Lilla megigézve mered Örsre. Hálát ad azért, hogy a férfi elfelejtette behúzni a zuhanykabin ajtaját, mert így tökéletesen láthatja őt. Nem hitte volna, hogy ilyen helyzetben fog rátalálni, de egyáltalán nem bánja, sőt, igazából nagyon felizgatja.

Mikor megérkezett, Örs háttal állt neki, és Lilla már szólni készült, amikor a férfi magához ért. A lány becsukta a száját, és mohón, vágyakozón bámulta őt. Figyelte, ahogy a karján kidudorodnak az erek, ahogy a hátán apró patakokban peregnek a vízcseppek, egészen a fenekéig, majd végig a combján. Az izmok megfeszülő játéka valósággal megbabonázta, és lángra gyújtotta a testét. Aztán muszáj volt megszólalni, hogy felhívja magára a figyelmet, mert amit Örs elkezdett, azt Lilla szeretné befejezni.

A lány megnyalja kiszáradt ajkát, és a vízcseppek útját követi Örs széles, izmos mellkasán. A férfi most még szexibb, mint délután. Az elmúlt két nap alatt a bőrét kellemesen megfogta a Nap, a víz érintésétől libabőrös, sötét mellbimbója megfeszül. Lilla arra vágyik, hogy az ajkával kövesse a vízcseppek útját, egészen Örs keményen és vastagon előre meredő ágyékáig.

Közelebb lép a férfihoz, megáll közvetlenül a zuhanyzó előtt. Örs úgy néz rá, mintha nem lenne biztos abban, hogy valóság.

– Engem képzeltél el? – kérdi Lilla félrebillentett fejjel.

– Nem, a szomszéd Piroska nénit – vágja rá Örs megrezzenő szájszéllel.

Lillából kiszakad a nevetés, de benne is reked, mikor Örs karja a derekára kulcsolódik, és berántja a zuhany alá. A lány felsikolt a jéghideg víz érintésétől, és rögtön a csap felé kap.

– Jézusom, Örs, ez jéghideg! – kiáltja, és közben sikerül elzárnia a csapot. A férfi azonban mit sem törődik a ficánkolásával, szorosan magához húzza.

– Persze, hogy téged – morogja, miközben ajka már a lány vállán játszik. – És jelentem, legyőzted a hideg vizet.

Lilla mélyeket lélegzik, hogy megnyugtassa a hirtelen ingertől vadul kalapáló szívét. A hálóinge pillanatok alatt átázott, és most vizesen tapad rá, tökéletesen kirajzolva a vonalait. Örs picit elhúzódik tőle, és ahogy végigsiklik rajta a tekintete, elégedett, vágyakozó morajlás szakad fel belőle. Lilla rögtön elfelejti a hideget, ahogy összefonódik a tekintetük.

– Mit keresel itt, Lilla? – kérdi gyengéden Örs.

– Szerintem elég egyértelmű, hogy téged – jelenti ki a lány határozottan.

– Hogy jutottál be?

– A hátsó ajtón.

– Zárva volt.

– Szeretem a kémes filmeket, emlékszel? – vigyorodik el Lilla. – Gyerekkoromban megtanultam a szobánk ajtaján zárat feltörni, szóval egy régi ajtónál a betörés nem okoz problémát.

– Elképesztő vagy – motyogja Örs halvány mosollyal a szája szegletében, közben pedig a kezét Lilla fenekére csúsztatja, majd belemarkol, és közelebb húzza magához a lányt. Lilla érzi a hasán Örs erekcióját, és megborzong a tudattól, hogy a férfi miatta képtelen aludni, hogy miatta ennyire kemény és vastag. Csak neki.

Lilla Örs mögé nyúl, és újra megnyitja a csapot, ezúttal azonban nem hideg, hanem előbb csak langyos, majd forró víz kezd záporozni rájuk. Lilla egy picit megengedi a hideget is, és nagyot sóhajt, amikor pont kellemesre szelídül a víz hőmérséklete.

Huncut mosollyal néz fel Örsre. A férfi szemében még mindig van egy csipetnyi álmélkodás, mintha még mindig nem lenne biztos benne, hogy nem a képzelete tréfálta-e meg. Lilla átöleli Örs nyakát, teljes testét a férfihoz préseli, majd szorosan az ajkára tapasztja az ajkát. Ennyi kell csak, és Örs máris féktelen szenvedéllyel rohamozza meg a száját.

