... és igen. Azt hiszem már egyszerűen túl vagyunk a "sikítok meg ugrálok a szobámban" szakaszon. Ez már a "szarrá bőgöm magam a büszkeségtől" szakaszhoz ért. Eszméletlenül hálás vagyok, hogy vagytok nekem és minden egyes kihagyásom után visszatértek. Csak nézem, ahogy minden nappal csak nő meg nő és nő a szám a K előtt. Hihetetlen és felfoghatatlan. Szóval köszönöm, hogy amikor belépek ide, az mindig felüdüléssel és boldogsággal tölt el.

Köszönöm, hogy vagytok! ❤