Beköszöntött a november, és bár az idő zimankósra fordult, ez nem akadályozta meg Brinát, Harryt, Ront és Dudley-t, hogy a szabadban töltsék idejüket. Épp A kviddics évszázadait bújták, mivel Harry első meccse vészesen közeledett, mikor feltűnt Piton. Sabrina figyelmét nem kerülte el, hogy a professzora sántít. Mikor a denevér kiszúrta őket, lévén, hogy mindegyikük szabályszegő hírében állt, meg is indult feléjük. 

- Mi az a kezében, Potter? Könyvtári könyvet tilos kivinni az iskola épületéből! Adja ide, ezért öt pontot levonok a Griffendéltől! - azzal kikapta Harry kezéből a könyvet. 

- Ezt a szabályt most találta ki, tanár úr! - jegyezte meg merészen Brina. A professzor egy megesemmisítő pillantást vetett rá, aztán figyelmen kívül hagyva a megjegyzést, elbicegett. - Szerintem már hozzászokott a megjegyzéseimhez.

- Örülj neki, nekem egy ilyenért a fejemet venné - válaszolta Ron. 

- Láttátok, hogy sántít? Mi baja lehet? - hozta fel a témát Dudley.

- Nem tudom, de remélem nagyon fáj neki - vágta rá a Weasley fiú, mire Brina tarkón vágta. 

Harry még aznap elhatározta, hogy visszaszerzi Pitontól a könyvet, barátai akármennyire is ellenezték. Mint kiderült, nem is hiába. A mardekár ház feje épp Friccsel köttette be a lábán éktelenkedő sebet, mikor Harry benyitott. Nyilvánvalóan Piton tombolt, Harry pedig nem kapta vissza a könyvét. Viszont elkapott egy beszédfoszlányt, ami épp a három fejű kutyáról szólt. 

- Tudjátok, mit jelent ez? - kezdett bele reggelinél a Potter fiú. - Azt, hogy halloweenkor ki akarta játszani a háromfejű kutyát! Meg akarja szerezni, amit őriz! A seprűmet teszem rá, hogy a trollt is ő szabadította a nyakunkra. Figyelemelterelésnek szánta. 

Harry nem is tudta, milyen közel járt az igazsághoz. Csak épp rossz embert vádolt, ám az elejébe beletrafált. Piton biztosan Mógus elől akarta megszerezni a követ. Brinának így már még egy titok nyomta a vállát, amivel nem tudta, mit is kezdjen. 

Elérkezett a karácsony is, Brina és Dudley pedig hazatértek a Privet Drive 4. szám alatti házba. Anyjuk minimum annyi fogást készített, mint a Roxfortban a házimanók, amit nem is kellett tukmálni a gyerekekre, mivel Sabrina étvágya sem maradt alul bátyjáéval szemben. Néhány napig ráadásul együtt ünnepeltek a Potter családdal, plusz Ronnal, aki Harryéknél töltötte a szünetet, mivel szülei Romániában tartózkodtak épp. 

Sajnos a fiúk még most sem hagytak fel a nyomozással, ráadásul miután Hagrid elszólta magát Nicolas Flamelről, még jobban belelkesedtek. Viszont jelenleg teljes figyelmük Harry ajándékára, James régi láthatatlanná tévő köpönyegére terelődött, amit mindenki fel akart próbálni. 

Elkezdték bontogatni a többi csomagot is, és Brinának egyszercsak egy hasonló pulóver akadt a kezébe, mint amit Ron vett fel pár perce. Először összezavarodottan bámulta a vörös pulcsit, rajta nagy S betűvel, de zavarát Ron is észrevehette, mivel elvörösödött még a füle is, mikor magyarázattal szolgált:

- Jaj, neee... anya neked is kötött egy Weasley-pulcsit! 

- Én is kaptam egyet - bontotta ki következő csomagját Harry is, amiben szintén egy pulcsi volt, csak zöld színben. 

- Igen, mert mondtam neki, hogy nálatok töltöm a karácsonyt - bólogatott Ron. 

- Hát rólam is meséltél, Ronald? - hitetlenkedett Brina, s gyorsan belebújt a pulcsiba. Tudta, hogy barátjának mondhatja a Weasley fiút, de azt azért nem gondolta volna, hogy még a leveleiben is megemlíti őt. - De aranyos vagy! - vetette Ron nyakába magát meghatottan, jól megölelgetve a fiút. Harry a háttérben elnevette magát, aztán ő is csatlakozott az immár csoportos öleléshez. 

- Nem nagy ügy, minden évben köt nekünk egyet - motyogta Ron, mikor elengedték egymást, és immár mind a hárman Weasley-pulcsiban ültek a padlón. Hirtelen egy zaj ütötte meg a fülüket, s meg is pillantottak egy baglyot, amely a csőrével kopogtatott a csukott ablakon. Harry fel is pattant rögtön, és beengedte a még sosem látott uhut. A szemüveges fiú gyorsan fel is bontotta a levelet, s átolvasása közben az arcára kiülő érzelmek még kíváncsibbá tették barátait. 

- Mondd már mi áll benne, Harry! - törte meg a csendet Ron türelmetlen hangja. Erre a fiú még mindig tátott szájjal, lesokkolódva,  de átnyújtotta neki a levelet. Brina közelebb mászott Ronhoz, és olvasni kezdett: 

Mr. Potter!

Mint minden évben, holnap is megrendezésre kerül nálunk a Karácsonyi Malfoy-bál. Mint fiam szívélyes barátja, sok jót hallottam önről. Örömömre szogálna megismerni önt személyesen is, így remélem, tiszteletét teszi nálunk. A bál a Malfoy kúriában lesz, a vendégekre este héttől számítunk. Érkezés hopponálva, a kapu előtt.