Lilla átadja magát a csóknak, és élvezi, hogy miközben Örs finoman az ajkát ízleli, a víz úgy zubog rájuk, mintha eggyé akarná őket mosni. A délután óta benne sajgó vágy most végre elszabadul, hogy kéjesen birtokba vegye az egész testét, és ahogy a férfi kőkemény izmaihoz préseli magát, a szenvedély nyughatatlansága mögött szelíden elnyújtózik a biztonság. Igen, Örs karjában Lilla biztonságban érzi magát. Egészen olyan, mintha ide tartozna, mintha sehol máshol nem lehetne igazán otthon.

Örs feljebb húzza a hálóinget a lányon, majd a csupasz fenekére simítja a tenyerét. Lillán mámortól megittasult remegés fut végig, ahogy Örs puhán megsimogatja.

– Nincs alatta semmi – morogja a férfi reszelős hangon.

– Teljesen meztelenül mégse jöhettem át – közli elhaló kuncogás kíséretében Lilla, mire Örs erősen, birtoklón a fenekébe markol, amitől mintha forró szikraeső hullna a lány minden porcikájában.

– Megőrjítesz, Lilla – dünnyögi a férfi két csók között, aztán a nyelvével mohón betör a lány szájába.

Lillában kéjsötét, vágytól ziháló árnyak robbannak. Önfeledten adja át magát a csókolózásnak, és ebben a pillanatban fel nem tudja fogni, hogy voltak képesek majdnem két teljes napon át távol maradni egymástól, mikor az ajkuk mintha csak arra lenne kitalálva, hogy egymást ízlelje.

Örs szája perzseli, a nyelvével édes és sötét ízeket kavar, amit Lilla mind megrészegülve iszik magába. Többet és többet akar, érinteni és ízlelni Örsöt mindenhol, aztán beleveszni, átzuhanni minden korláton, határon, és végül úgy szárnyalni, mintha nem is a földön, hanem az égben, felhők közt lebegve szeretnék egymást, miközben a Hold és a csillagok fény selymesen és izgatón végigcsordul a bőrükön.

Lilla zihálva, levegőért kapva szakítja el a száját Örstől, és mielőtt a férfi újra lecsaphatna rá, hátrébb húzódik. Örs keze a lány csípőjére rebben, és határozottan megszorítja, de Lilla Örs mellkasának támasztja a kezét, és nem lép vissza hozzá. Nem, mert fogalma sincs róla, mi lesz, ha kilépnek a zuhany alól, és két napja mást se csinál, csak újrajátssza magában a szállodában történteket, de ez már nem elég, újra meg akarja élni.

Örs megadja magát, az oldala mellé engedi a karját, a keze ökölbe szorul. Lilla győzelemittasan elmosolyodik, és végigsimít a férfi szaporán emelkedő és süllyedő mellkasán. Körberajzolja az összegyűrődött mellbimbóját, előbb az egyiket, majd a másikat, aztán közelebb hajol, és a nyelvével is megismétli a mozdulatot. Örs hangosan zihál, de nem rezdül.

Lilla keze lejjebb téved, Örs megfeszülő, acélos keménységgel kirajzolódó hasizmain játszik, majd végighúzza az ujjait a köldökétől induló sötét szőrcsíkon, de mielőtt elérné az ágyékát, visszafordul. Megragadja Örs csípőjét, és letérdel elé. Felnéz a férfira, aki megigézett tekintettel néz rá vissza. A férfiassága Lilla szája előtt meredezik, és a lány a férfi szemébe néz, ahogy kidugja a nyelvét, és végigsimít a hegyén. Örs testén remegés fut végig, egyik karjával a csempéknek támaszkodik, a másik azonban Lilla felé mozdul, és az ujjait a lány vizes tincsei közé fúrja. Lilla élvezettel figyeli az izmok játékát, és azt, ahogy a férfi vonásait átrajzolja a feszült várakozás.

Behunyja a szemét, és egy hirtelen mozdulattal mélyen a szájába engedi a férfit. Örs felhördül, de még mindig nem rezdül meg, csupán az ujjai szorítása válik erősebbé Lilla fején. A lány lassan mozdul, komótosan húzza hátra a fejét, de nem engedi ki a szájából Örs férfiasságát, épp csak annyira, hogy izgatón körbenyalja makkját, majd rögtön újra magába nyelje, olyan mélyen, amennyire csak tudja.

