Brina unottan keverte az ellenmérgét; ebben a témában már nem sok újat tudott tanítani neki Piton, mivel önszorgalomból szinte az összesnek az elkészítését megtanulta még tavaly nyáron. A mögötte ülő Draco, Crack és Monstro beszélgetésének akaratlanul is fültanúja volt, ami be kellett vallania magának, igen szórakoztatónak bizonyult. Draco remélte, hogy hétfőre Harry elfelejti a kis vitájukat, de csalódnia kellett.

- Na, szerintetek lenyugodott már? - kérdezte Malfoy suttogva a barátaitól.

- POTTER, NYUGODT VAGY? - ordította át a terem másik végébe Monstro, mire Piton ingerülten feléjük kapta a fejét.

- Anyád! - kiáltotta vissza Harry, anélkül, hogy akárcsak hátra fordult volna. 

- Hát ezek szerint nem - röhögött Crak.

- Öt pont a griffendéltől a káromkodásért, meg még öt pont, amiért engedély nélkül szólalt meg! - torkollta le Piton Harryt, a mardekárosokra ügyet sem vetve. 

Ekkor viszont kopogott valaki az ajtón, s nem sokkal később Colin Creevey lépett be a terembe. Megeresztett egy vigyort Neville felé, aztán már somfordált is Pitonhoz:

- Tessék! - förmedt rá Perselus. 

- Tanár úr, azért küldtek, hogy vigyem fel Neville Longbottomot és Sabrina Dursley-t. 

- Longbottomnak és Dursley-nek jelenleg bájitaltanórája van - felelte ridegen Piton. - Az óra után majd felmehetnek. 

- De... Mr. Bumfolt hívatja őket, tanár úr - szólt félénken Colin. - A többi bajnok is ott van... Azt hiszem, le akarják fényképezni őket...

- Jó, nem bánom, menjenek - morogta bosszúsan Piton. 

Brina a vállára vette a táskáját, felállt, és Neville mellett sétálva közeledett az ajtó felé. Igyekezett tudomást sem venni a LONGBOTTOM, A BÉNÁK BAJNOKA kitűzőkről, amiket direkt Neville arcába villantottak. 

- Bocs, mondtam nekik, hogy ne hordják - morogta bűnbánóan Brina, mikor becsukta maguk mögött a terem ajtaját. 

- Hihetetlen nem, bajnokok vagytok! - hadarta lelkesen Colin, ügyet sem vetve Neville lehangolt ábrázatára. 

- Igen, hihetetlen - sóhajtotta a sebhelyes fiú. - Minek akarnak lefényképezni minket? 

- Hogy benne legyetek a Reggeli Prófétában! 

- Remek - morogta Neville, de Brina szeme akaratlanul is felcsillant a gondolatra, hogy az újságban lehet. 

A keresett helyiség valószínűleg egy tanterem lehetett, bár az asztalokat most a szoba széléhez tolták, így a közepe üresen maradt. Az egyik asztal mögött Ludo Bumfolt ült, és egy vörös taláros boszorkánnyal beszélt épp. 

Lucien Lancov az egyik sarokban álldogált, de most a belépőkre függesztette a tekintetét, kiszakadva látszólag sötét gondolataiból. Fleur odasietett hozzájuk, szinte menekülve az idősödő férfitől, aki a kamera mögül figyelte őt. Brinával beszélgetésbe is elegyedtek, mikor odahallatszott Ludo Bumfolt hangja:

- ... Aggodalomra semmi ok, csak a pálcák próbájára készülünk. Mindjárt megérkezik a zsűri többi tagja is...

- Pálcák próbája? - kapta fel a fejét Brina.

- Ellenőriznünk kell, hogy kifogástalanul működnek-e a varázspálcáitok - magyarázta Bumfolt. - Elvégre a pálca lesz a legfontosabb segédeszközötök a feladatok végrehajtásakor. A szakértőnk odafent van Dumbledore-nál. A próba után pedig tartunk egy kisebb fényképezkedést. A hölgy Rita Vitrol, a Reggeli Próféta munkatársa. Ír egy rövid beszámolót a tusáról...

