- A karácsonyi bál jövőhéten kerül megrendezésre - szavalta Piton, miközben a padok között sétálva lassan elért a legutolsóhoz, amiben Brina ült. - Viszont te nem vehetsz részt rajta, Dursley. Előbb fogyjál le, dagadt kurva - nézett végig rajta lesajnálóan a férfi. 

- M-m-mi van? - kérdezett vissza Sabrina a sírás határán. Ekkor viszont az előtte ülő, vörös üstök hátrafordult. Eddig Ronnak hitte, de most vette csak észre, hogy igazából Arthur Weasley az. Fehér póló volt rajta, amin nagy, fekete betűkkel az állt: Dögös vörös dilf.

- Ő nem egy összerakható ribanc - mondta Mr. Weasley teljes lelki nyugalommal Piton szemébe nézve.

- Nem kell nézelődnöd és választanod... - fordult hátra még egy ember, akiben ezúttal Frics-et ismerte fel. Az ő pólóján is állt valami: Büdös öregember. 

- ...A különböző fenekek és nagyobb mellek között.... - folytatta egy másik személy, ezúttal a terem elejéről. Kétségtelenül maga Dumbledore volt az, felsőjén jól látható felirat ékeskedett: Dumbi-kurva.

- ...Vagy aközött, hogy barna vagy kék legyen a szeme - fejezte be a mondókát Peter Pettigrew, akinek pólóján a felirat csak annyi volt: Dagadt patkány.

- A LÁNYOM TÖKÉLETES! - rontott be ordítva a bájitaltanterembe maga a testet öltött Voldemort Nagyúr, rikító rózsaszín talárban, amin egyetlen szó állt nagy betűkkel: TOMIKA.

Zihálva riadt fel az álomból. Sőt, szinte rémálomnak nevezte volna. Mindenesetre a kezdeti sokk után majdnem felröhögött. Viszont ekkor beléhasított a lüktető fejfájás. Még a sűrű, kolostori kávéillat sem tudta kárpótolni. 

Először azt se tudta, hol van. Nagyon halvány emlékei maradtak az előző éjjelről. Az is csak foltokban volt meg neki, hogy Piton összekaparta. Émelygő gyomorral ült fel, és hirtelen minden testrésze sajogni kezdett. Mielőtt lesöpörte magáról a talárt, az arcához szorította egy percre: pont olyan illata volt, mint a bájitaltan professzornak: nyáréj, fenyő- és az ébredés utáni takaró illata - olyan volt ez, amit megérezve az ember rögtön otthon érzi magát. Ő volna hát az otthona, a hazatérése? Te vagy a hazatérésem, Perselus. Ha veled lehetek, nekem többé semmi nem hiányzik. Megszerettetted velem önmagamat, azt az önmagamat, aki bár halálfaló, mégis jó ember. 

Már csak mosolyogni tudott az előbbi álmon. Piton vele soha nem bánna így, neki nem mondana ilyeneket - hogy másoknak se, arra már nem mert volna fogadni. Abban viszont biztos volt, hogy minden álomnak van jelentése - csak azt ne tudja meg soha, hogy ennek az álomnak mi. 

Azonban megbotránkozva tudatosult benne, hogy a rajta lévő ruha kevesebbet takar, mint arra emlékezett. Vagy ennyire kibuggyant volna belőle az éjjel során? A combcsizmát levette sajgó lábairól, és végül úgy döntött, hogy belebújik a talárba. Sokkal nagyobb volt nála, szinte elveszett benne, de még ez is jobb volt, mint abban a miniruhában kerülni Perselus szeme elé - megint! 

Forgott vele a világ, mikor kibatladozott a szobából. Nem tudta, merre találja a férfit, de tekintve, hogy itt lakott, nem lehetett messze. A konyhába lépve nem is kellett tovább keresnie, ott volt teljes pompájában, az egész lakrészben terjengő kávéillat közepén. 

- Látom magához tért - jegyezte meg Piton, elfojtott mosollyal.

- Jó reggelt - ült le a régi étkezőasztalhoz. Olyan védtelennek érezte magát, akár a kiaszott, víz nélküli szavannákon kóborló bárány. - Nem emlékszem, mit tettem tegnap, de elnézést kérek! - vörösödött el. Még józanul is képes volt olyan dolgokat véghezvinni, amikre nem volt büszke, így hát el sem tudta képzelni, részegen miket tett. Csak remélni merte, hogy nem mászott rá Pitonra.