Lilla keze Örs csípőjéről a fenekére siklik, és élvezettel szorítja meg a feszülő, kemény domborulatot, miközben a szájával tovább játszik a duzzadó férfiasságon. Örs nyögései és zihálása a víz surrogó hangjával ölelkeznek, és bár egyre sűrűbben és mélyebbről szakadnak fel a nyögések, a férfi még mindig visszatartja magát, hagyja Lillának, hogy kényére-kedvére ízlelje, a végletekig feszítve ezzel az önuralmát.

– Lilla – nyögi Örs, miközben picit előre lendül a csípője, aztán azonban elhúzódik a lánytól, felé nyúl, és felsegíti, majd magához rántja, és keményen megcsókolja. – Most te jössz – morogja a szájába, aztán megragadja Lilla hálóingét, és egy gyors mozdulattal könnyedén felhúzza és leveszi a lányról.

Örs éhes tekintettel néz végig Lilla testén.

– Annyira gyönyörű vagy – súgja, és a hangja tele van birtokló akarattal és meglepett csodálkozással. Mintha nem hinné el, hogy valaki lehet ennyire szép, és ettől Lillában bizsergető forróság bomlik szét.

Örs megfogja Lilla csípőjét, és hátrálása készteti. Addig tolja, míg a lány háta a csempéknek nem ütközik. A hideg hirtelen érintése apró szisszenést csal elő Lillából, de ahogy Örs mohón a melléhez hajol már vad és őrült villámok robognak át a testén. Örs a szájába szívja a mellbimbóját, és érzékien körbenyalja, amitől Lilla lába közé fájó sóvárgás gyűlik. A térde megremeg, és fogalma sincs, hogy lesz képes állva maradni.

A férfi áttér a másik mellére, és addig kényezteti, míg Lilla már könyörögni nem kezd.

– Kérlek, Örs – zihálja vágyakozón, halványra mosott hangon.

Örs elhúzódik és kiegyenesedik, majd a szájával Lilla száját súrolja.

– Mit szeretnél? – kérdi őszi ködök zilált árnyaival a hangjában.

– Téged.

Örs elmosolyodik, és letérdel Lilla elé. Felnéz a lányra, felcsúsztatja a kezét az oldalán, majd erősen megmarkolja a mellét. Lilla felnyög, de nem hunyja be a szemét és nem szakítja el a tekintetét Örstől, bármilyen lehengerlő erők is tombolnak a testében. Nem, mert látni a férfit, ahogy előtte térdel, és imádattal teli tekintettel felnéz rá, élénkebb és hevesebb gyönyört ébreszt benne, mint bármilyen fizikai inger. Azt szeretné, ha Örs mindig így nézne rá, nem csak akkor, amikor a szenvedély az uralma alá hajtja a testüket és a lelküket.

A férfi előbb Lilla hasára hint puha csókokat, aztán egyre lejjebb és lejjebb halad, és mire Lilla öléhez ér, a lány már fékezhetetlenül remeg. Örs egyik keze a csípőjére rebben, és erősen megtartja, ahogy a nyelvét a lány duzzadt csiklójához nyomja. Lilla felsikolt és hátraveti a fejét, de vissza is fordul rögtön, mert látni akarja, ahogy a férfi feje ott van a lába között, ahogy szorosan az ölére tapasztja az ajkát. Örs orra a szeméremdombjának nyomódik, a nyelve őrült ritmusban dörzsöli a csiklóját, és Lilla úgy érzi, lassanként mindent szilánkokra hasít benne a készülődő mámor. Örs valósággal falja, egyre csak ízleli, telhetetlenül és vad mohósággal.

Mikor már Lilla azt hiszi, ezt képtelenség tovább elviselni, vagy tehetetlenül összerogy, vagy egészen megsemmisíti a kéj, Örs elhúzódik tőle és feláll. Mélyen a szemébe néz, aztán Lilla elhaló pihegésével mit sem törődve követelőzőn megcsókolja. Lilla átadja magát a viharos ostromnak, elmerül a színekben, amelyek izzó ragyogással játszanak a testében. Mikor Örs megszakítja a csókot, csalódottan felnyög.

– Fordulj meg – suttogja a férfi a fülébe, és Lilla izgatottan dobogó szívvel megteszi, amit kér. Imádja, hogy Örs nem ugyanúgy akarja a magáévá tenni, ahogy a szállodában, imádja, hogy mindig kész valami másra és újra.

Örs megfogja Lilla kezét, és gyengéden a háta mögé húzza, aztán elengedi, és leheletkönnyen, épp csak az ujjai hegyével érintve ingerlőn végigsimít a karján. Lillán borzongás fut végig, és magához térni sincs ideje, Örs máris a kezébe zárja a mellét, megszorítja, aztán megdörzsöli ágaskodó mellbimbóját. Lilla nyöszörög a testében zubogó mélyvörös és lángoló érzésektől.