- Lehet, hogy nem is lesz az olyan rövid, Ludo - szólt Rita Vitrol, tekintetét Neville és Brina közt kapkodva. - Nos, én azért vagyok itt, hogy megkérdezzelek titeket bizonyos dolgokról. Dolgokról, amiket senkinek sem mondtatok még el. Titkokat, amiket más előtt szégyelltek elmondani, hát nekem elmondhatjátok, mert én vagyok a barátotok. Mi több, a legjobb barátotok. Más nem, mert azért fizetni kell - pillantott Bumfoltra, mire összeröhögtek. - Amíg a többiekre várunk, először is váltanék néhány szót Neville-lel kezdésképp...

- Hogyne! - felelte lelkesen Bumfolt. - Parancsoljon! Azaz; csak ha Neville-nek nincs ellenére. 

- Ööö... 

- Csodás! - ragadta karon a fiút Vitrol, és már rángatta is ki a teremből. 

Amíg körülbelül tíz percig várakoztak, Fleur és Brina beszélgetett, de egyszercsak a lány arra eszmélt fel, hogy Lucien megérinti a vállát. Meglepetten kapta felé a fejét, és hátrafordulva kérdő pillantást küldött a fiú felé. Az már nyitotta is a száját, de mielőtt még megszólalhatott volna, nyílt a terem ajtaja. Rita Vitrol és a meghökkent Neville lépett be rajta, de Brinának esélye sem akadt megkérdezni barátjától, hogy mit kérdezett a némber, mikor a műkörmös ujjak már az ő karjába vájtak, és rángatták ki az ajtón. 

- Gyere, beszélgessünk... - azzal az első ajtóhoz vezette, ami keze ügyébe akadt. - Jobb itt, ahol senki sem zavar minket - csicsergett, és bevezette a lányt egy takarítószeres szekrénybe. Vitrol leült egy lefelé fordított vödörre, Brinát pedig egy kartondobozra tuszkolta rá. Hosszú, élénkzöld pennát vett elő, és egy pergament, amit a térdén simított ki. 

- Nos, először is kezdjük azzal, hogy milyen kapcsolatban álltok Neville Longbottommal? - tért a lényegre Rita. 

- Barátok vagyunk - felelte Brina szűkszavúan. Nem merte azt mondani, hogy legjobb barátok, mert kinézte ebből a nőből, hogy kiforgatja a szavait, és szeretőknek írja le őket. 

- Jaj, menj már, itt kiöntheted nekem a lelkedet! - kacsintott rá Vitrol. - Hát nem bízol bennem, Sabrina?

- Most legyek őszinte? - vonta fel a szemöldökét pókerarccal a lány.

- Ne! Inkább mondj valamit magadról, valami érdekeset, valamit, ami bánt, akármit. Mesélj a szüleidről, vagy a vágyaidról, akármit, amit nem bírsz már magadban tartani, és el szeretnéd mondani valakinek! Itt a nagy lehetőség! Hallgatlak...

Brina esküdni mert volna, hogy ha a szüleiről beszél, és az apját is szóba hozza, biztos címlapra kerül, azonban ennyire azért nem vágyott a hírnévre. Vágyait se ennek a nőnek akarta kiteregetni, mert habár nyílt titok volt, hogy imádja Pitont, azért nem akarta nyomtatásban is viszontlátni a tényt. Viszont tudta, hogy valamit mondania kell, különben tovább fogja faggatni ez a nőszemély. Így hát elkezdett teljesen spontán pofázni:

- Hát, van egy visszatérő álmom... három hete folyamatosan ezt álmodom... Álmomban McGalagony professzor mindig éjszaka kap szívfaszt, mert nincs feltakarítva. Ronnal figyeljük az eseményeket, de érdekes módon kisebbek vagyunk. Ezt mondjuk tényleg nem értem. Aztán jön Lockhart, aki a polgármester. Elmondja a szar vicceit, aztán Madam Pomfrey megszólal Dumbledore hangján, hogy "Mi van, golyót akarsz?". Ugye, mekkora baromság?