- Van miért - felelte sokat sejtetően a professzor, és felé nyújtott egy bögre kávét. - Gondolom rémesen érzi magát. Igya meg, segíteni fog.

- Köszönöm. Gondolom belekevert valami saját gyártmányú másnaposság elleni bájitalt is - ejtett meg egy pimasz félmosolyt a férfi felé, miközben lekuporodott az egyik székre.

- Bravó, maga aztán az emberismerő! - jegyezte meg gúnyosan Perselus. Brina elkortyolta a kávét, mire szinte rögtön utána érezni vélte a javulást. Hálás pillantást vetett az asztal túloldalán álló professzorra, kilesve a szinte álláig felhúzott térdei fölött. Hirtelen csend állt be, Brina pedig észrevette, hogy Perselus egyenest őt nézi, azzal a jeges, üvegszerű tekintetével, amivel mindig zavarba hozta. A lány állta a pillantását, de persze belepirult. 

És akkor rájött, hogy nem azért pirult el, mert Piton észrevette, próbál farkasszemet nézni vele, de minduntalan muszáj fedezékbe vonulva félrenéznie. Hanem mert egy pillanatra felvillant az a csodálatos, és általa egyelőre szándékosan hihetetlennek tartott lehetőség, hogy csakugyan tetszhet Perselusnak, mégpedig azon a módon, ahogy ő tetszik neki. Ironikus volt, hogy pont egy olyan álom után veszi észre, amiben a férfi dagadt kurvának nevezte. 

- Mi az a tesi tanár? - kérdezte hirtelen Perselus, mire Brina csak megilletődötten pislogott vissza rá. Mindenre számított, de erre a kérdésre aztán nem. Mindazonáltal, legyőzve értetlenségét, homlokráncolva válaszolt:

- A mugli iskolákban így hívják azt, aki testmozgást oktat - motyogta óvatosan.

- Így már mindent értek - mosolyodott el sokatsejtetően a férfi. Brinát majd megette a kíváncsiság, hogy mit mondhatott tegnap éjjel, aminek a tesi tanárokhoz van köze. Azonban volt egy olyan érzése, hogy maga sem akarja tudni, így nem kérdezett rá. 

- Baszki! - kapott észbe a lány, felpattanva az asztaltól, de olyan lendülettel, hogy majdnem átesett a székén. - Szerda van! Nekem órám van! 

Piton olyan arcot vágott, mint aki ezzel pontosan tisztában van. Gúnyos mosollyal nézett Brinára, beleszürcsölve saját kávéjába.

- Vártam, mikor jut eszébe. 

- Magának nincs órája? - kérdezte kissé hisztérikusan, miközben körbenézett a holmijai, ruhadarabajai után, csak hogy eszébe jusson, nincs itt egy cucca sem, és még azért is vissza kell mennie a hálótermébe.

- Nincs - felelte kárörvendve Perselus. Brina már meg is indult a konyha kijárata felé, mikor a tanár még utána szólt, de olyat, hogy abba belepirult még háttal állva is: - Javaslom, előtte öltözzön át. 

- Bocs... hogy... késtem.... Hagrid - zihálta Brina, miután lesprintelt a kastélytól Hagrid kunyhójáig, ahol a legendás lények gondozása óra zajlott a Mardekár és Griffendél számára.

- Gyere Brina, nincs semmi gond. Épp időben érkeztél, a fedelet próbáljuk rászögellni a szurcsókok ládáira - ecsetelte Hagrid. A lány hálát adott magában azért, hogy Hagriddal van órája, és nem mondjuk McGalagonnyal, aki ezért büntetőmunkára küldte volna. - Ez a példány különösen virgonc, fogd meg a ládát, amíg bezárom!

Brina elhaladt a megvetően őt bámuló Ron mellett, és néhány mardekáros közt, akik csak hátbaveregették tegnapi teljesítménye miatt: elvégre mindannyian kirúgtak a hámból, nem volt ezen mit szégyellni. 

- Hallom, tegnap felöntöttél a garatra - jegyezte meg Hagrid folytott hangon, mikor odaért mellé a lány. - Ne is figyelj másokra! Majdnem otthagytad a karod, ki nem akarna ezután inni egyet? Éjjel én is be voltam kúrva mint a szar, hasogat is a fejem rendesen!