– Lépj közelebb a falhoz, és nyomd a melled a csempéknek – adja ki a következő utasítást Örs. A hangja rekedtes a benne egyre gyűlő, várakozó izgatottságtól.

Lillát most is váratlanul éri a bőrére tapadó hideg. Örs hátulról szorosan hozzásimul, ágyéka a combja közé csúszik és az öléhez dörzsölődik. A hideg csempék, a rájuk ömlő langyos víz és Örs forró, kemény teste felkorbácsolja Lilla szenvedélyét, az egymásnak ellentmondó érzések szétcincálják minden gátlását, minden maradék önmegtartóztatást.

– Akarlak – leheli, és egyik kezével durván megragadja Örs fenekét, a másikkal pedig elölről benyúl a lába közé, megmarkolja Örs férfiasságát, és tétovázás nélkül magához igazítja, majd hevesen ráereszkedik. Örs megszorítja a csípőjét, és reszelősen, élesen vesz levegőt.

Lilla zihál a testét átjáró érzésektől. A melle minden lélegzetvételnél a csempéknek nyomódik, a kemény felület még jobban összegyűri, megfeszíti a mellbimbóját. Örs annyira mélyen kitölti, annyira teljessé teszi, mintha a testük csakis arra lenne teremtve, hogy így összeforrjanak. Örs mindkét keze a csípőjét szorítja, ahogy lassan megmozdul, kijjebb húzódik, majd újra mélyen belehatol.

– Imádok benned lenni, Lilla – motyogja Örs fodrot vető, zavaros hangon, ahogy újabbat lök –, imádom, hogy ennyire mohó vagy, hogy ennyire akarsz.

Lilla a csempékhez szorítja az arcát, és kezével a csiklóját kezdi izgatni.

– Megőrülök tőled, megőrülök azért, hogy benned legyek – folytatja Örs egyre jobban összemosva a szavakat. – Tudod, mennyire tökéletes ez? Tökéletes, ahogy körbeölelsz, olyan forró vagy, és szűk, úgy szorítasz, hogy attól az eszemet vesztem, és mindent akarok belőled.

Lilla szédült sebességgel mozgatja az ujjait, Örs pedig egyre gyorsabban és keményebben hatol belé. A lány gyomrában összesűrűsödik a vágy, egyre csak lüktet és lüktet, ahogy a fenekét Örs felé nyomja, ahogy minden lökés egyre hevesebb és vadabb. A vízcseppek izgatón záporoznak a testükre, nedves csattanások és a zihálásuk festi vörösre a levegőt.

– Mindent, Lilla – motyogja Örs, és még mélyebbre tör a lány testében. Lilla megremeg a kéjtől, mindkét kezét a csempéknek szorítja, hogy képes legyen ellentartani Örs szédítő lökéseinek. A férfi keze a lába közé csúszik, és az ujjaival folytatja azt, amit Lilla az előbb félbehagyott. Édes kín és lobogó gyönyör feszíti a lány testét, többet akar, átbillenni a határon, hogy megszűnjön ez az egyre növekvő feszültség.

A megkönnyebbülés hirtelen és erősen robban szét a lányban, a teste elgyengül, és ahogy Örs még mozdul benne, ahogy az ujjai tovább játszanak a csiklóján, a gyönyörteljes lüktetés még tovább fokozódik, és Lilla úgy érzi magát, mintha ezernyi fényes, lángoló színekkel teli tűzijáték szaggatná szét a testét. Érzi, ahogy Örs férfiassága megduzzad, érzi, ahogy a testébe lövelli a magját. A férfi átfonja a karját a hasán, és szorosan magához öleli. Lilla remeg a mámor visszhangjaitól.

Örs csókot lehel a füle mögé, aztán kihúzódik belőle, és gyengéden szembefordítja magával. Lilla átöleli, és szorosan hozzásimul. A víz csak zubog rájuk, és Örs hátranyúl, hogy melegebbre állítsa. A forró víz ellazítja Lilla testét, a feje Örs vállán pihen, a karja erőtlenül, ernyedten öleli át a férfi izmos testét.

Lilla képtelen bármit is mondani. Úgy érzi, hogy ez most más volt, mint eddig bármikor. Egyszerre volt izgalmasan új és mégis varázslatosan ismerős, ettől a furcsa kettősségtől pedig végtelenül gyönyörű. Hogy már ismerik egymást, tudják, mit szeret a másik, és mégis ugyanolyan szédítő volt ez az együttlét, mint korábban, mintha csak először történt volna.

