Rohadtul fájt a fejem, szédültem és mozdulni se bírtam. Fogalmam sem volt, hogy mi történt, de mikor kinyitottam a szemem csak feketeséget láttam. Kellett pár pillanat, mire rájöttem, hogy ez a fejemre húzott zsákszerű valami miatt van. Már emeltem volna a kezemet, hogy leszedjem, de a csuklómba egy azonosítatlan dolog belevágott és nem engedte, hogy tovább mozdítsam. Kötélnek ez túl merev volt, ezért a gyorskötözőre tippeltem és ugyanez tarthatta fogva a lábamat is. Az agyam még nem volt teljesen tiszta, ezért nem tudtam gondolkozni és felmérni a helyzetemet. Távolról, mintha beszédhangokat hallottam volna, próbáltam fülelni hátha ráismerek vagy megértek valamit a társalgásból. 

- Remélem te is betartod a rádeső részt!- mondta az egyik, aki nő lehetett.

- Alkut kötöttünk- A másik hangja sokkal mélyebb és morcosabb volt, de túl tompa, hogy felismerhessem- Most pedig menj!

Az egyből feltűnt, hogy a férfi, nem adott konkrét választ, ám a léptekből ítélve a másikat ez nem érdekelte.

Elkezdtem csavargatni a kezemet, rángatni a lábamat, hátha sikerül kiszabadulni, de csak annyit értem el, hogy a csuklómba égető fájdalom nyillalt. A bokámat szerencsére védte a nadrágom, ezért azt tovább feszegettem, ám sikertelenül. Pedig mintha egyszer régen láttam volna a neten egy trükköt, amivel ki lehet szabadulni az ilyen helyzetekből! 

Kicsivel később cipőtalpak kopogására lettem figyelmes, amik egyre közeledtek, ezért gyorsan abba hagytam a mocorgást. Ledermedve vártam, hogy mi fog történi, aztán a zsák hirtelen eltűnt a fejemről, az éles fény miatt pedig be kellett csuknom a szemem.

A fogvatartóm nem mondott semmit, én pedig a szememre koncentráltam, hogy megszokja a természetes világosságot. Először csak hunyorogva pislogtam fel, de aztán teljesen kitudtam nyitni a szemem és azt kívántam bár ne tettem volna. Az előttem álló személytől elakadt a lélegzetem és elkapott a rettegés. Sose gondoltam volna, hogy egyszer újra szemtől szembe kerülünk.

- Tudod- kezdte teljesen természetes hangon- amikor az a lány eljött és azt állította, hogy nem csak, hogy életben vagy, de ott vagy vele az ellenállásban, a képébe röhögtem. Nem hittem el, hogy te, te aki mindig is szidtad ezt az országot és az egész emberiséget, beálltál a fanatikusokhoz!- Drámai szünetet tartott, én pedig akkorát nyeltem, hogy szerintem még ő is hallotta- De aztán azt mondta bebizonyítja és elhoz nekem, cserébe hagyom távozni a barátaival együtt.

Egyetlen név jutotta az eszembe, erről a kis történetről, amit most elmondott és azonnal felment bennem a pumba.

Jenna!

Az a kis ribanc elárult és átadott egyenesen a végzetemnek.

- Mi történt aznap?- kérdezte Treck és egy másik széket húzott elém, amire leült.

Nem válaszoltam, meredten néztem a szemébe, próbáltam magabiztosnak tűnni, de valójában csontig hatoló félelmet éreztem. Fogalmam sem volt, mit akar velem csinálni. Száz százalék, hogy nem bocsát meg és enged utamra, mintha a jó barátja lennék. Nem, inkább a megölésemre tippelnék.

- Jól van, elmondom én mit tudok!- Megállt egy pillanatra, mintha a beleegyezésemre várna, amit persze nem kapott meg.- A másnap kiküldött emberek megtalálták a robbanás nyomait és egy ember maradványait. Most már persze tudom, hogy egyé volt, de akkor azt hittük a mi kis Angliánk is áldozatul esett.