- Majd elkérem Pitontól a másnaposság elleni bájitala receptjét - válaszolta Brina.

- Pitontól? Hát kerestél te Pitonnál? - heherészett a vadőr, mire a lány elmesélte neki az egész tegnap estét. Közben rájöttek, hogy a szurcsókok nem akarnak téli álmot aludni, és nemsokára széttépték az összes ládát, elszabadulva a kunyhó körül. Miután sikerült elfogniuk az összeset, jól ki is fáradtak. 

- Na Ron, lenyugodtál már? - lépett a vörös mellé, mikor szedelőzködtek össze az óra végeztével.

- Hogy lenyugodtam-e? - fordult felé ingerülten. - Hogy nyugodtam volna le?! Azt mondják, majdnem LEFEKÜDTÉL MARCUS FLINTTEL! - az utolsó szavak hangosabbra sikeredtek, mire több griffendéles is feléjük kapta a fejét. 

- De nem tettem meg - sziszegte bele a fiú arcába. Neville ijedten kapkodta köztük a tekintetét, Harry és Hermione pedig csak aggodalmasan meredtek a kettősükre. - Viszont neked semmi közöd hozzá, kivel fekszem le, és kivel nem. Nem is értem, miért ütöd bele az orrod - azzal sarkon fordult, és a nyomában loholó mardekáros barátnőivel együtt elindult a kastély felé.

A beköszöntő december széllel és ólmos esővel lepte meg a Roxfortot. Bár az időjárás elég zord volt, a hangulat a kastélyban korántsem. Mikor a mardekárosokat egyik este házvezető tanáruk külön összehívta, senki nem tudta, mire számítson.

- Most, hogy végre Crak és Monstro urak is szíveskednek koruknak megfelelően viselkedni - szólt Piton, megrovó pillantást vetve az egymást két csalipálcával csépelő fiúra. - ,elmondanék egy közérdekű hírt. Közeledik a karácsonyi bál, mely hagyományosan a Trimágus Tusa részét képezi, s ami lehetőséget kínál arra, hogy közelebbről is megismerkedjenek külföldi vendégeinkkel. A bált negyedéves és annál idősebb tanulók számára rendezzük, de ők meghívhatnak fiatalabb tanulókat is. A bált karácsony első napján tartjuk a nagyteremben. Este nyolc órakor kezdődik, és éjfélig tart. Megjelenés dísztalárban. Miután az iskolát fogják képviselni, elvárom, hogy kerüljenek mindenfajta botlást. Ezt szó szerint is értem, ugyanis a bál leglényegesebb programja... a tánc. 

A lányok izgatottan sugdolózni kezdtek, a fiúk felől viszont panaszos nyögések és káromkodások hallatszottak - kivéve persze Draco-t, aki csillogó szemmel vigyorgott a hír hallatán.

- Csendet! - bődült fel Piton. - Mardekár Malazár háza közel tíz évszázada a varázsvilág osztatlan tiszteletét élvezi. Nem engedem, hogy szégyent hozzanak erre a névre azzal, hogy úgy viselkednek, mint megannyi barbár, bugyuta, bárdolatlan bohóc.

- Mondd el ezt ötször gyorsan - kuncogott Brina, Pansy-hoz hajolva. 

- Barbár, bugyuta, bárdolatlan bohóc - kezdett bele Pansy suttogva, de mindketten elnevették magukat, mielőtt még elmondhatta volna ötször. Piton szúrós pillantást vetett rájuk:

- Miss Dursley! - szólította meg gyanúsan mézesmázos hangon. - Jöjjön ide kérem! 

A lány felállt, s a teremben zúgolódás támadt. 

- Hagyományosan a bajnokok és a partnereik nyitják meg a bált. Helyezze a jobb kezét a vállamra!

- Miért, maga lesz a partnerem? - kérdezte incselkedve Brina, miközben többen is füttyentettek egyet. Humorral próbált enyhíteni a zavarán, bár ettől függetlenül úgy érezte, mintha lángolna az arca. Óvatosan megragadta Piton vállát, mire a férfi a bal kezéért nyúlt - A másikat nyújtsa ki. 