Örs picit eltolja magától Lillát.

– Jól vagy? – kérdi kisimítva az arcából néhány tincset, amit a zubogó víz előre sodort. Lilla bágyadt mosollyal az ajkán bólint. – Sikerült elérnem, hogy képtelen legyél megszólalni? – húzódik Örs ajka is mosolyra.

Lilla csak egy huncut vállvonással válaszol, és már szélesen vigyorog. Örs halkan felnevet, és lágyan, finoman megcsókolja. Lilla belekábul ebbe a tökéletes és érzéki gyengédségbe.

Nem tiltakozik, mikor a férfi elhúzódik, bár hiányzik a közelsége. Örs tusfürdőt nyom a kezébe, majd alaposan végigdörzsöli, masszírozza Lilla minden porcikáját. A lány behunyt szemmel élvezi a kényeztető érintéseket. Örs semmit sem hagy ki, mindenhol megérinti, bizonyos helyeken tovább is elidőzik, mintha nem tudna betelni azzal, hogy érintse. Lilla egyáltalán nem bánja, imádja, hogy ilyen hatással van a férfira, imádja, hogy néha önkéntelenül azt suttogja, gyönyörű és tökéletes. Mert tudja, hogy Örs tényleg így látja, hogy ezek a szavak őszinte vallomások – a belőlük kicsendülő rajongás többet árul el, mint amennyit Örs bevallana, akár saját magának is.

Mikor végez, Lilla nyúl a tusfürdőért, és ugyanúgy megmosdatja a férfit, mint a férfi őt. Komótosan, élvezettel simogatja meg Örs testét mindenhol, habos keze csúszik a finoman barna bőrön, és ahogy az előbb Örs, úgy ő sem tud betelni azzal, hogy érintse. Végig titokzatos, lágy mosoly nyugszik az ajkán, mert tetszik neki a gondolat, hogy most ugyanolyan illatuk lesz.

Mikor végez, Örs kilép a zuhanyfülkéből, megtörölközik, aztán tiszta törölközőért nyúl, és Lillát is alaposan megszárítgatja.

– Gyere – súgja Örs, mikor végez, és kézen fogva a hálószobájába vezeti Lillát.

Amint vízszintesbe kerül, Lilla tagjait ólmos fáradtság nehezíti el. Kimerült az elmúlt két nap során, a folyamatos küzdés a vágyai ellen elszívta az erejét. Behunyja a szemét, és mikor Örs megfogva a csípőjét hátulról szorosan hozzásimul, boldogan felsóhajt. A férfi egy vékony lepedővel betakarja magukat, majd a párnára hajtja a fejét, közvetlenül Lilla feje mögé, és a lány nyakához érinti az orrát – a lélegzetvételei lágyan cirógatják Lilla bőrét.

– Köszönöm, Lilla – súgja Örs, és a lány hasára csúsztatja a kezét.

Lilla picit még fészkelődik, hogy a teste még jobban a férfi testéhez illeszkedjen, aztán összefűzi az ujjaikat. Bárcsak mindig így aludhatna el, mert az, ahogy Örs óvón öleli, ahogy a hátán érzi a szívdobbanásait, ahogy a mellkasa minden lélegzeténél egy picit hozzá nyomódik, ahogy a testéből áradó forróság beburkolja, egyszerűen... tökéletes.

***

Örs álmosan pislogva nyitja ki a szemét, de amint megpillantja Lillát, elrebbennek a tekintetéből az éjszaka árnyai. A keze még a lány hasán pihen, de már nem simul egymáshoz a testük. Lilla most a hátán, szétvetett lábbal fekszik. Az egyik keze még mindig Örs kezén, a másik oldalra vetve. Örs elmosolyodik. Hihetetlenül aranyosnak látja, hogy álmában a lány ennyire elhagyja magát, hogy ilyen szertelenül fekszik.

Szeretné megérinteni és megsimogatni Lillát, mégsem rezzen, mert erősebb a vágy, hogy egyszerűen csak nézze. Az elmúlt két napban tényleg nagyon hiányzott neki Lilla, de ezt csak akkor értette meg igazán, amikor végre újra a karjában tarthatta és megérinthette, ahol csak akarta.

Örs tudja, hogy nem hazudhat tovább saját magának. Ami Lilla és közte van, nem egyszerűen csak szex. Valami más, elemibb és ösztönösebb, és bármennyire is szeretne erről nem tudomást venni, a létét lehetetlen többé tagadni.

