Szar alak vagyok. Ezzel tisztában vagyok, ellene pedig nem tehetek. Soha nem hazudtolnám meg a természetemet és nem mutatnám magam olyannak, amilyen nem vagyok. De ebben a pillanatban mindent megtettem volna azért, hogy más legyek. Leyla nem tudja, hogy miattam nem keresi az anyja és az a hazug húga. Nem tudja, hogy nekem köszönheti azt, hogy nem jelentkeznek. Eszembe jutott a hiba, a hazugság amit elkövettem. Mikor felhívtam az anyját és azt mondtam, hogy a lánya meghalt, nem tűnt olyan nagy problémának. Most érzem a súlyát és kurvára utálom magam. Leyla szeme könnyezett, ahogy az akváriumban úszkáló halakat figyelte. Egyik szeme sírt, a másik nevetett. Akármit teszek, megszakad érte a szívem, mert tudtam, hogy hibáztam. Éreztem, hogy gondolatai az anyja körül forognak. Lesütött szemmel piszkálta a csuklóján díszelgő karkötőt, közben összpontosított. Tudom, hogy hiányoznak neki. Ezt a boldogtalanságot pedig semmivel nem tudom elvenni. - Min töröd a fejed? - vicces. Mintha nem tudnám. Valamiért kérdeznem kellett valamit, ezért a lehető legrosszabbkor szólaltam meg.

- Semmin - megtámasztotta állát, közben a pohara alján csillogó fehér pezsgőt figyelte. - Egy kicsit anyuékon gondolkoztam, de megvagyok - tekintetét rám emelte, de kicsit sem tűnt jókedvűnek. - De nem szeretném elrontani ezt a szép estét! Elnézését kérem, nem szeretnék panaszkodni. Elhozott engem erre a gyönyörű helyre...- kezét mosolyogva széttárta, miközben cápa úszott el a feje felett. - És hálás vagyok érte!

- Van olyan hely, vagy látnivalóság, ahova mindig is elakartál jutni Abu Dhabin belül? - letettem a villámat, majd rá figyeltem. Leyla észre sem vette, hogy mennyire gyönyörű ma este. Hozzá nagyon is illik a sportosabb, kicsit elegáns megjelenés. Illik hozzá a fehér köröm, a lapos talpú cipő és a színes blúzok. Leyla egy igazi szépség. Egy múzsa. Gyönyörű arca, telt piros ajka és a hosszú csillogó haja nem csak az én szememet rabolta el. Az étteremben több férfi is felfigyelt rá, illetve lopott pillantásokkal ajándékozták meg. Ilyenkor szerencsésnek érezhetem magam, hogy enyém ez a nő. Nyilván nem a szó szoros értelmében, de velem van.

- Igazából nagyon sok olyan hely van, amit mindenképpen szerettem volna megnézni. Abu Dhabi a világ egyik legszebb városa. Igazából nagy álmom, hogy egyszer fentről láthassam. De vannak olyan híres épületek, amik mai napig érdekelnek. Ilyen mondjuk a Zájed Sejk Mecset. A világ nyolcadik legnagyobb épülete. Az Emirátusokból, Olaszországból és Angliából származó építészek török, marokkói, pakisztáni, egyiptomi és más építészeti elemekkel ruházták fel a mecsetet. A részletek ámulatba ejtőek, hol máshol látna fényvisszaverő medencéket, 82 fehér márvány kupolát, 1096 külső oszlopot és 24 karátos aranyat és kristálycsillárokat egy helyen? - szeme csillogott, én pedig elvesztem. Úgy érzem, hogy eljutottam addig a pontig, ahonnan már nincs visszaút. Tudtam a szavaira figyelni, de Leyla teljesen a padlóra kényszerített.

- Én már jártam ott. Valóban annyira szép, mint amennyire most felvázoltad. Egyszer elviszlek oda.

- Komolyan mondja?! - szemöldökét izgatottan felvonta, miközben desszerteket nézte. - Elfelezünk egy citrom tortát? - a furcsa és nem mindennapi kérdés miatt megigazítottam az öltönyömet.

- Nem szokásom ételt elfelezni mással.

