Elnézést kérek, hogy ilyen későn hozom az új részt, csak az iskolai teendők annyira elárasztottak, hogy azt se tudtam, hogy mit csináljak szabadidőmben.Köszönöm azoknak, akik még mindig olvassák a story-t, annak ellenére, hogy elvesztem egy időre. :D

Nekem már annyira hiányzott Zeki és Cobra , hogy mindig olyan érzésem volt, hogy papírgalacsinnal dobálnak, hogy írjak már róluk. :D A kis pimaszok végett most itt az új rész.  

Germpotria, 2076

- Te puszta kézzel akarod azt a számítógépet megvizsgálni? – kérdezte Cobra, mikor észrevette, hogy Zeki nem hozott semmit. – Vagy a parancsnok emberei kellett volna hozzanak valamit?

- Igazából sosem láttam XX. századi számítógépet, de nem lesz nehéz feltörni, mivel bizonyos feljegyzések szerint fejletlen programokból áll. Könnyűszerrel bejutok a gépek rendszerébe. – mondta büszkén Zeki, bár lehet, hogy nem kellett volna. – hordozható billentyűzet mindig van nálam és amúgy is nyugi. Arra szakosodtam, hogy hogyan férjek hozzá adatokhoz, kiküszöbölve segédeszközök és gépek használatát.

- Rendben! Oké! Akkor rajta nagyfiú! Mutasd meg , hogy mit tudsz. - Cobra megállt a szoba karamell színű polcánál és arrébb tolta. – Itt is van!

- Mellesleg, hogy találtál rá? Szekrényeket szoktál unaloműzésként tologatni?

- Igazából... hogy is mondjam. Ezt az elhagyatott várost már rég felfedeztem és ide szoktam jönni, mikor nem vágyok emberekre. Bár egyszer tettem egy kivételt és elhoztam egy lányt. De az igazság az, hogy nem emlékszem a részletekre, mert eléggé be voltam lőve, de a lényeg, hogy ebben a szobában kötöttünk ki és hát... ööö... khm nekilöktem a szekrénynek eléggé durván, hogy az felborult. A francba is! Miért érdekel ennyire, hogy hogyan találtam meg? A lényeg, hogy most végezd a munkád! És amúgy is idegesít, hogy nem emlékszek a részletekre. A francba!- Zeki nem bírta tovább. Hangos nevetésbe tört ki. Abban a pillanatban az sem érdekelte, ha a Tőrszilánk követők gazdája megtalálja őket, mert ritka az a pillanat mikor Cobra szemérmes fele előjön.

- Elég lesz barom! Csináld már a feladatot! Egyébként is menjünk már erről a helyről, mert nem elég, hogy megfigyelnek, de még elegendő töltényem sincs, mert mint már mondtam egy másik küldetés közepéről küldtek ide! Barmok!

- Rendben, rendben, te hős szerelmes. – villámló tekintet sújtott Zekire, és majdnem egy balegyenes. A hacker, hogy megússzon egy újabb dühkitörést, inkább nekilátott a számítógép kitanulmányozásának. Addig Cobra fel-alá sétált a szobában, az eltolt szekrénytől az ablakig és vissza. Alaposan szemmel tartotta az ablaküvegen túli tájat, folytonosan leste a legapróbb mozgásokat.

- A szentségit! Még sosem láttam élőben Commodore 64-et! – olyan volt akár egy gyerek, aki új játékot kapott. De a lelkesedése nem tartott sokáig, mert felfedezett valamit, mi az egész küldetést tönkreteheti. – Basszus! A kurva életit! Van egy kis probléma!

- A rohadt élet! Azt hiszem, nem csak neked van problémád! Három ember bejött az épületbe. Egyik a főbejárat melletti ablaknál mászott be, míg a másik kettő hátra került. Mindháromnál fegyver van és nem a határrendszer tagjai, az biztos. És nem értem, hogy miért ilyen feltűnően jöttek be. Tűnjünk el innen! Csinálj már valamit azzal a kibaszott géppel!

- De a géppel van probléma! Egy 1980-as gépen lehetetlen, hogy egy ilyen fejlett zároló program legyen. Nem tudom feltörni, csak annyit tudok tenni, hogy átirányítom az összes adatot, vírust és programot a gépemre. De ez hosszas lesz. Olyan, mintha ennek a számítógépnek a tartalmát az enyémbe raknám, bár remélem nem dobja ki az ismeretlen programot és algoritmusokat.