Mi lesz, ha Lilla hazamegy? Ebbe nem mer belegondolni. Úgy dönt, inkább kiélvezi, amíg a lány vele van – már persze ha Lilla is így akarja. És bármi is legyen, a feltételei változatlanok – lehetnek barátok, szexelhetnek, de ha Lilla elmegy, akkor vége, akkor be kell fejezniük. Ha legközelebb találkoznak, nem engedheti, hogy újrakezdjék ezt az őrületet. De most még... most még nem képes elengedni, nem tud róla lemondani.

Vajon önzőség, hogy ezt teszi? Meg fogja végül bántani Lillát? Örs behunyja a szemét. Hogyan cselekedjen helyesen, mikor már nem tudja eldönteni, hogy mi helyes és mi nem? Lillával lenni helyesnek tűnik, de ha végül megbántja, akkor hogyan lehetne az? De ha megint kerülni kezdi, azzal is megbántja. Főleg a tegnap éjszaka után.

Örs nem tudja, mi történt, nem tudná szavakba önteni, de érzi, hogy tegnap valami más volt. Mintha... nemcsak szexeltek, hanem sokkal inkább szeretkeztek volna – és van különbség, bár ő ezt sosem hitte igazán. Nem gondolta, hogy számít a kötődés vagy bármiféle érzelem, mert a szex végül is puszta biológia, de most úgy véli, talán mégis tévedett.

A férfi elmélázva nézi a mellette nyugodtan szuszogó lányt. Miért látja ennyire lehetetlenül szépnek? Mi más van benne, mint akármelyik másik nőben? Hogy lehet, hogy hozzá képest most már mindenki unalmasnak és átlagosnak tűnik? Talán azért, mert Lilla mindig annyira őszinte, mert a személyisége, az egyedisége átragyog az egész lényén, nem titkolja, nem akarja visszafogni, és ettől egyszerűen gyönyörű lesz.

Örs nem igazán tudja elképzelni, hogy azok után, ami köztük történt, más nőben lelhet még igazán örömöt. Kielégülést nyilván igen, fizikailag, de valami talán mindig hiányozni fog. Lilla derűs mosolya, az élénk humora, hogy még a szenvedély legőrültebb pillanataiban is tud játékos és könnyed lenni, közben pedig mégis olyan érzéki, mint egy csábító szirén.

Örs nem igyekszik elfojtani az ajkára kúszó mosolyt. Eszébe jut Leóék fürdőszobája, amikor először ment bele Lillával a játékba. Most arra gondol, hogy ha ő kalóz lenne, akkor Lilla egy csábító sellő, aki elbűvöli őt az énekével, és aztán magával rántja a mélybe. Örs nem is bánná ezt, amíg érintheti és csókolhatja a lányt.

Lilla elmosolyodik álmában. Olyan édes mosolya van, Örs akárhányszor látja, arra gondol, hogy meg kell őt csókolnia. Ezt a gondolatot még a nagyszülei társaságában sem tudta félretolni, egyetlen egyszer sem. Jó volt látni, ahogy Lilla a nagyszüleivel beszélget, ahogy játszi könnyedséggel az ujja köré csavarja a két idős embert csupán azzal, hogy önmagát adja. És amikor csak mosolygott vagy csilingelőn felnevetett, Örs legszívesebben ősember módjára a vállára kapta volna, hogy aztán a „barlangjába" cipelje, és birtokolja őt.

Túlságosan veszélyesek ezek a gondolatok. Veszélyesek és őrültek, mint egy szédült magasan kifüggesztett drótkötélen egyensúlyozni védőháló nélkül. Milyen érzés lenne vajon önként és önfeledten zuhanni?

Lilla szempillái megremegnek, és Örs elbűvölve figyeli, ahogy a lány lassan ébredezik. Fogalma sincs, miért talál ennyire elbűvölőnek egy ilyen egyszerű és hétköznapi folyamatot, de ez nem változtat azon, hogy annak találja, és talán élete végéig töprenghetne, akkor se jönne rá, miért.

Örs a lány füle mögé igazít néhány elkószált hajtincset, mire Lilla laposakat pislogva kinyitja a szemét, és amint megpillantja, széles mosoly ragyog fel az ajkán.

– Nem voltam benne biztos, hogy nem csak álmodtam a tegnap éjszakát.

– Ha így volt, akkor együtt álmodtuk – dörmögi Örs, és szelíd csókot lehel Lilla ajkára. A lány elégedetten hümmög. – Jó reggelt! – húzódik el a férfi vigyorogva.

