- Ah...Jimin...! - nyögtem fel hangosan, ahogy a fiú arcára gondolva elélveztem, majd pihegve magamra húztam a takarót. Amióta a WC-ben szó szerint kiverte nekem, nem tudok másra gondolni, folyton felbukkan bennem a kép, ahogy Jimin az ajtónak nyomódik, míg én erőt vesztetten nehezedek rá, és egyre sűrűbben kapkodok levegő után. Magamnak is nehezen tudom beismerni, de kívánom. Kívánom ezt az érzést újra és újra, így ez arra késztet, hogy esténként az elhagyatott háznak egyik kicsi szobájába zárkózva megpróbáljam feleleveníteni az izgalmas emlékeket.
És akármennyire is akartam megosztani mindezt Jiminnel...valahogy nem ment. A kapcsolatunk továbbra is megmaradt, sőt már többet voltam vele az utóbbi pár napban, mint a srácokkal. Viszont a WC-ben történtekről szó sem esett, nemhogy még a titokzatos csókjairól, amiket megismerkedésünk után nem sokkal lopott tőlem.

***

Életem legelbaszottabb kedvével keltem ma reggel. Munkám nincs és pénzem szintén nincs! Egy centem sem maradt, ami azt jelenti, hogy megint elérkeztünk egy olyan időszakhoz...haza kell mennem. Szuper. Lehangoltan felkaptam a sulitatyót és elcammogtam iskolába. Eh. Első órában már ki is panaszkodtam magamat a hirtelen lett új legjobb barátomnak...vagy minek.
- És kurvára nincs egy vasam sem! - fakadtam ki egy kicsit hangosabban a kelleténél, ami a tánárnak is feltűnt.
- Taehyung! Te komolyan nem vagy képes egyetlen tanórán sem kussban maradni? - tette fel a költői kérdést, majd folytatta is: - Jimin, jobb ha elülsz mellőle, mert rossz hatással van rád.
- Tanár úr, nekem jó itt - szabadkozott Jimin, de már felesleges volt. Kelletlenül összepakolt és a mellettünk lévő sorban egyel előbbre lévő padban foglalt helyet. Kissé szomorúan néztem utána majd egy vállrándítással visszatértem az igazi problémához és azon agyaltam, hogyan álljak a paraszt szüleim elé, de nem sokra jutottam, ami csak még jobban felhúzott. Idegesen pásztáztam körbe a terembe hátha valami ihletet ad, de az egyetlen, ami feltűnt az Jimin intenzív bámulása, amire én egy kérdő tekintettel válaszoltam. Ekkor ő előkapott egy kis cetlit, amire firkantott valamit majd felém mutatta:
"Nézhetlek?"
Ez az apró flört, vagy tudom is én minek nevezzem, csak újra eszembe juttatta kettőnk igen zavaros, ám zavarba ejtően izgató kapcsolatát. Kissé elvörösödve bólintottam egy aprót, majd az óra hátra levő részét én is Jimin sötéten ragyogó szemének tanulmányozásával töltöttem.

***

- Teahyung - jött oda hozzám Jimin suli után.
- hm?
- Azt hiszem, van egy ötletem, hogyan szerezz pénzt a szüleidtől.
- Hogy?
- Mondd csak, mi a véleménye a szüleidnek az lgbt+ közösségekről?
- A miről?
- Ahj... homofóbok? Mit szólnának hozzá ha egy pasival az oldaladon jelensz meg?
- Úristen! Kiakadnának! De ettől még nem lesz pénzem.
- De, talán mégis - vigyorodott el sokat sejtően, majd beavatott a részletekbe.