Üdvözlettel: Lucius Malfoy

- Na neee! - hüledezett Ron. 

- El fogsz menni? - kérdezte Sabrina kíváncsian. 

- Milyen kérdés ez? Persze hogy nem fog! - hitetlenkedett Ron. - Nem mehetsz el, Harry! - pillantott a bizonytalan arcú barátjukra. 

- Nem tudom... - motyogta maga elé.

- Ezek halálfalók! Besétálnál a fészkükbe? - folytatta a vörös hajú. 

- Pont ezért nem kéne Harrynek magára haragítani őket! Lucius nem az a fajta ember, aki büntetlenül hagyja, hogy elutasítsák a barátságát! - érvelt Brina. 

- Figyeljetek, erről meg kell kérdeznem a szüleimet is, szóval nyugodjatok le! - csitította le őket Harry, mire kelletlenül elhallgattak. 

- El ne mondd Ronnak, de igazából örülök, hogy találkozhatok Dracoval - vallotta be halkan Harry, mikor másnap este a tükör előtt igazgatta dísztalárját. Rajta kívül csak unokatestvére tartózkodott a szobában. Ron valahova elvonoult duzzogni, Dudley pedig valószínűleg Petunia friss pudingját pusztította épp. 

- Dehogy mondom - nevetett fel a lány. - Tetszeni fog neki a talárod - pillantott a smaragdzöld holmira, ami kiemelte a fiú szemét. Bölcs választás volt, egy mardekárosokkal teli kúriába. 

Alig múlt el hét óra, mikor összegyűltek a nappaliban Harryt búcsúztatni. James kísérte el, mivel még túl fiatal volt ahhoz, hogy egyedül hopponáljon. Azonban csak a kapuig, mivel Lucius csak Harryt hívta meg, és nem akart hívatlanul beállítani. 

- Ha nem érzed jól magad, hop-porral bármikor hazajöhetsz, ne feledd! - szólt Lily.

- De előtte szedd meg magad ingyen kajával! - jegyezte meg Dudley. Harry elnevette magát, de Brina látta rajta, hogy nem teljes a jókedve. Reménykedve pillantott a lépcső felé, de Ron még mindig nem bukkant fel. Pedig rajta kívül mindenki, még Vernon is ott állt a sarokban, mogorván hallgatva a társaságot. 

- Ne aggódj, mire visszatérsz, már arra sem fog emlékezni, miért haragudott - ragadta meg Brina unokatestvére karját. 

- Remélem is - sóhajtotta a fiú. 

- Induljunk, Harry - nyújtotta neki a karját James, mire fia idegesen nyelt egyet, és bólintott. 

- Vigyázz magadra! - csókolta homlokon anyja. Brina gyorsan megölelte, és a többiek is elköszöntek tőle, úgy-ahogy. Aztán mire kettőt pislogtak, már el is tűnt a szemük elől a két Potter. 

A lány még egy darabig lent maradt, de miután megdézsmálta a pudingot, nem halaszthatta tovább a dolgot: fel kellett mennie Ronhoz. Tudta, ha a fiún múlik, hetekig haragban lesznek. Azt hitte, a Harryvel közös szobájában lesz, de végül a padláson talált rá. Épp olvasott valamit, háttal Brinának. Nem nézett oda, de biztos meghallotta jöttét, ennek ellenére oda sem pillantott. A lány egy darabig nézte, aztán nem bírta tovább féken tartani a nyelvét, és megszólalt:

- Ha sokáig itt duzzogsz, nem marad neked puding. 

Ron sértődötten nézett hátra a válla fölött, s sütött róla, hogy legszívesebben elküldené a pudinggal együtt melegebb éghajlatra. 

- Hagyjál már! Ne is tagadd, te is szívesebben barátkoznál Malfoyjal, mint velem! - csattant fel a fiú. Sabrina már ezt is áttörésnek élte meg: legalább beszélt hozzá. Innen már könnyen megbékíti. Persze csak azután, hogy a képébe röhög. - Most miért nevetsz? 

- Ezt te sem gondolhatod komolyan - törölgette a könnyeit a lány, amik a kacagástól csordultak ki. 

- De, én igenis komolyan mondtam! Malfoynak van pénze, flancos bálokat rendez, meg biztosan a legújabb versenyseprű is meg van neki... 

- Azt kihagytad, hogy műkörmös.

- És még az is! Ezzel hogy versenyezhetnék? 

- Jaj, Ron, nem kell versenyezned vele! Harry nem ezekért van jóban vele, hanem mert valamiért Draco vele egészen más. Miért nem hagyod, hogy vele is barátkozzon? - ült le mellé a lány. 

- Mert egy Malfoy mellett nem lesz szüksége rám! 

- Mindig szüksége lesz a legjobb barátjára - tette a kezét a fiú vállára.

- De mi van, ha ő lesz a legjobb barátja? 

- Ron, szerintem Draco egészen más lesz neki, mint legjobb barát. Ha érted, mire gondolok - kacsintott rá, mire a fiú nagyra nyílt szemmel meredt maga elé. - Ne aggódj, lesz még időd feldolgozni - veregette meg a vállát, és feltápászkodott mellőle. Már épp készült elhagyni a padlást, hogy magára hagyja lesokkolódott barátját, mikor az utána kiáltott:

- Nehogy itt hagyj egyedül ezekkel a szavakkal! 

A lány elmosolyodott, és elengedte a padlásajtót. Volt mit megbeszélniük.