– Jó reggelt!

Csak nézik egymást szótlanul. Furcsa pillanat ez, mert most nincsenek egyértelmű szabályok, mint legutóbb, amikor egymás mellett ébredtek. Akkor tudták, mi jön, most viszont minden bizonytalan, és ettől a szobába szitáló tompa hajnali fény árnyasra mosódik. Lilla megnyalja az ajkát, a tekintetébe pedig tétovaság lopózik.

– Most mi lesz, Örs? – kérdi halkan.

A férfi úgy dönt, megpróbálja gyakorlatiasan megközelíteni ezt a helyzetet.

– Megreggelizünk, vagy kihagyjuk, és helyette szexelünk, aztán viszont mennem kell dolgozni.

– A szex csábító – mosolyodik el halványan Lilla –, de... én úgy értettem, mi lesz velünk?

Ennyit a gyakorlatiasságról. Örs szeret előre tervezni, szereti tudni, mi vár rá, mire készüljön, épp ezért most úgy érzi magát, mintha fejest készülne ugrani úgy, hogy se azt nem tudja, milyen mély a víz, se azt, hogy mennyire hideg. Ennek ellenére ugrik – mert Lilláról van szó.

– Lilla, én... megveszek érted. Akartam, tényleg akartam, de... nem tudom magam távol tartani tőled. Nem megy. De Lilla, ez...

– Csak szex, tudom – bólint a lány, és mintha szomorúság söpörne végig a tekintetén.

Örs megrázza a fejét. Nem, nem csak szex.

– Inkább azt mondanám, hogy csak addig tarthat köztünk, amíg itt vagy. – Aggódón néz a lányra, mert tudja, hogy ezzel beismert valamit, amit korábban elképzelhetetlennek tartott. – Ez így... elfogadható számodra?

Lilla nem válaszol rögtön, és Örs torkát összeszorítja a feszültség. Mi van, ha Lilla nemet mond? Ha így nem akarja? Ha inkább a semmi mellett dönt, ha már mindent nem adhat meg neki? De akkor sem tud többet adni, ennyi telik tőle. Örs úgy érzi, a szíve a torkában dobog, amíg a válaszra vár.

– Ezt jobban tudom kezelni, mint azt, ha kerülsz – jelenti ki végül Lilla. – Ha már itt vagyok, szeretném élvezni, és... szeretnék veled lenni. Aztán meg... – A lány megvonja a vállát, és nem fejezi be a mondatot. A szavak néhány másodpercig mintha még lebegnének közöttük, áthatolhatatlan és sűrű lesz tőlük a levegő.

Örs tudja, hogy nem kellene ezt annyiban hagynia, hogy beszélniük kellene arról, hova vezethet ez az egész, hogy el kellene magyaráznia, miért nem akar annál többet, mint ami jelenleg van köztük, de nem tudja rászánni magát.

Lilla figyelmesen, megértőn néz rá, mintha tényleg elfogadná ezt az egyszerű ajánlatot, de Örs még így is őrlődik. Úgy érzi, kihasználja Lillát, hogy nem viselkedik vele szemben tisztességesen.

– Mikor jössz haza a melóból? – kérdi hirtelen Lilla.

Örs biztos benne, hogy szándékosan vált témát, hogy nem akarja tovább forszírozni a kapcsolatuk jellegét – és úgy dönt, egyelőre ő sem teszi. Majd... majd csak lesz valahogy.

– Máris hiányzom? – mosolyodik el, mire Lilla vidáman felnevet, és kacéran pillogva nagyot bólint. Örs nyel egyet, mert hirtelen egészen kiszáradt a szája, aztán megköszörüli a torkát. – Csak este, délután megyek kosarazni a srácokkal.

Lilla szeme lelkesen felcsillan.

– Nem mehetnék veled?

– Tényleg jönni akarsz? – kérdi Örs egy picit megilletődve. Tudja, hogy Lilla nem kifejezetten otthonülős típus, hogy szereti magát belevetni az életbe, de azt nézni, hogy ő pár sráccal kosarazik, szerinte nem lehet túl szórakoztató.

– Igen. Szeretek gyerekekkel lenni. – Lilla elhallgat, és különös gyengédség lebben a tekintetébe, majd megérinti Örs arcát. – Téged is láttalak gyerekként.