- Nem érdekel, hogy mit mondasz! De a francba is siess már! 1 perc és itt lesznek. – vette elő fegyverét Cobra, bebiztosította, majd kiment a szobából és a bejárati ajtó mellé állt. Fogalma se volt, hogy mi lesz, ha robbantanak, vagy rájuk támadnak, mert a bejövőknek nem szimpla pisztolyuk volt, hanem elég komplex gépfegyverük. Az ő fegyvere az övékhez képest, még a NERF-N-STRIKE-ELITE-FIRESTRIKE-SZIVACSLÖVŐ-FEGYVER szintjét se súrolja. A rohadt életit, hogy elkövette azt a hibát, hogy bízott a parancsnok embereiben és meggondolatlan volt. Miért nem ment le, hogy azt a Tőrszilánk követőt megvizsgálja? A csudába. Zeki is mit gondolt, hogy csak figyelmen kívül hagyja? Hogy tudta ezt ennyire elszúrni?

Hirtelen egy lövés hallatszott a földszint felől. Majd egy egész sorozat követte. Cobra utálta, hogy már nincsenek lézer fegyverek, hiszen akkor a falon vágott átjárón simán kijutnának. Hogy miért nem használják a lézer fegyvereket ebben a korban? Már a 2050-es években kiment a divatból. Ahogy jött, úgy tűnt kámforrá, mára egyetlen egy se maradt fenn. Cobra úgy gondolta, hiába fejlődnek egyes tudományágak, ha másokat nem tudnak megmenteni a kihalástól. Például vallástudomány? Jó vicc. Már több az ateista vagy Kapturaschi tag.

Cobrát, gondolatmenetéből Zeki zökkentette ki, aki most mellette termett és intett, hogy végzett.

Mikor maradt abba a golyózápor? Valaki közeledik. A lépések egyre hangosabbak és gyorsabbak. Ne! Ne! Nincs mit tenni már, éppen ezért Cobra nyúlt is az ajtókilincshez, hogy felkészüljön a támadásra, mert szívből gyűlölte, ha rárontanak. De az ajtó egy hirtelen lökéssel bevágódott a lakásba. Fél karjába került volna Cobrának, ha hamarabb kinyújtja a kezét.

Fegyverek szegeződtek arcokra. Villámló szemek meredtek vad tekintetekre. Ujjak közeledtek a ravaszhoz. Bakancsok talpa súrlódott a padlóval. Izmok rándultak, szívek dobbantak. Porszemcsék kavarogtak ezredperc sebességgel. És egy nő felkacagott, eldobta fegyverét a szoba felé, eltörve valamit. Hirtelen megállt mindenki más. Cobra és Zeki lassan kezdte leengedni a fegyverét. Gyors reflexei vannak a nőnek. És van kurázsi benne, pedig az előbb majdnem lelőtték.

-Uraim, maguk igazán mókásak, mikor így néznek. Nem láttak még hölgyet?

- Három fekete ruhás emberrel találkoztak tábornok? – nem válaszolva a hölgyemény kérdésére, tette fel Cobra a kérdést a nagyon is ismerős emberek vezetője felé fordulva. Egy nőből és négy férfiből állt az érkezők csapata, határrendszer tagokból, akik mellesleg még Takarítók is voltak.

- Naja, hát nem hallottad a lövéseket? És mellesleg már mióta együttműködünk és ti azt hittétek csak úgy cserbenhagylak? Amúgy egész végig a liftből figyeltünk mindent a Tőrszilánk követők segítségével. És hallottunk mindent, ám. Nem is vagyok hárpia és kövér! Te Naja, te Naja!

- Blans tábornok, azért ne túlozzon! – kacagott fel az egyik Takarító a nő mellett.

- Rendben, rendben. Uraim, elnézésüket kérem, hogy nem szóltam arról, hogy itt tartózkodtunk egy ideje, de a Tőrszilánk figyelők érzékelték az ellenséget, akik szemmel tartották az épületet. És amúgy is szeretem, ha én okozok meglepetést az embereknek. Meg is szeppent az a három férfi, akik valószínűleg számkivetettek vagy száműzöttek voltak. Sikeres volt a számítógép feltörése Zeki?

- Igen. De valamennyi károsodás fogja érni az adatokat, mert ismeretlen, fejlett védelme volt a gépnek, valószínűleg a hang- és képanyag sérül, de az helyrehozható utómunkával, tábornok.

- Akkor jó. Emberek? Induljunk. Naja! Maga velem jön. Z28 a Kerülőben meghalt. Cobra! Önt az embereim elkísérik a bázisra és írja meg a jelentést. Este átveszem. – bement a nő a szobába, felvette a fegyverét és távozott Zekivel a nyomában.

Cobra körülnézett még egyet utoljára a lakásban, sóhajtott egy mélyet és a Takarítók nyomába eredt.

Kapturaschi tag: különböző rendszerek összesítő neve, például a határrendszer is egy a sok rendszer közül.

Naja: (a mérgessiklófélék családjának egy neme, ide tartoznak az úgynevezett valódi kobrák) a tábornok így szólítsa Cobrát.