Na, ekkor már tényleg úgy érezte, ott esik össze helyben. A kuncogó, vihogó diáksereg sem segített a helyzeten. Nem is értette, miért érinti ez így: végre megkapta amit akart, Pitonnal táncol. Csak ne az egész Mardekár vizslató szeme előtt kéne tennie!

- Frics úr, legyen szíves - szólt Perselus a gondnoknak, mire zene csendült a helyiségben, és annak üres közepén álló páros elkezdhette a bemutatót. - Egy, két, há... - kezdett bele Piton, és esetlenül vezetni kezdte a lányt. Brina még csak partnere szemébe se mert nézni. - Mindenki válasszon párt a gyakorláshoz! - harsogta a férfi, mire a többiek is elkezdtek feltápászkodni, és kelletlenül párba állni. 

- Magánál rosszabb táncoshoz még nem volt szerencsém - jegyezte meg Piton, mikor Brina már ötödjére lépett rá a professzor lábára.

- Elnézést... - motyogta a lány, elkerülve partnere tekintetét, helyette saját cipőorrát bámulva, hogy ne hibázzon megint. 

- Hová lett a híres önbizalma, Dursley? - horkant fel.

- Szerintem otthagytam magánál... - morogta Brina. A tánc valóban nem tartozott az erősségei közé, és ez igencsak felbosszantotta. 

- Szedje össze mihamarabb, mert nem hozhat szégyent a Mardekárra a bálon.

Másnap reggel Brinát már meg is környékezte a Mardekár egyik hajtója, Cassius Warrington,  hogy felkérje báli partnerének. A lányt annyira meglepte a hirtelen kérdés, hogy a kelleténél kicsit határozottabban mondott nemet. Alig tíz perccel utána egy másik csapattársa, Bletchley is elhívta, de őt is visszautasította, ugyanis mindkettejüket inkább testőrének tudta volna elképzelni, mint táncpartnerének. És ez még azelőtt történt, hogy egyáltalán belépett volna a nagyterembe.

- Különben nem is volt csúnya - jegyezte meg Tracey. - Tudod már, kit fogsz elhívni? 

Brina nem válaszolt. Az nem volt kérdéses, kit szeretne elhívni, az viszont igen, mikor fogja Ron elfelejteni azt a mardekáros bulit, amin Brina végig smárolta a fél Mardekárt és Durmstrangot. Ugyanis még nemhogy ő, de a többi diák sem jutott túl a témán. Ahogy a griffendél asztala mellett elhaladt, még mindig egy témát boncolt az őt övező suttogás:

- Lefeküdt Marcus Flinttel? De hát nem Weasley-vel jár?

- Nem, Freddel már rég szakított... 

- Én Ronra gondoltam! 

- Nem, azzal a durmstrangossal kavar! Tudjátok, az a Lucen, vagy mi a neve...

Brina szemforgatva haladt el a sugdolózók mellett, már tudomást sem véve arról, mit híresztelnek.

- Neked van a legkönnyebb dolgod, Brina. Iskolabajnok vagy. Elbántál a mennydörgővel. Tuti, hogy sorba fognak állni érted a fiúk... - ecsetelte Tracey, mikor barátnője nem válaszolt. Bár Brina sejtette, hogy ez a megállapítás igaz, de valahogy ez nem nyugtatta meg. 

- Hé, Dursley! - kurjantotta Marcus, mikor Brina leült Millicent és Pansy közé az asztalnál. - Ha már lefeküdtünk, mi lenne, ha eljönnél velem a bálba?

- Ha már NEM feküdtünk le, mi lenne, ha NEM mennék el veled a bálba? - vágta rá csípőből a lány, mire többen elismerően füttyentettek egyet. 

- Hát igen, Marius, nekünk szerencsénk van. Kimaradunk ebből az elmebajból, hogy ki-kit hív el - súgta oda barátjának Millicent, aki csak mosolyogva bólogatott. 

- Srácok, akkor úgy, ahogy megbeszéltük! - szólt oda Draco Craknak, Monstronak, és Blaise-nek, akik válaszul bólintottak egyet. A Malfoy fiú elszánt arccal simította ki a talárját, és mindenki legnagyobb bámulatára, fellépett az étkezőasztalra. Hirtelen várakozásteljes csend állt be a teremben. A tanári asztaltól McGalagony felháborodva pattant fel, de Dumbledore csak felemelte a kezét, jelezve, hogy üljön vissza. Miközben a Griffendél házvezetője elképedve visszaült helyére, az igazgató tapsolt kettőt, mire szinte az összes világítás kialudt a teremben, csak a Mardekár asztala maradt megvilágítva. 