- Igen, hatalmas baromság. De nem gondolkoztál el azon, hogy miért álmodod ezt folyamatosan, három hete? Lehet valami jelentése?

- Nem tudom! Még nincs vége, várjál már... Bementünk Ronnal a lányvécébe, én pedig belehánytam a csapba, de ott volt Lockhart is. 

- Ez a csapba hányás lehet, hogy egy kisebb kori emlékedhez fűződik, mit gondolsz erről, Sabrina? 

- Nem hiszem, de még nincs vége! Hirtelen egy kút jelent meg a fürdőszoba közepén. Mondtuk Lockhartnak, hogy ugorjon le, és nézze meg, milyen mély. Végül belelöktük. Na szóval, lényegében ennyi. 

- Ekkora baromságot még az életemben nem hallottam, Sabrina Dursley! Mi jöhet még?

- Dumbledore mondott valami beszédet, hogy ő is bent van az intézetben, mert álmomban amúgy a Roxfort egy intézet volt. 

- Ejha, hát ez tényleg nagyon érdekes. Van esetleg még valami érdekesség? Valami, ami tényleg bánt téged? Mert nem hiszem, hogy ez az álom annyira zavaró lehet...

- Hát, megmondom őszintén, néha azt álmodom, hogy egy fasz kerget, de amúgy erről nem akarok beszélni, ugye nem baj? 

- Sabrina, te nem vagy normális, komolyan mondom, hülye vagy! - csapta le az asztalra Hermione a Reggeli Prófétát. - Egy tegnapi interjúban Sabrina Dursley azt nyilatkozta, hogy három hete egy fasszal álmodik. 

- Mi van? - kapta fel a fejét Brina. 

- Hát, én ezt nem gondoltam volna rólad - röhögött Ron. 

- Nehogy bevedd! Blöfföltem Vitrolnak, tök random faszságokat meséltem neki, nehogy elkezdjen faggatni mondjuk a szerelmi életemről, teszemazt'. 

- Hát, Brina, arról már lecsúsztál, mert így is sikerült bekavarnia: A Roxfortban Neville végre szerető társakra talált. Bizalmas barátja, Colin Creevey szerint Neville szabadideje nagy részét a Roxfort másik bajnokával, az elragadóan csinos mugli származású Sabrina Dursley társaságában tölti. - olvasta fel Hermione. 

- Hát, végülis nem hazudott - rebegtette a szempilláit Brina rájátsztva. 

- Ott jön Krum! Viktor Krum! - bámészkodott Ron tágra nyílt szemekkel. - Pont erre jön!

- Ne légy már nevetséges Ron - korholta Hermione. - Krum nem a jóisten, csak egy kviddicsjátékos!

- Csak eeegy kviddicsjátékooos?! - visszhangozta Ron megbotránkozva. - Hermione! Krum a világ egyik legjobb fogója! Úgy száll a szél szárnyán, mint a griffmadár! Ő több mint sportoló! Krum egy művész! Úristen, idejönnek!

- Hát több is van belőle? - horkant fel Brina szórakozottan. 

- Gyorsan! Hermione, pennát, valaki! Autogramot akarok kérni tőle...

- Ne röhögtesd ki magad, Ron - sziszegte neki ingerülten a griffendéles lány. Brina hátranézett a válla fölött, és valóban feléjük közeledett két durmstrangos alak. Az egyik nyilván Krum volt, a másik pedig... ki más, mint Lucien Lancov? 