***

- Anya, apa! Megjöttem - nyitottam be az ajtón, mire valaki hangosan lerobogott az emeletről.
- Taehyung. Hát hazatoltad végre a segged! Meg tennéd, hogy nem abban a lerobbant viskóban élsz, amikor itt van saját szobád? - kezdett bele szokásos okoskodásába, de aztán hirtelen elhallgatott, ahogy megpillantotta Jimint. - Te meg ki vagy?
- A nevem Jimin - mutatkozott be, kissé meghajolva.
- Hol vannak a régi barátaid? Nem mintha hiányoznának - forgatta a szemét anyám.
- Anya. Jimin nem igazán csak a barátom - nyögtem ki pókerarccal nehogy, elröhögjem magam.
- Akkor mi?
- A partnere - szólalt meg Jimin, de anyám továbbra is úgy nézett ránk, mintha valami teljesen más nyelvet beszélnénk.
- Tudoood! Partner, pasi, szerető...mit mondjak még? - nevettem fel kínosan.
- Aham - hümmögött egyet anya. - Taehyung tudom, hogy nem vagy buzi. Mire megy ki ez az egész?
- De ez igaz! - vert ki a víz, ahogy kezdtem úgy érezni, nem fog beválni a terv. Mit tegyek most?
- Asszonyom, biztosíthatom, hogy a fia nem hazudik - segített be Jimin.
- Hát, hogy te egy vagy azok közül a mocsadékokból még elhiszem, de az én fiam ennyire mélyre már nem süllyedhet! Elég csalódást okozott már nekünk a folyamatos engedetlenségével - nézett ellenséges szemekkel szegény Jiminre.
- Anya! - kiáltottam rá, majd hirtelen felindulásból megragadtam Jimint és tarkójánál fogva magamhoz húztam és olyan szenvedélyesen, olyan igazian csókoltam meg, hogy már számítottam anyám erőszakos közbelépésére, de ő csak ott állt, döbbenten.
- Mi a fasz??!! - káromkodta el magát valaki mély, érdes hangon és ahogy elváltam Jimin ajkaitól, megláttam apámat a konyha ajtójtónak támaszkodva.
- A fiad beteg - suttogta anya kikerekedett szemekkel.
- Figyeljetek! -vettem egy nagy levegőt és felkészültem, hogy a terv legnehezebb részét véghezvigyem. - tudom, hogy ez nektek most fura, de nem azért jöttem, hogy csalódást okozzak. Békülni próbálok, ha nem látnátok.
- Békülni próbálsz és egy himringyóval állítasz be? - próbálta értelmezni a dolgokat apám.
- Himringyó?? - nevettem fel. - Én vagyok alul...
- Te vagy al...mi?! - esett le anyámnak, mit is akartam kifejezni. Ennél jobban kiakasztani szerintem már nem is lehet. Basszus, még az arca is elfehéredett.
- Igen, és szeretem Jimint. Tudom, hogy sose árulna el. - nyomatékosítottam a mondat végét. - Na szóval, mi lenne, ha ma a kedvetekért én készíteném a vacsit? - tettem fel a költői kérdést és meg se várva a többiek reagálását, betáncoltam a konyhába, ezzel magára hagyva Jimint, hogy intézze a terv ráeső részét. Remélem élve megússza.

***

- Srácok kész a vacsi! - raktam ki az utolsó tál rizst is az asztalra. Pár perc néma csönd után, anyám és apám beállít és helyet foglalt.
- Akkor együnk - nézett körbe apám, valami finomság után kutatva és meg is ragadta a levesestálat.
- Jimin hol van? - néztem rájuk értetlen szemekkel, s közben már sejtettem, hogy a tervünk bevált.
- Elment...khm - válaszolt anyám. - Úgy tűnik mégsem elég hűséges hozzád.
- Mi?! Miért ment el? - tettettem döbbenetet, amennyire csak tudtam.
- Azért fiam, mert ezek mind ilyenek! Könnyen megvásárolható kis kurvák, nem tudnak szeretni, mert betegek. A farkukkal gondolkoznak. És tudod kiknek nincsen farkuk? - tette fel az apám a költői kérdést, mire én csak a szememet forgattam.
- A lányoknak Taehyung, a lányoknak. Jöjjön már meg végre az eszed, állj neki tanulni, szerezz magadnak egy csinos barátnőt és gyere haza - mondta anyám szárazon, mint, aki már nem hisz a reményben, de mégis az utolsó gallyacskáig kapaszkodik belé, mert, ha elengedné lezuhanna.
- Tudjátok mit? - húztam széles mosolyra a számat. - Basszátok meg! - engedtem ki a gőzt és felkapva a kabátomat már ki is viharoztam a házból. Ez az egész este bár teljesen megrendezett volt, mégis úgy éreztem a valóságba se csináltam volna másképp. Gyorsan a házikóm felé is vettem az irányt, ahol megbeszéltük Jiminnel, hogy találkozunk. Kíváncsi vagyok, vele mi történt, amíg én főztem és sikerült-e amit megbeszéltünk. Izgatottan felnéztem a csillagos égre, majd összébb húzva a kabátomat a termesztő éjszakai hideg miatt, szinte már futólépésben közelítettem meg a tanyám.