- Sonorus! - szegezte a pálcáját Draco a saját torkának, felhangosítva hangját. Crak és Monstro is fellépett az asztalra, és ütemesen tapsolni kezdtek, miközben a még asztalnál ülő Blaise valahonnan elindította a techno alapot. Brina nem tudta, hogy a lejátszó hogyan tud működni a Roxfortban, és honnan szerezték, mindenesetre jelen pillanatban nem is nagyon érdekelték ezek a kérdések, ahogyan másokat sem. Ugyanis mindenki tudta, mi fog következni: Draco énekelni fog. 

- Hadd meséljek el egy történetet... neked szól, Harry. Szeress! - mutatott Draco a Griffendél asztala felé, ahol a címzett megkövülve ült, mint aki nem hisz a szemének. - Egy hideg téli éjjel közepén... - kezdett énekelni a szőke. - Hallottam egy hangot. "Mi volt ez?" Felkeltem, és megnéztem - azzal ő maga is tapsolt kettőt. - Te voltál az, besétálva az ajtómon. Azt mondtad, szeretsz. Miért hazudsz? Mi a fasz - ezúttal a feje fölött tapsolt kettőt, miközben csípőjét ütemesen ringatta. - A szerelmünk meleg volt mint egy fáklya. De te nem bírtad, így egy kérdés van hátra: Miért nem szeretsz? - szorította mindkét kezét a szívére drámaian. 

- Miért nem szereted? - énekelte Crak. 

- Miért nem szeretsz? - kérdezett vissza Draco táncikálva. 

- Miért nem szereted? - visszhangozta Monstro.

- A szívem úgy vert, mint egy nagyon gyors dob. Rámnéztél, és mondtad, a legjobb vagyok. Miért nem szeretsz? - mutogatott Malfoy a vöröslő fejű Harry felé. A közönség vihorászott, de volt, akik még sokkos állapotban voltak, és nem tudták feldolgozni, mit látnak épp. Dumbledore nem tartozott ezek közé. Elégedett mosollyal nézte a szeme előtt kibontakozó előadást. 

- Miért nem szereted? - következett Crak a refrénnel.

- Miért nem szeretsz? - dalolta Draco.

- Miért nem szereted? - jött Monstro része. 

- Hadd mutassam be a barátom, Blaise Zabini-t - fordult Draco az említett felé. Félrelépett, s helyét átvette az asztalra lépő Blaise, aki szintén felhangosította magát, és énekelni kezdett:

- Nem tudod, hogy a barátom bármit megtenne érted? Énekelne neked tavasztól télig. De te elárultad őt! El kéne menned! De neki nagyon, nagyon, nagyon hiányzol!

- Igen, hiányzol! - kiabálta be Draco megerősítésként. 

- Emlékszik mindenre amit csináltatok! Ő sír - folytatta Blaise.

- Sírok! - ordította bele Malfoy panaszos hangon.

- Ez nincs rendjén! - fejezte be Blaise a részét, és visszaült az asztalhoz, átadva a reflektorfényt Draco-nak ismét. 

- A szerelmünk meleg volt mint egy fáklya - tapsolt Draco a feje fölött kettőt. - De te nem bírtad, így egy kérdés van hátra: Miért nem szeretsz? 

- Miért nem szereted? - énekelte Crak.

- Miért nem szeretsz? - kérdezett vissza Draco szívére szorított kézzel. 

- Miért nem szereted? - visszhangozta Monstro.

- Állj, Harry, mit tettél? Most nem vagy vicces! Beszoptad, összetörted a szívem!Édesnek kéne lenned, mint a mézsör. Most nem vagy vicces! Beszoptad, összetörted a szívem! A szerelmünk meleg volt mint egy fáklya - tapsolt megint Draco. - De te nem bírtad, így egy kérdés van hátra: Miért nem szeretsz? 

Azzal megint a refrén jött, Crak és Monsro közbenjárásával.

- A szívem úgy vert, mint egy nagyon gyors dob. Rámnéztél, és mondtad, a legjobb vagyok. Miért nem szeretsz?