- Hermijjóni, Sabrina - szólította meg őket Viktor, mire a mardekáros lány még jobban felvonta a szemöldökét. - Ha ti jönni Roxmorts... - kezdett bele, de Lucien elnéző arccal megérintette a vállát, jelezve, hogy inkább átveszi a beszédet.

- Viktor és én azt szeretnénk kérdezni, hogy megtisztelnétek-e minket a társaságotokkal a Roxmortsi kimenőn. 

- Hermijjóni? - vigyorgott barátnőjére a mardekáros lány, mire annak lángvörösre gyúlt az arcra. Ron csak méltatlankodva kapkodta a fejét két barátja közt, hogy őt így semmibe veszik. 

- Hát, végülis körbevezethetjük őket... Biztos nem tudják, mi hol van... - motyogta Hermione. 

- Igen, végülis felfoghatjuk így is: kis közösségi szolgálat - röhögött Brina, majd felnézett Lucien megnyerően mosolygó arcába: - De csak azért, mert ilyen szépen kérdezted - kacsintott rá. 

- Akkor találkozunk fél óra múlva, a főbejáratnál - válaszolta Lucien győztes tekintettel, és már indult is tovább lobogó, fekete hajjal. Viktor gyorsan utánasietett, és hallották még, amint megkérdezi tört-angollal: "Ők mondani igen?". Hermione maga elé emelte a Reggeli Prófétát, hogy eltakarja piruló arcát. A nagyteremben reggelizők fele most is őket bámulta még, olyan tekintettel, mintha szemmel vernék őket. 

- Ti most komolyan elmentek ezzel a két bájgúnárral? - méltatlankodott Ron. 

- Az előbb még szerelmes voltál Viktorba - pislogott rá Brina pimaszul. - Viktor szerelmem imádlak, óóó, légy az enyém, mert nékem csak véled jóóó - énekelte nevetve.

- Én... soha... csak a tehetségét ismertem el! Még csak nem is jóképű! Mindenki azért van úgy oda érte, mert híres! - azzal hirtelen témát is váltott, elpillantva a bejárat felé. - Ott jön Neville. Na, akkor amit megbeszéltünk! 

- De miért nekem kell ezt, Ron? - kérdezte sóhajtva Hermione. Brina inkább rá se kérdezett, mit akarnek ezek ketten csinálni, csak megütközve kapkodta köztük a tekintetét. 

- Mert én hozzá nem szólok ehhez a faszfejhez. 

- Istenem, Ron... - emelte égre a tekintetét Brina, de barátja rá se hederített:

- De majd emeld ki a 'K' betűt, hogy: Kurva anyád!

- De most nem mindegy, hogy hogy mondom? 

- Na! 'K'-ra figyelj! - intette le őt Ron, mikor Neville odért hozzájuk, s helyet foglalt Brina mellett, biztos távolságban a vöröstől.

- Ron azt üzeni neked, hogy... várjál, mert nagyon nehéz... - kezdett bele Hermione. - ...menj a féregbekúrt narkós jó kurva anyádba!

- ...Mi van?... - értetlenkedett Neville.

- Istenem... - csóválta a fejét Hermione, mint aki maga sem akarja elhinni, hogy ezt megtette Ronnak, és valóban továbbította az üzenetet. 

- Mondtam, hogy figyelj a 'K' betűre! - motyogta Ron.

- De milyen 'K' betűre? - csattant fel Hermione.

- Mondd a 'K' betűt, hogy a kurva hatásos legyen! 

- Ron azt mondta, kurva anyádat! 

- Mondom, hogy figyelj a 'K' betűre!

- Ron elküldött a kurva anyádba, ennyi! - fejezte be Hermione, azzal felpattant Ron mellől, hogy ott is hagyja őket. Brina szemforgatva követte őt, de még vetett előtte egy lesajnáló pillantást Ronra. Neville se akart ott maradni a vörös társaságában, így a két lány után eredt.

- Ez mégis mi volt? - hitetlenkedett még mindig a sebhelyes fiú.