Örs összevonja a szemöldökét. A kijelentés meglepi, pedig számíthatott volna rá, végül is élete jelentős részét ebben a házban töltötte, persze, hogy Lilla látta, csak ez eddig egyáltalán nem jutott eszébe – valószínűleg azért, mert túlságosan is lefoglalta, hogy egyáltalán ne gondoljon a lányra.

– Aranyos kisfiú voltál, csak rettenetesen komoly – folytatja Lilla, és közben merengve végigrajzolja Örs szemöldökét.

Örs kíváncsi lenne rá, miket látott pontosan Lilla – reméli, hogy semmi olyat, ami... basszus.

– Lilla?

– Tessék?

– Láttál a fürdőszobában is?

Lillából féktelenül tör fel a kacagás, úgy nevet, hogy még a könnye is kicsordul.

– Nem, de miket csináltál te a fürdőszobában? – pillant rá, mikor már nem rázza a testét a nevetés.

Örs zavartan lesüti a tekintetét.

– Hát tudod... szóval kamaszként elég félénk voltam, ami a lányokat illeti – magyarázza, bár nem biztos benne, hogy sikerül érthetően kipréselni magából a szavakat. – Ugyanakkor voltak... szükségleteim...

Lilla az arcára simítja a tenyerét, és a szájára szorítja a hüvelykujját. A tekintete melegen csillog, ahogy mélyen a szemébe néz.

– Örs, gyakorlatilag jó úton vagyunk afelé, hogy végigpróbáljuk a Káma-szútrát, tényleg úgy érzed, hogy zavarban kell lenned, mert kamaszként nem bírtad féken tartani magad? – kérdi Lilla, de Örstől csak egy halvány mosolyra futja.

Igaza van a lánynak, és ő maga sem érti, miért lett most úrrá rajta ez a fura zavar. Talán az tehet erről, hogy kamaszként rettenetesen feszélyezte, hogy a teste akarata ellenére önálló életre kel – és ráadásul elég gyakran teszi ezt. Nem örülne, ha Lilla látta volna, amint nyúlánk, sovány és esetlen tinédzserként hogyan ért magához.

– Elárulok neked egy titkot – súgja Lilla cinkosan. – Kamaszként a fürdőkádban az én kezem is elég gyakran kalandozott a lábam közé. Sőt, mivel már akkor is szerettem kísérletezni, néha a zuhany vízsugarait irányítottam magamra. Akarsz még hallani egyéb kínos sztorikat? Mert vannak – húzza fel a szemöldökét kérdőn Lilla, a tekintetében zabolátlan derű csillog. Úgy néz, mint aki bármikor kész remekül szórakozni saját magán, és ettől Örsben végre enyhül a feszültség. Halkan elneveti magát, és megcsókolja a lányt.

– Egyszer mindenképp mesélhetnél erről, most azonban inkább azt tenném, amire kamaszként nem volt lehetőségem – jegyzi meg jókedvűen, és a kezét Lilla mellére csúsztatja. A lány mellbimbója rögtön a tenyerének feszül, amitől Örs ágyékát máris forróság önti el.

Lilla kéjesen felsóhajt, de mielőtt átadná magát a becézésnek, csalafinta mosollyal Örsre néz.

– Eriket is láttam, igazán szívdöglesztő srác volt.

– Most legyek féltékeny? – vonja fel a szemöldökét a férfi.

Lilla elvigyorodik, és ahogy a tekintete csupa élénkséggel felragyog, Örs már tudja, hogy pontosan ezt a kérdést várta, mert választ akar rá adni. Furcsa érzés rádöbbenni, hogy már mennyire kiismerte Lillát.

– Jobb szeretem az olyan pasikat, akik hallgatagok és zárkózottak, de a szívük aranyból van, a csendes humoruk pedig levesz a lábamról.

– Szóval nem a rosszfiúk jönnek be neked? – mosolyog Örs gyengéden a lányra. Különös, mennyire jó érzés, hogy Lilla ezt a tudtára akarta adni.

A lány arca ellágyul, ahogy nézi, a tekintetében édes szikrák táncolnak.

– Nekem jelenleg csak te jössz be.

Örs szíve árulkodón nagyot dobban, de a férfi félretolja a félelmeit és a kételyeit, és önmarcangolás helyett inkább megcsókolja Lillát. Mert ha csókolja, nem gondolkodik. Ha vele van, minden más lényegtelennek tűnik. És most erre van szüksége – igen, Lillára van szüksége. Legalábbis ameddig itt van. Utána meg... – Örs Lilla szájába csúsztatja a nyelvét, és ahogy Lilla viszonozza az érintést, elrebben belőle minden gondolat.