- Miért nem szereted? - következett Crak a refrénnel.

- Miért nem szeretsz? - dalolta Draco.

- Miért nem szereted? - jött Monstro része. 

- Szóval mondd meg, Harry, miért? - szegezte a kérdést a griffendélesnek Draco. Crak és Monstro abbahagyták a tapsolást, Blaise is lekapcsolta a zenét. Malfoy várakozásteljesen nézett Harry-re, mire az össze fej a Potter-fiú felé fordult. Mikor a szemüveges felállt az asztaltól, Draco is leugrott a bútorról, és hamarosan a két fiú egyszerre lépett ki a nagyteremből. Dumbledore visszakapcsolta a világítást, mintha mi sem történt volna, mire a helyiségben szinte mindenki egyszerre szólalt meg, hogy megvitassa, mit is látott az előbb. 

- Bár én nem készültem zenés-táncos előadással, de azért megtisztelnél azzal, hogy velem jössz a bálba? - kérdezte meg Brinát még aznap Lucien. 

A lány elgondolkozott. Végülis, a Lancov-fiú nem nézett ki rosszul. Sőt, kelletlenül el kellett ismernie, hogy már-már pofátlanul jóképű volt. Na meg volt benne valami, ami Pitonra emlékeztette. Nem véletlenül kavart vele aznap este a buliban - be kellett ismernie, hogy nála jobb ajánlatot nem fog kapni. Ron még mindig nem hívta el, viszont az egész mardekáros kviddicscsapat igen, továbbá Vladislav Poljakov, aki a lányok körében csak Perverz néven híresült el. Lucien ezzel szemben bajnok volt, durmstrangos - szóval nem kell látnia soha többé, ha ez az egész rosszul sül el - továbbá Ront roppantul bosszantaná, ha Brina vele jönne a bálba. Döntött. 

- Jól van, elmegyek veled, Lancov. De nehogy elszállj magadtól! - vetette oda a fiúnak, mint akit nem is érdekel az egész. 

Neville és ő aznap este a könyvtárban írt éppen házit, mikor barátja is felhozta a témát. 

- Tudod, Ron még senkit nem hívott el a bálba...

- Arra célzol, eredetileg Ronnal akartam-e menni a bálba? Igen, elismerem. Viszont mivel egy kurvának tart, beszerveztem valaki mást. Végül is miért várnék arra, hogy Ron elhívjon? Minden nap elhívott valaki, hát az egyiküknek igent mondtam.

- Máris? - kapta fel a fejét Neville. 

- Igen, miért? - szentelte figyelmét ismét a leckéjének a lány. 

- Gondoltam, ha egyikünk se mehet azzal, akivel szeretne, mehetnénk együtt, mint a Roxfort két bajnoka, tudod...

- Hogy ez miért nem jutott eszembe...! 

- Kivel mész? 

- Luciennel. De csak azért, hogy bosszantsam Ront. Meg be kell vallanom, bejön, hogy úgy néz ki, mint Piton húsz évvel fiatalabb kiadásban - mosolyodott el Brina. - Miért, te kivel akartál menni?

- Ginny-vel, de ő már elígérkezett valami hurgabugosnak - motyogta Neville. 

- Sajnálom, Neville. Viszont te is bajnok vagy, sorban állnak érted a lányok. Biztos nem maradsz pár nélkül. 

A szünet előtti utolsó hét már teljes egészében a nagy esemény jegyében telt. A diákok közt tucatjával keringtek a pletykák a karácsonyi bálról, bár Brina ezeknek a felét sem hitte el. Kizártnak tartotta például, hogy Dumbledore valóban nyolcszáz hordó mézbort vásárolt Madam Rosmertától. Az viszont hiteles információnak tűnt, hogy a bálon fellépnek a Walpurgis Leányai. Némelyik tanár feladta a kilátástalan küzdelmet, és meg se próbálta munkára fogni a báli lázban égő társaságot. De nem minden tanár volt ilyen elnéző. McGalagony és Mordon az utolsó óra utolsó percéig dolgoztatta őket, Piton pedig valószínűleg előbb lett volna hajlandó fiává fogadni Neville-t, mint szabad foglalkozást engedni a diákoknak.