- Ronald Weasley megvillogtatta rendkívül magas intelligenciahányadosát - vágta rá Brina csípősen. 

- Sirius írt - jegyezte meg halkan Neville, mire Brina megtorpant. - Beszélni akar velünk hajnali egykor a griffendél klubhelyiségében. 

- De hogyan? - torpant meg a lány. 

- Nem tudom, de azt akarta, legyél ott te is! Valamit a tusával kapcsolatban akar mondani. 

A Három Seprűben igen nagy volt a forgalom. A közönség nagy részét a szabad délutánjukat élvező roxforti diákok tették ki - köztük Hermione, Viktor, Brina és Lucien négyese. Egy sarokban álló asztalnál foglaltak helyet, egy-egy vajsörrel a kezükben. Hermione épp arról a MAJOM-ról áradozott Viktornak, örülve annak, hogy Brinán és Lunán kívül még egy lelkes hallgatóságra talált.

- Tudom, mi lesz az első próba - szólalt meg halkan Lucien, egész közel hajolva Brinához. A lány még azt is látta, hogy a kocsma gyér világítása hogyan tükröződik vissza a fiú fekete szemeiben. Egy pillanatra el is veszett bennük, mert annyira Pitonéra emlékeztették. 

- És el is szándékozod mondani, vagy csak az orrom alá akarod dörgölni az előnyöd? - jegyezte meg a lány szúrósan, de a szemében felcsillanó tudásvágy nem kerülte el a másik figyelmét. 

- Sárkányok. 

- Micsoda?! - hőkölt hátra egy pillanatra meglepetésében. 

- Bizony - bólogatott szakavatottként Lucien. - Mindenkinek egy sárkányt kell kicseleznie, és ellopni egy aranytojást. 

- És ezt te mégis hogy derítetted ki? - fonta össze maga előtt a karját Brina, mikor túllépett a kezdeti enyhe sokkon, amit az információ okozott, és a tudat, hogy fogalma sem volt még, hogyan cselezzen ki egy sárkányt. 

- Karkarov elintézte helyettem - pillantott a lányra olyan ártatlanul, mint aki nem is tehet semmiről. - Meg se kérdezed, mit akarok kezdeni a sárkánnyal? - pillantott a lányra, mikor az kezdte érdeklődését veszteni, és elgondolkozva belekortyolt a vajsörébe. 

- Nem kell a tanácsod, Lancov, kitalálom egyedül is, hogyan intézzem el - vágta rá dacosan. - Elvégre ezért jelentkeztem. A kihívás miatt. Belőled viszont kinézem, hogy csak egy potya-utazást akartál, hogy addig se kelljen a végzős tananyag fölött ülnöd...

- Nem vagyok végzős - jegyezte meg szórakozottan. - Tizennégy éves vagyok. 

- Te most viccelsz?! - nyögte ki Brina, miután majdnem prüszkölve kiköpte a vajsörét. Utóbbin láthatólag nagyon szórakozott a fiú. Hermione és Viktor feléjük pillantott, de zavartalanul folytatták az elmélyült társalgást.

- Megmutassam a személyim, hogy elhidd? - vonta fel a szemöldökét. 

- Nem kell - próbálta összeszedni magát Brina. - Apám, hát téged jól felképelt a pubertás... - csóválta a fejét elkerekedett szemmel. 

- Hát igen, nem én kértem a férfias vonások és istenadta vonzerő felelősségét ilyen ifjú korban... - sóhajtotta szarkasztikusan. 

- Vonzerő?! Maximum a balszerencsét vonzod! - vágta rá a lány horkantva egyet. 

- Ugyan, téged nem neveznélek balszerencsének... - nézett végig Brinán a fiú, mire a mardekáros akaratlanul is elpirult. 

- Pedig kéne! Mivel balszerencsésen leverlek az első próbán! 