- Hát nem!- szedtem végre össze a hangomat- Az az idióta megérdemelte a halált, ha olyan hülye volt, hogy akna mezőre vezetett!

- Ebben egyetértünk!- vigyorgott- Na de te hová keveredtél?

- Semmi közöd hozzá! Bár nem mintha az a lány nem számolt volna be neked mindenről! Mióta dolgoztatok együtt? Az ő segítségével találtatok meg a menedék házban is, mi?

Treck hangosan felkacagott.

- Ó, nem, nem! Az teljes mértékben az embereim érdeme. Megmondom őszintén csalódtam az ellenállásban, hogy ennyire elővigyázatlan volt. De azt elmondta, hogy még a suliban meg akart szabadulni tőled! Gondolom nem lettetek öribarik!- Újra felnevetett.- Na mindegy, a lényeg, hogy most itt vagy és ideje, hogy megkapd amit érdemelsz, az árulásodért.

Önkéntelenül és hátra rándultam a székben, ami majdnem fel is borult. 

A férfi felállt és intett valakinek oldalra. Követtem a mozdulatát és észre vettem, hogy egész végig nem egyedül voltunk a szobában. Az egykor talán nappaliként szolgáló helyiség ablakánál ott ült Gina a párkányon. Ördögi vigyorral nézett rám, ahogy közelebb jött és egy kis táskát csapott le a dohányzó asztalra mellettem. A pasija a háttérbe vonult és hagyta had élje ki az asszony az elmebeteg vágyait. A kis táskából szerszámokat szedett elő és sajnos pontosan tudtam mi következik. Túl sokszor láttam már Ginát munka közben.

- Csak ölj meg!- fordultam a vezérhez- Miért vesződsz velem ennyit?

- Mert elárultál- mondta könnyedén és most ő foglalt helyet a párkányon. 

- Nem árultalak el!- tiltakoztam- Elfogtak és kihasználták a tudásomat! Nem engedtek el, hiszen tudtam már mindent róluk, nem kockáztattak, így hát bezártak és megkötöztek!

Először csak halkan kuncogott, de ez egyre erősödött, a végére pedig már kísértetiesen kacagott. A vér is megfagyott bennem tőle.

- Kal, Kal, Kal- ingatta a fejét- Ezzel már elkéstél, meghoztam a döntésemet és őszintén? Egy kicsit sajnálom, hogy meg kell szabadulnom egy ilyen tehetségtől, de azért még élvezettel fogom végignézni.

Gina időközben előszedett egy törülközőt, amit a fejemre dobott. Tudtam, hogy mire készül és egyáltalán nem tetszett bár még mindig jobb, mintha egyesével vágta volna le az ujjaimat. A férfiaknál általában a nemi szervüknél kezdi a dolgot, de nálam más módszert kell alkalmaznia. Bár elég elcsépelt a vizes törülközős kínzás, tőle valami fantázia dúsabbat vártam volna. 

A következő pillanatban a jeges vizet is megkaptam az arcomba. Hiába vettem előtte nagy levegőt a víz csak ömlött és ömlött, egy idő után nem bírtam és rángatózni kezdtem. Próbáltam megszabadulni a nehézzé vált anyagtól, de a hajamnál fogva hátrafeszítették a fejem, így esélyem sem volt. A csuklómon újabb seb keletkezett és már tényleg azt hittem, hogy itt fulladok meg, mikor megállt és levette rólam a törülközőt. A hajam az arcom és a ruhám is teljesen elázott, éhesen szívtam be a levegőt, közben majd meg fagytam.

- Második kör!- kacsintott a nő.

- Ne!- leheltem, de tiltakozásomat elnyelte az átázott törülköző és már jött is az újabb adag víz.