- Halál ciki - suttogta Ron bájitaltanon, mikor önállóan kellett a recepthez utasítást írniuk. - Már csak nekünk nincs partnerünk - fordult Neville-hez. Piton a hátuk mögött elsétálva nyakon vágta a fiút, de az zavartalanul folytatta: - Meg Harry-nek. 

- Harry-t már meghívta valaki - szúrta közbe Brina. 

- Kezdek betojni - sóhajtotta Ron. - Sabrina - köszörülte meg a torkát. - te lány vagy. 

- Észrevetted? - kérdezett vissza keserűen Brina.

- Figyelj, lehetsz valamelyikünk párja - jegyezte meg vöröslő arccal. Alig fejezte be a mondatot, mikor Piton megint nyakon vágta őt, ezúttal ráadásul Neville-t sem kímélve. 

- Nem lehetek - vágta rá Brina, s alig tudta visszafojtani a kárörvendő vigyort, ami legszívesebben kiült volna az arcára.

- Ne izélj már... - mérgelődött Ron. - Muszáj valakit találnunk. Már mindenkinek van párja, csak nekünk nincs...

- Azért nem mehetek veletek, mert nekem is van már párom! - csattant fel a lány. - Lehet, hogy furcsán hangzik Ron, de rajtad kívül más is észrevette, hogy lány vagyok! És nem is három év után! - azzal felpattant, majdnem beleütközve a mögöttük álló Pitonba. Átnyújtotta neki a teleírt pergament, és már ki is viharzott a teremből.

- És te kivel mész, Fleur? Biztos rengetegen elhívtak - sétált be Brina a francia lánnyal a nagyterembe. 

- Neh is mond'! - forgatta a szemét Fleur. - Ahnyira idegesitőek! Pedigh mon'tam nekik, 'ogy Roger Davissel mehgyek! 

- FLEUR! LESZEL A PÁROM? - ordította Ron a diákseregből kiválva. Brina nem akart hinni a fülének, el is röhögte magát a szürreális élményen. Szegény Fleur viszont megrémült, aztán pedig dühös lett, miután túltette magát a sokkon.

- NON! - kiáltott rá Ronra erélyesen - Ehről beszéltem! - rázta a fejét bosszúsan. 

- A nevében is elnézést kérek, Fleur! Biztos már megint be van baszva - fordult vihogva a lány felé, azzal Ronhoz sietett, Ginny-vel egyetemben. 

- Nyugodj meg, semmi baj. Ne törődj vele - karolt bele a halálra vált arcú fiúba, és arrébb támogatta a kuncogó tömegtől. Mikor beértek a Griffendél klubhelyiségébe, Neville rögtön felpattant:

- Mi a baja? 

- Megkérdezte... megkérdezte Fleur-t, hogy akar-e a párja lenni - felelte Brina, viaskodva egy mosollyal, próbálva együttérző lenni.

- Mit csináltál? - pattant fel Harry is ültéből.

- És igent mondott? - kérdezte Hermione. 

- Dehogyis - szólalt meg Ron most először, mióta megtörtént az eset. - Nem tudom, mi ütött belém! Hogy jutott eszembe egyáltalán ekkora őrültség? Körös-körül emberek álltak... egy csomó ember... elborult az agyam... mindenki engem nézett! Csak át akartam menni a nagytermen, és elsétált, Brinával beszélgetett... és akkor hirtelen kicsúszott a számon. 

- Igazából ráordított Fleurre. Elég ijesztő volt - tette hozzá Brina. 

- Nem nekünk való ez, Neville. Most már tényleg elkéne hívnunk valakit - sóhajtotta Ron. 

- Igazából... amíg te lent voltál, én elhívtam Lunát. Igent mondott - nyögte ki a sebhelyes fiú bűntudatosan képpel, mintha cserbenhagyta volna barátját.

- Micsoda?! Akkor már csak nekem nincs párom?! - fakadt ki hisztérikusan Ron. 

- Figyelj, Tracey barátnőmnek sincs még párja - sandított rá Brina. 

- Dehát ő mardekáros, nem? - kérdezett vissza a vörös, mire Sabrina tarkón baszta egy könyvvel.

- Én is az vagyok, ha elfelejtetted volna! Ha nálam nem zavart, hogy az vagyok, vele se tegyél különbséget! Bár ne éld bele magad, lehet ő se fanyalodik rád, és mondjuk szívesebben megy Monstroval...

- Jól van, jól van, kérdezd meg őt!