- ... ja, és Mordon keresztül lát a ruhán, gondoltam szólok - fejezte be a mesélést aznap éjjel Neville. Mint azt már megbeszélték, átment a griffendél klubhelyiségébe a Siriussal való beszéd okánál fogva. Neville, aki Harryvel ment le Roxmortsba, épp az előbb mesélte el neki, hogy hogyan is alakult ez a látogatás. 

- A vén perverz! Remélem az eperkés bugyim lelombozta - csapott a térdére Brina. - Egyébként pedig Hagrid biztos, hogy a sárkányokat akarta megmutatni - utalt az első próbára, amit már előbb elmesélt neki. - Írd meg neki, hogy nem érsz rá! A sárkányokról már ígyis tudunk, a Siriussal való találkát pedig nem késhetjük le! Éjfélkor lemenni Hagridhoz... nem érsz vissza hajnali egyre.

Végül Neville meg is fogadta a tanácsot, és küldött egy baglyot Hagridnak, hogy nem megy le. Helyette együtt várták ki, amíg kiürül a klubhelyiség. 

- Arra gondoltam, hogy Invito-val odahívom a seprűmet, és repülve szerzem meg a tojást - mesélte Neville-nek, igen közel hajolva hozzá, nehogy meghallja más is a beszélgetést. Ron a klubhelyiség másik végében ült a leckéjét író Hermione mellett, és szúrós tekintettel illette a két bajnokot. Brina ügyet sem vetett rá, Neville ölén átvetett lábbal ült a kanapén, továbbra is próbálva lelket önteni barátjába.

- Ez jó ötlet Brina, és te remekelni is fogsz vele - sóhajtotta. - De én nem tudok jól repülni. Ennek a módszernek az lenne a vége, hogy leesek a seprűről, és még jobban lejáratom magam. Ha szerencsém van, még előtte agyontapos a sárkány...

- Hé! Ne is mondj ilyet! Beszélünk Siriussal, és ő biztos segít majd. Szóval fel a fejjel!

A lány egyre jobban álmosodott el, amíg arra vártak, hogy kiürüljön a klubhelyiség. Ahogy teltek az órák, Brina nem is tudta, mikor nyomhatta el az álom. Egyszercsak arra ébredt, hogy Neville arrébb gördíti, és felpattan mellőle a kanapéról. Brina kótyagosan a kandalló felé fordult, ahonnan meglepetésére Sirius feje kandikált ki a lángok közül. 

- Sirius... de jó... hogy vagy? - kuporodott le a kandalló elé Neville, az örömtől dadogva. Brina is nemsokára mellé térdelt.

- Most az a lényeg, hogy ti hogy vagytok -  felelte Sirius komoly arccal.

- Én... mindegy is, az első próbán sárkányok lesznek, Sirius! Sárkányok! Végem van...

- A sárkányokkal el lehet bánni. A kábítóátokkal ne is próbálkozz; vagy fél tucat varázsló átka tud kiütni egyszerre egy ilyen erős és varázzsal teli szörnyeteget. Egyedül is ártalmatlanná tudod tenni, mivel a szeme a gyengepontja. A bűbaj, amit el kell végezned, nagyon egyszerű kötőhártyagyújtó-átok - azzal Sirius el is mondta Neville-nek, pontosan hogyan hajtsa végre. Miután a tanácsokkal végzett, Brinához szólt: - És te már tudod, mit fogsz csinálni?

Brina elmesélte neki, hogy mit tervez az Invito-val és seprűjével, aztán Neville panaszolta el a keresztapjának, hogy senki nem hisz neki, mindenki azt hiszi, önszántából jelentkezett bajnoknak, hogy Rita Vitrol mindenfélét hazudott róla is a Reggeli Prófétában, s hogy még Ron is képmutatónak tartja, és féltékeny az állítólagos sikerére. 

- Sietnünk kell, nem maradhatok sokáig. Behatoltam egy varázslócsalád házába, az ő kandallójukat használom, de bármelyik percben hazaérhetnek. Figyelmeztetnem kell titeket egy-két dologra...