- Ez nem szokás kérdése! Felezzen el velem egyet - valamiért nem tudtam nemet mondani neki. Valamiért nem tudtam erős maradni, ezért miután befejeztük a vacsorát, magamhoz intettem a pincért.A szelet citrom tortát öt perc után kihozták nekünk. Fejcsóválva és mosolyogva figyeltem, hogy Leyla azonnal ráveti magát a szelet desszertre. - Egyébként boldoggá tenne, ha elvinne engem oda - suttogta alig hallhatóan. - Mindig is szerettem volna látni.

- Ha nem félnél a repüléstől, akkor a másik álmodat is teljesíteni tudnám - kényelmesen hátra dőltem a széken, majd figyeltem, hogy eszik. - Én lennék a pilóta!

- Tud helikoptert vezetni?!

- Apám mellett tanultam meg. Nem volt példamutató apa, de neki köszönhetően sok mindent megtanultam - ráncoltam a szemöldökömet. A történtek óta apám ritkán jut az eszembe. Majdnem soha. És valamiért lelkiismeretfurdalást sem éreztem miatta. Néha hiányzik. De ez nem egyenlő azzal, hogy szeretem. Az iránta érzett szeretetem rég meghalt.

- Hiányzik magának? - Leyla kizökkentett a gondolataimból, ezért kicsit bólintottam.

- Talán. Nem is tudom, hogy mit érzek vele kapcsolatban. Apám sok mindent hibázott a múltban. Ezeket a hibákat én nem tudom megbocsátani neki. Allah látja, hogy nincs rossz szándékom az apám felé. Inkább csak nem az életem része.

- Maga isten tisztelő?

- Egykor az voltam. Úgy értem, hogy Allah szavát és akaratát mindennél fontosabbnak tartottam. Sokat jártam templomba, szent misére. De a rajongásom és a tisztelete iránta megszakadt, amikor anyámat magához ragadta. De természetesen az vagyok. Isten tisztelő.

- Nagyon sajnálom. Bele sem gondoltam, hogy rossz emléket idézhetek fel - sütötte le a szemét.

- Ne érezd magad rosszul. Nem hoztál fel bennem rossz emléket. Inkább mond, milyen a desszert?

- Kóstolja meg! - szinte lassított felvételben láttam, hogy a villájára tesz egy kicsi darabot, majd a szám felé irányítja. Amikor látta rajtam, hogy nem vagyok vevő erre a dologra, oldalra biccentette a fejét. - Kérem, Karim úr!

- Leyla, néznek az emberek - sziszegtem a fogaim között. - Nem kóstolom meg!

- Kérem! - kicsiket pislogtam, majd kicsit előre hajoltam és bekaptam a villa elejét. Miközben a sütit kóstoltam, elismerően bólintottam. - Finom, igaz?

- Egész jó - adtam neki igazat. - Milyen desszertet szeretsz még ezen kívűl? Édesebbet, csokisabbat?

- Mindenféle desszertet szeretek! A lényeg, hogy legyen finom és édes. Az epres tortát nagyon szeretem és a csokisat is.

- Akkor édes szájú lehetsz.

- Maga nem az?

- Ritkán eszem édességet vagy csokit. Szeretek egészségesebben enni. Én ilyen vagyok.

- És reggelizni sem reggelizik - vigyorgott.

- Ez így van! - húztam ki magam mosolyogva. - Megjegyezted?

- Sok mindent megjegyeztem magával kapcsolatban. Az első az, hogy sok meglepetést tud tartogatni. Ilyenkor mindig eszembe jut, amit Salim mondott magáról.

- Salim?! - szaladt fel a szemöldököm. - Mit mondott rólam Salim?

- Azt, hogy maga egy különleges ember - bólintott alig láthatóan. Ekkor oldalra pillantottam. Ebben van valami. Nem vagyok egyszerű ember. Engem sokan nem értenek, sokan pedig utálnak vagy irigyelnek. Ezzel igazából soha nem foglalkoztam, mindig a saját dolgomat tartottam szem előtt. Abban viszont volt igazság, hogy különleges ember vagyok. Nem vagyok hétköznapi, de olyan ismer sem, aki az interneten fényezi magát. Nem vagyok fent a Twitteren, és a Facebookon sem. Mindig is úgy gondoltam, hogy az életemhez egy embernek van, illetve lesz köze, az pedig a feleségem. Persze, ha létezik olyan nő, aki elvisel és a jövőben összeköti velem az idejét. A gondolataimat összeszedtem, és felvontam a szemöldökömet. - Salim jól mondja - elegánsan hátra dőltem a széken, ujjamat a pohár aljához helyeztem, majd összehúzott szemekkel folytattam. - Különleges ember vagyok. Néha bonyolult, néha túlságosan egyszerű. Néha elviselhetetlen, de barátságos. A magam ura vagyok, az életemet pedig én irányítom. Pénzem mennyiségének semmi sem szab határt, mégsem szórom el mint a magam féle emberek kilencven százaléka.