Így ment ez elég sokáig, minden alkalommal egyre nehezebb volt tartani magam, de valamiért mégis küzdöttem. Nem tudom miért, hiszen ennél már csak rosszabb dolgok fognak következni. 

Kint már besötétedett, mikor Gina úgy döntött módszert vált, bent pedig LED lámpásokat kapcsoltak fel. Kicsit hasonlítottak a lampionokra, de ezeknek jeges kék fénye volt. 

G kezében egy kis kés csillant, amivel a kabátom ujjához közelített és mielőtt ráébredtem volna, hogy mit csinál, egy mozdulattal felhasította az anyagot, aztán ugyanezt megcsinálta a másikkal is. Tágra nyílt szemmel néztem, ahogy az egyetlen meleg ruhám cafatokban lóg.

- Nocsak, mi van itt?- lepődött meg és kifordította a karomat, hogy megnézze az egészen friss vágást, amit saját magamnak ejtettem. Ördögien elmosolyodott és a kés hegyével megpiszkálta, mire én felvisítottam, olyan pokoli fájdalom nyillalt bele- Hoppá! Bocsánat!- tettetett megbánást, már nem túl élethűen. Mindketten tudtuk mennyire élvezi a helyzetet, hiszen sosem voltam a szíve csücske, ahogy egyik nő sem a bandában. 

Azt kívántam bár lenne annyi lelkierőm, hogy visszavághassak nekik! Hogy elmondhassam hogyan öltem meg a társaikat, hogyan nyomtam le pusztakézzel az embereit és vágtam el a torkukat, állítottam kést a testrészeikbe! De nem volt. Arra is alig volt erőm, hogy levegőt vegyek és mikor Gina a másik karomra közel ugyanoda csinált nekem egy vágást, már sikítani sem volt erőm. A vérem kibuggyant a penge mentén és végigfolyt a felkaromon, le a könyökömre onnan pedig a földre és az alkaromra. A könnyektől már nem láttam tisztán, az ájulás kerülgetett, de egy furcsa érzés mégse engedte, hogy elhagyjam magam. 

Az agyam olyan képeket vetített elém, amiknek semmi értelme nem volt. Emlék volt mind, egytől egyig. Az erdő, és az első megmentőm, ahogy tanít, a doktornő, akinek az arcát először láttam meg a halálból visszatérve, Tammi, amikor az iskolában megmentettem, Jude, ahogy a karjába zár,hogy lenyugtasson a menedékházas ütközet után, Mack, akitől a második esélyt kaptam. Mind ott voltak, olyan emberek, akik az utamat keresztezték és segítették. Olyan emberek, akinek -hiába tagadom- tartozom, még hozzá sokkal! 

Ők tartották bennem a lelket, csakis ők!

Gina újabb vágást próbált rajtam ejteni, de meggondolta magát és visszatette a kést a többi szerszám közé és elvett valami mást. Óriásit nyeltem, mikor megláttam a kezében a fogót és a bal kezemért nyúl. Azonnal ökölbe szorítottam az ujjaimat, de két kézzel kifeszítette a kisujjamat és a körmömre csippentette a fogót. Kétségbeesésemben meg se mertem, mozdulni, mert egy apró mozdulat is elég és a körmöm leválik az ujjamról. A nő nem tétovázott szorosan fogva a szerszámot elkezdte húzni én pedig üvöltöttem a kíntól. Elkezdett vérezni a körömágyam, Gina vigyorogva koncentrált, én pedig kieresztettem az összes hangom, így nem csoda, hogy nem tűnt fel, a fegyver ropogás. Csak akkor eszméltem fel, hogy valami történik, mikor Gina holtan hullott az ölembe. Levegőt is alig kaptam, nem láttam a könnyeimtől és bár már nem ráncigálták a körmöm, továbbra is úgy éreztem. 