- Mire? - kérdezte Neville, még jobban megrémülve.

- Vigyázzatok Karkarovval - felelte Sirius. - Ő egykor halálfaló volt. Elkapták, együtt ültünk az Azkabanban, de aztán őt szabadlábra helyezték. Biztosra veszem, hogy ezért akart Dumbledore idén aurort a Roxfortba - hogy legyen, aki rajta tartja a szemét. Karkarovot Mordon tartóztatta le, ő küldte az Azkabanba. 

- Karkarovot elítélték, aztán szabadlábra helyezték? De hát miért? - csodálkozott Neville. A mellette térdeplő lány kezdte igencsak kényelmetlenül érezni magát, most, hogy a halálfalók is szóba kerültek. Mindenesetre neki is újat mondott Sirius, így kíváncsian hallgatott.

- Mert a minisztérium vádalkut kötött vele - vágta rá komoran Sirius. - Karkarov kijelentette, hogy belátta tévedését, megbánta bűneit... és felsorolt jó pár nevet. Más embereket küldött maga helyett a börtönbe. Gondolhatjátok, hogy nem valami népszerű az Azkaban lakói körében. Úgy hírlik, szabadulása óta, gondja van rá, hogy minden diák, aki megfordul az iskolájában, alaposan elsajátítsa a fekete mágiát... Úgyhogy legyetek óvatosak a Durmstrang bajnokával. 

Brinát kirázta a hideg. Hallotta ugyan már, hogy a Durmstrangban a diákok igencsak nagy betekintést kapnak a fekete mágiába, de a tény, hogy mindezt egy ex-halálfalótól tanulják el, nem segített a tényen. Viktor mégis olyan aranyosnak tűnt, Brina róla nem tudta elképzelni, hogy szimpatizáljon a halálfalókkal... Lucien már más kérdés volt. Volt benne valami, ami miatt tényleg veszélyesnek tűnt, a titokzatos sárm maszkja mögött. Azonban mint minden veszély, ez is vonzotta az embert.

- Jó... értem - szólt töprengve Neville. - De... gondolod, hogy Karkarov nevezett be engem? Mert ha igen, akkor nagyon jó színész. Ő tiltakozott a leghangosabban, mikor a serleg kidobta a nevem. 

- Hogy jó színész, az nem kétséges - felelte Sirius. - Másképpen nem tudta volna elérni, hogy a Mágiaügyi Minisztérium szabadon engedje. Karkarov nem az a fajta ember, aki visszatér a gyenge Voldemorthoz, azonban bárki is dobta be a nevedet, jó oka volt rá, a tusa pedig alkalmat kínál rá, hogy balesetnek álcázott merényletet kövessenek el ellened, Neville...

Brina figyelmeztetően felemelte a kezét, és a torkában dobogó szívvel hallgatózott: valaki közeledett a csigalépcsőn. 

- Menj el! - sziszegte Neville, mikor elkerekedett szemekkel ő is tudatában lett a zajnak. - Gyorsan! Jön valaki!

Brina megragadta Neville karját, és felpattant a kandalló elől, magával rántva a fiút. Egy mozdulattal megfordultak, s ezzel egyetemben a hátuk mögött egy halk pukkanás jelezte, hogy Sirius eltűnt a tűzből. 

Ron sétált le a fiúk tornyából, kinőtt, barna pizsamájában. Mikor meglátta a Neville karját szorongató Brinát, elvörösödött, de hogy a dühtől vagy zavartól, azt nem lehetett megmondani. Körbenézett, de rajtuk kívül nem tartózkodott senki más a klubhelyiségben, amitől még inkább félreérthető lett a helyzet. 

- Mit csináltok itt? - kérdezte Ron. 

- Mit érdekel az téged? - csattant fel Neville. - Különben is, mit keresel itt ilyenkor?