- És van valamilyen álma? - megtámasztotta állát a kezén, így figyelt engem. Ha nem varázsolt volna el ennyire, akkor azonnal válaszoltam volna. Leyla viszont káprázatos volt. Lenyűgöző, mennyei és érintetlen. Érintetlen. Ez a legfontosabb. - Bármi?

- Álom onnan kezdődik, hogy nagy dologról van szó és az ember nehezen tudja megvalósítani. Pont ez miatt álom - néztem a szemébe. - Én bármit megkaphatok, és bármit megvehetek. De nagyon szívesen vennék egy jachtot.

- Jachtot? - szaladt fel a szemöldöke. - Olyat, amiben több emelet és még edzőpálya is van?

- Olyasmit. Bár tervben van. Eljátszottam a gondolattal, hogy veszek egyet.

- Az temérdek pénz lenne! A világon nem is létezne annyi pénz - csóválta a fejét mosolyogva.

- Nekem van! Dubaj leghíresebb smink márkájának vagyok a megálmodója. Dubaj minden részéből jönnek hozzám új, illetve visszatérő vendégek. És ott van a cég, amit minden bizonnyal még nem ismersz.

- Hallottam róla! És büszke lehet a sikereiért - ette meg az utolsó falat torta szeletet is.

- Ízlett? - érdeklődtem.

- Isteni volt! Nagyon köszönöm! És a vacsoráért is hálás köszönet. Minden percét élveztem - Leyla mondani akart még valamit, de nem tudtam teljesen oda figyelni rá, mert rezgett a telefonom. Először nem akartam elhinni, mert nagyon kevesen tudják a telefonszámomat, de valóban rezgett.

- Megbocsátasz? - kicsit oldalra fordítottam a fejem, majd kezembe vettem a telefont. Idegen szám hívott. Elhúztam az ikont, aztán a fülemhez emeltem és fogadtam a hívást. - Igen? - egy kis idő után egy rekedtes férfi hang szólalt meg.

- Szép estét, Karim úr! Úgy döntöttem, hogy élet jelet adok magamról, ha már kémeket küld utánam. Mostanában nem látják el önt hasznos információkkal, nem igaz? - összeszorítottam az ajkam, amikor meghallottam Makhmut hangját. Nem számítottam rá, abban viszont igaza van, hogy az embereim most nem közvetítenek felém információkat. Próbáltam nyugodt maradni, mert  Leyla felfigyelt a reakciómra.

- Mit akar? - kérdeztem halkan.

- Érdekel, hogy érzi magát a nevelt lányom társaságában - alig láthatóan forgolódni kezdtem.

- Megfigyeltet minket? - hátra toltam a székemet, mert bármi történhet. Intettem Leylanak, hogy maradjon a helyén, mert megijedt. - Megzavarta a nyugalmunkat!

- Gyönyörű nő lett belőle, igazam van? - tekintetem Leyla felé siklott, aki tanácstalanul engem nézett. Szeme csillogott, ajkát pedig elhúzta.

- Ne merje a szájára venni!

- Nagyon vigyázzon rá, Karim úr! Nem lehet tudni, hogy melyik percben mi történhet. Lehet egy apró figyelemelterelés és meg is van a baj! Még jelentkezem, Karim uraság - mikor bontotta a vonalat, elkerekedett szemekkel pillantottam Leyla felé.

- Mi történt? - suttogta.

- Semmi! - néztem körbe, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nincs a közelben senki, aki neki árthatna. - Menjünk haza! Most! - léptem mellé, majd felsegítettem a székből. - Bocsáss meg! - kértem halkan.