Ketten törtek be a szobába, az egyik Treckre szegezte a fegyverét, a másik elém guggolt és kiszabadított. Először a lábamon vágta el a kötözőt aztán a bal, majd jobb kezemen, amik erőtlenül hullottak le a karfáról. A felső testem is előre bukott, de az idegen megtartott, így nem estem a földre. Oldalra döntöttem kicsit a fejem és meglepetésemre Alex elbűvölő mosolyával találtam szembe magam. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába, el sem hittem, hogy eljöttek értem! 

- Gyere, kiviszünk innen!- mondta és a hangja olyan erővel teli volt, hogy hatására belém is visszaszállt egy kevés. 

Mielőtt azonban bármerre mozdultunk volna, nagyjából bekötötte a sebeimet.

- Mack kéne új ruha!- kiáltotta a minket fedező fiúnak!

- Nem tudom honnan szüljek neked!- jött az ingerült válasz.

Nem sok mindent fogtam fel a külvilágból, totál sokkos állapotba kerültem, de tompán hallottam a harc hangjait. Alex eltűnt előlem, de rövid idő múlva visszatért és egy új kabátot terített rám, azzal együtt emelt fel és masírozott ki velem a folyosóra.

- Jude vedd át!- kiáltotta a fejem fölött, aztán éreztem, hogy egy új kézbe kerülök.

- Helló!- köszönt a fizikus félig vidáman, félig aggódva.

Azt se tudtam, hol vagyok vagy mi történik, rám egyáltalán nem jellemzően, hagytam, hogy azt tegyék velem, amit jónak látnak.
Hideg levegő csapott meg, amikor kiértünk a házból és Jude azonnal egy másikba rohant velem, ahol letett a földre. Először egy nyelvet éreztem meg az arcomon és egy nagy szőrös feketeség került a látóterembe. Felnyúltam volna, hogy megsimogassam Ördögöt, de a következő pillanatban eltűnt mellőlem és Tammi kezdett ellátni. A kezelés alatt elvesztettem az eszméletemet, így nem tudom mennyi idő telt el, de mikor kinyitottam a szemem még mindig sötét volt odakint.

- Hogy érzed magad?- kérdezte valaki.

Óvatosan felültem a kanapén, így lecsúszott rólam a hálózsák és kirázott a hideg. Mellettem a fotelban Tammi ült és előredőlve figyelte a mozdulataimat.

- Mint, akit megkínoztak- mondtam rekedten. Nem csoda, hogy elment a hangom annyi ordítozástól.

A sarokban mozgásra lettem figyelmes, így gyorsan odakaptam a fejem és el sem hittem, amit láttam. Jenna ült megkötözve és a száján egy ragasztószalaggal. Előtte Ördög feküdt és vigyázott, hogy semmi meggondolatlant ne csináljon. Büszke voltam négylábú barátomra, de engem nem állított meg. Az én haragom túl intenzív volt, ahhoz hogy bárki megfékezze. Bosszúra vágytam, a lány vérére szomjaztam.

- Ne!- pattant fel azonnal Tammi, mikor meglátta mire készülök és kettőnk közé állt.  

- Állj félre!- sziszegtem- Megérdemli, elárult!

- Tudom! De ha most megölnéd, te se lennél különb a kínzóidtól!- próbálkozott.

- Ki mondta, hogy különb vagyok? Jobban hasonlítok rájuk, mint rátok!

- Ez nem igaz!- emelte fel a hangját, ami meglepett, mert még egyszer sem hallottam őt ilyennek. Még inkább meglepődtem, mikor egy pisztolyt húzott elő és rám szegezte.

Értettem a célzást, kerülve a hirtelen mozdulatokat visszaültem a kanapéra. Tammi csak akkor engedte le a fegyvert, miután megbizonyosodott róla, hogy nem fogom megtámadni Jennát. 

- Öltözz át!- dobott az ölembe új ruhákat, amiknek nagyon örültem, mert már kezdtem átfagyni.