- Láttam, hogy nem vagy az ágyadban, és... - Ron elharapta a mondatot, és vállat vont. - ...De látom, elvagytok itt kettesben, biztos megzavartam valamit... - jegyezte meg keserűen.

- Ron, most telt be a pohár! Mi a bajod? - kiáltott rá Brina, elvesztve a türelmét, elengedve Neville karját. 

- Ti! - vágta rá a Weasley-fiú. - Vannak bizonyos sérelmeim!

- Na, mi a baj Ron, mondjad! - nógatta a lány. 

- Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ha már az egész iskola Neville-lel foglalkozik, miért töltöd te is az összes idődet pont vele!

- Talán mert mindketten benne vagyunk a tusában, és egymással tudjuk csak megbeszélni ezt? Ezt olyan nehéz felfogni, vagy szívtál valamit? - tárta szét a karját Neville. Brina se válaszolhatott volna jobban. 

- Anyádat szívtam el! - kiabálta Ron ingerülten. 

- Na, most untam meg baszdmeg, adok egy nyugtatót aztán takarodjál vissza aludni! Azért ne haragudjál, itt van hajnali kettő, aztán jössz ide pofázni... - indult meg felé Brina, de Ron tudomást se vett róla, továbbra is Neville felé fordulva mondta a magáét: 

- Akkor hadd mondjak valamit: mindigis utáltam a feltűnési viszketegségben szenvedő sebhelyes faszfejeket! 

- Én legalább nézek ki valahogy baszdmeg! Hát milyen pulcsi van rajtad, baszod?! Mintha a konténerből rángatták volna elő a ruhádat, veled együtt! - kelt ki magából Neville is. 

- Tapasztaltad már, milyen az, amikor belelépnek a gégédbe, te faszfej? - indult meg Ron a másik fiú felé.

- Na, álljatok már le! - ragadt meg Ron karját Brina, hogy visszatartsa. - Ron, létszíves állítsd le magad, mert olyat kapsz...! 

- Te ne pofázzál, mindig csak őt véded! - mutatott a sebhelyes fiúra, azzal megint felbődült: - Neville, láttam én már faszt, de te baszdmeg, mindegyiknél nagyobb vagy!

- Na most takarodjál kifelé! Ott az ajtó, baszdmeg magad! - üvöltötte Neville.

- Te baszdmeg magadat! - ordította Ron, azzal ment volna neki a másiknak, de Brina megint lefogta.

- Ron, szét foglak fejelni! - kiáltott rá a lány. 

- Mi a faszt üvöltöztök? Hát nem lehet aludni tőletek, baszdmeg! - jelent meg a fiúk hálótermeibe vezető csigalépcső aljában Harry. 

- És ki a faszt érdekel? - förmedt rá Ron. 

- Tessék! - kapott fel Neville egy LONGBOTTOM, A BÉNÁK BAJNOKA feliratú jelvényt, és teljes erőből Ron felé hajította, és homlokon is találta vele. - Tedd el, hogy legyen mit viselned kedden! Ha szerencséd van, most már sebhelyed is lesz... Az minden vágyad, nem? 

Ron megindult Neville felé, és felemelte a karját, ütésre lendítve. Harry elszörnyedve nézte végig, ahogy Brina a fiúk közé ugrik, és Ron ütése Neville helyett a lányt találja el. Ron egyből tudatában is lett annak, mit tett, és elkerekedett szemmel nyitotta a száját bocsánatkérésre, viszont Brina megelőzte. Dühtől kipirult arccal lendítette meg a kezét, és először Ront pofozta fel, utána pedig Neville-t is. 

- Most pedig nyugodjatok le a picsába! - kiáltott a fiúkra, akik mind a ketten a pofontól vöröslő arcukat tapogatták hitetlenkedve. Még mielőtt bármelyikük is csinálhatott volna bármit is, a lány feldúltan felrohant a lányok hálókörletébe.