, de az elveszve töltött két napunkon rájöttem, hogy nem kevés tartaléka van. A többieket nem tudom, de még Tammi is megemberelte magát és egy szó nélkül gyalogolt bátyja nyomában. 

- Milyen volt azelőtt az életed?- kérdezte Jude és csak most tűnt fel, hogy még mindig közvetlenül mellettem van.

- Nem akarok beszélni róla- dünnyögtem és felgyorsítpttam a lépteimet.

Sajnos ő tartotta a tempót, úgy tűnt hajthatatlan.

- Jó akkor beszéljünk valami másról! Úgy jobban telik az idő.

Nagyot sóhajtottam.

- Rendben!- mentem bele, mert már nekem is elegem volt a néma menetelésből- Mesélj inkább te az életedről!

Elmosolyodott és előrenézett.

- Lássuk csak!- gondolkodott el- Mikor elkezdődött a háború az állami egyetemen végeztem utolsó évemet, elméleti fizikusnak készültem, de sajnos a sors közbe szólt és nem sikerült lediplomáznom.

A szemem a kétszeresére nyílt, annak ellenére, hogy nem szándékoztam teljes figyelemmel kísérni a mondókáját.

- Fizikus?- kérdeztem elképedve, mire bólintott- Ne sértődj meg, de inkább néztelek profi futball játékosnak, mint tudósnak.

- Hát igen, nem minden okos ember olyan, mint Sheldon Cooper- mutatott rá.

- Szerettem azt a sorozatot. Vajon mi lehet a színészekkel?

- Valószínűleg halottak, vagy a megszállók elhurcolták őket, hogy az ő sorozataikban játszanak- gondolkodott el.

Erre elmosolyodtam, már már nevettem, annak ellenére, hogy valószínűleg tényleg ez történt velük. 

Los Angeles az első célpontok között volt és mivel váratlan támadás volt, két nap alatt a földdel tették egyenlővé, ahogy a többi nagy várost. Még arra sem volt idejük a civileknek, hogy biztonságba húzódjanak. 

- A barátnőmmel Dél-Amerikában akartunk utazgatni az egyetem után, de sajnos ez sem jött már össze- mondta szomorúan.

- Ő hol van most?- Tényleg érdekelt, de a hangom továbbra is közönyös maradt, ami miatt nem voltam biztos benne, hogy válaszol.

Egy darabig nem is tette, csak meredt maga elé és féltem, hogy fájó pontra tapintottam.

- Még a bombázások előtt elköltöztette az egész családot az apja, valahova középkeletre, a semmi közepére. Az apja több évig szolgált a katonaságban és úgy tudom, az európai háborúba újra visszatért a seregbe. Azt nem tudom, hogy haza tért e, de a család biztos vagyok benne, hogy él és virul!- mosolygott le rám.

- Az enyém a karjaimban halt meg- jegyezte meg Alex a másik oldalamra lépve.

Mindketten meglepve néztünk rá, és már kezdtem sajnálni, de aztán elmosolyodott.

- Csak viccelek, nem volt csajom!- legyintett.

Éreztem, ahogy Jude átnyúlt a fejem fölött, aztán adott egy tockost az éretlen humorzsáknak. Az éjszaka már meggyűlt vele a bajom, mert valamikor hajnalban arra keltem, hogy keményen a mellembe könyökölt, mire én lelöktem az ágyról. Ha Chip- aki épp örködött- nem fenyegeti meg, elkezdett volna veszekedni velem. 

-Hé!- tiltakozott durcásan és a tarkóját vakargatta.

- Megérdemelted!- figyelmeztette Rey is- Ilyennel nem viccelünk.

- Veled mi a helyzet?- kérdeztem tőle.

- Ó az ő babája ott vár rá a táborban!- karolta át Jett a srác vállát mosolyogva.

- Trent menyasszonyával együtt- tette hozzá Tammi hátra foldulva.

Hirtelen mindenki elkezdett beszélgetni először a párkapcsolatokról, aztán valahogy eljutottak a kedvenc kajáikhoz, meg, hogy mi hiányzik nekik a legjobban. Én csak kapkodtam a fejemet és csodálkoztam, hogy milyen felszabadultan tudnak dumálni, még akkor is, mikor mind ennyire kimerültek. 

Egyedül Jenna volt teljes csöndben és úgy tűnt, valahol teljesen máshol járt. Tammi elpletykálta, hogy tegnap összevesztek Mackkel, míg én ki voltam ütve, az pedig nekem is feltűnt, hogy egész este és ma sem szóltak egymáshoz. A szőkeség a csapattól úgy két méterre haladt az élen, szorosan tartotta a fegyverét, készen a tüzelésre és nem is foglalkozott a háta mögött kialakult kellemes hangulattal. 

Alig negyed órára lehettünk a háztól, mikor az ég hirtelen leszakadt, mi pedig rohanni kezdtünk. A táska nehéz volt, és folyamatosan a hátamnak ütődött, így elég nehéz volt futni, ráadásul pillanatok alatt bőrig áztam, de nem álltunk meg. A lábamat szinte már nem is éreztem, olyan volt, mintha nem a sajátjaim vinnének előre. Néha kicsit össze csuklott a térdem, de tartottam magam, már nem volt olyan messze az a menedék ház, a száraz, kényelmes bútoraival és szélvédetten. Mikor végre felbukkant előttünk a fa szerkezet, mind felgyorsítottuk a lépteinket és szinte bevetődtünk az eresz alá.

Lihegve támaszkodtam a térdemre és próbáltam levegőhöz jutni, miközben Chip már az ajtóval babrált.

- Zárva!- mondta kifulladva.

- Ki gondolta volna!- emelte a kezét a levegőbe Alex.

- Fel tudod törni?- kérdezte Chiptől Mack.

- Gyorsabb lenne, ha szétlőnénk a zárat!- vetette fel Jett és már emelte is a fegyverét.

Chip gyorsan odébb ugrott, Jett lőtt, az ajtó pedig a golyók erejétől, magától kinyílt.

- Azért nem kellett volna ennyire szétlőnöd- jegyezte meg Mack, ahogy belépett. 

A házikó két szintes volt, a lépcső közvetlenül a bejárattal szembe volt. Alatta egy sötét helyiség nyílt, talán a nappali vagy társalgó. A folyosó baloldalán egy "Recepció" tábla hirdette a helyiség funkcióját. A jobb oldalon volt egy konyha, ahová Rey és Jude azonnal bevetette magát és a szekrényeket kezdét átnézni. Mack, Chip, Tammi és Jett a lépcső melett mentek be abba szobába és elhúzták a függönyt az ablakokról, így már jutott be némi fény, oda is. A többiek az emeletre mentek körülnézni, csak én maradtam a folyosón, hátam mögött a tárva nyitva hagyott ajtóval. Mielőtt behajtottam volna még vetettem egy utolsó, kémlelő pillantást a vízfüggöny mögött elterülő erdőre, hátha meglátok bármi gyanúsat. Szerencsére semmi ilyet nem észleltem, így nyugodt szívvel csatlakoztam a nappaliban a többiekhez. 

Gyorsan ledobtam a táskám a kanapé mellé és levettem a kabátom. 

- Be kellene gyújtani a kandallóba, hogy megszáradjanak a ruháink!- mondta Mack- Biztos van itt valahol fa!

Az ablakhoz lépett és elégedetten nyugtázta, amit látott. Jettel ki is szaladtak, hogy behozzanak pár hasábbal és meggyújthassuk a tüzet, ami majd felmelegíti elfagyott testrészeinket. Nem zavartattam maga, egyből elkezdtem vetkőzni, a bakancsom szerencsére vízálló volt, de a nadrágomból csavarni lehetett a vizet. A harisnya- ami ugyan nem túl kényelmes, de jól melegít- nem ázott el nagyon, így azt magamon hagytam, ahogy a legalsó pólót is. A farmert,a kabátot és a pulcsit lefektettem a kandalló elé a többiek ruhái közé. A táskákból is ki kellett pakolnunk, hogy megnéztük mennyire mentek tönkre a cuccaink. A tartalék pulcsim is kicsit vizes lett, így azt is kiterítettem. A  konzerveknek, a hálózsáknak és a kulacsnak természetesen nem lett semmi baja, de az elemlámpám, ami a táska tetején volt, beázott és már nem működött. Szerencsére a többiek okosak voltak és az aljára tették, így maradt bőven működő lámpánk. Az ételek közül semmit nem vesztettünk, mert mind tartósan volt csomagolva, így egy kis víz nem árthat neki. Összeségében minden csak egy kicsit nedves lett, de semmi olyan, amit a tűz melege ne oldana meg.