***

- Taehyung! - mosolyodott el Jimin, ahogy meglátott belépni az ajtón.
- MESÉLJ! - pattantam egyből mellé a kanapéra. - Sikerült?
- Hááát - húzta a száját, majd előkapott a zsebéből 22.500 Won-t.
- Aztaaa ez sok! Hogy?
- Amikor elvonultál a konyhába, anyukád egyből rám ugrott, nekiállt értelmetlen kérdéseket feltenni - kuncogta el magát.
- Mint például?
- Például "Te most komolyan beszennyezted a fiam?" vagy hogy "Miért létezel? Létezned se kéne!" és ehhez hasonlók - nevetett Jimin. Úgy tűnik jót szórakozott a kétségbeesett anyámon. - De aztán apád nekem akart jönni! Szerintem simán elvert volna, ha anyád nem állítja le.
- Leállította? - kérdeztem döbbenten.
- Igen. Azt mondta "Ne alacsonyodj le az ő szintjére" a lehető legtöbb megvetéssel a hangjában, majd felém fordult és egyből a lényegre tért és elővette a pénztárcáját.
- Ennyi pénzt felajánlott neked, azért, hogy elkotródj és soha többet ne állj szóba velem?
- Először nem. De meggyőző képességem csodákra képes - kacsintott titokzatosan majd felnevetett.
- Nagyon vidám vagy ma este, hallod! Ennyi örülsz annak, hogy sikerült átverni a szüleimet? - kérdeztem tőle derűs kíváncsisággal.
- Nem, nem amiatt, csak ez az egész szituáció...olyan nevetséges - kacagott fel újra.
- Mi? Hogy te és én egy kiegyensúlyozott és szerető kapcsolatban megjelentünk anyámék előtt? - kuncogtam el magam én is.
- Igen. Mikor ünnepeljük a napfordulónkat szivi? - folytak a könnyei Jiminnek.
- Ne legyél buta cukorbogár! Még nincs is egy napja, hogy együtt vagyunk - nevettem. - Inkább tartsunk órafordulót!
- Remek ötlet drágám. Gyertyafényes vacsora? - kérdezte mély, vicces hangon.
- Sokkal jobbra gondoltam - ugrottam fel és egy rövidet pötyögve a telefonomon elindítottam egy lágyabb rock balladát. - Táncoljunk! - nyújtottam a kezemet, amit ő hezitálás nélkül megragadott és szorosan hozzám simulva a fülembe súgott:
- Boldog Napfordulót! - ahogy lehelete elérte bőrömet, testemen borzongás futott végig és hirtelen azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány.
A kisebb sokkomat valószínűleg ő is érzékelhette, mert kissé eltávolodott és aggódóan a szemembe nézett.
Nem is tudom már felidézni mennyi ideig állhattunk ott egymást bámulva mielőtt elcsattant egy bizonytalan, gyengédebb csók. Amit aztán követett egy merészebb, mélyebb majd egyre szenvedélyesebb. Eközben már a földön mászva találtunk el a nyúzott kanapéig, amire megkönnyebbülten másztunk fel, s heves csókcsatába kezdtünk. Minden egyes porcikám égett a vágytól, ahogy megérintett, meleg kezeivel a pólóm alá nyúlt és végigsimított bordáimon. Szájával egyre lejjebb haladva kulcscsontjaimat kezdte el harapdálni miközben egymásról próbáltuk leráncigálni azok a tetves nadrágokat. Mikor végre megszabadultunk a felesleges ruhadarabokról szinte éreztem, ahogy testünk összeforr, egyszerre mozogtunk, többnyire Jimin izgatta a férfiasságomat miközben én csak tehetetlenül nyögdécseltem alatta. Azonban megállt bennem az ütő, amikor hirtelen a nyílásomnál éreztem meg piciny ujjait.
- Te most meg akarsz dugni? - ziháltam döbbenten, mire ő közelebb hajolt, fájdalmas lassúsággal, hosszan megcsókolt és csak ennyit mondott:
- Lazíts - hangja olyan nyugodtan, magabiztosan szólt, hogy mintha csak hipnotizált volna, ismét elengedtem magam és zavarodottan bár, de vágyakozva karoltam át és szorosan magamhoz vontam. Ekkor Jimin ismét lazítani kezdett ujjaival, ami elég kellemetlen volt, de mindezt elnyomták nedves csókjai.
- Kész vagy? - kérdezte pár perccel később, amiből én fel se fogva semmit, bólogattam. - rendben - mondta, majd farkát fenekemhez helyezte és lassan elkezdett behatolni. Ez volt az a pillanat, amikor ismét kicsit magamhoz tértem és felsikoltottam:
- Azt a kurva! - szitkozódtam összeszorított fogakkal.
- Nyugi, hamarosan jobb lesz - duruzsolt a fülembe Jimin, ami valljuk be jelenleg nem használt. A testemben éreztem a feszítő érzést és nem tudtam hova tenni.
- Fáhhj Jiminh áh! - küszködtem az érzés ellen.
- Abbahagyjam? - állt meg Jimin kérdő szemekkel.
- Mit is csinálunk mi tulajdonképpen? - válaszoltam kérdéssel.
- Fogalmam sincs - sütötte le a szemét.
- Ha már elkezdtük fejezzük is be, nem? - adtam be a derekamat, s megfogva szerszámát húztam rajta párat, hogy még nagyobb izgalomba hozzam. Hülyeség lenne amúgy is itt abbahagyni. Jimin nem is válaszolva megragadott és fordított a helyzetünkön úgy, hogy én kerüljek felülre.
- Akkor lovagolj meg - jelentette ki, mire én nagyot nyeltem. Erre azért nem számítottam, de látva Jimin szemeibe a tűzet, nem mertem már ellenállni neki. Farkát nyílásomhoz illesztettem majd lassan elkezdtem ránehezedni. A fájdalom ismét végighasított rajtam, ám Jimin kéjes arcára koncentrálva már nem is volt annyira szörnyű. Végül elmerültem benne.
- Ahh most mozogj - utasított Jimin, de hangjában semmi durvaság nem volt, így legjobb tudásom szerint kezdtem el lassan fel-le ringatózni. Az érzést szokva egyre nagyobb intenzitással sikerült felemelkednem, majd gyorsan ránehezednem, Jimin pedig közbe egyre hangosabban tudatta velem, hogy remekül érzi magát. Ennek hatására bennem is egyfajta jó érzés kezdett kavarogni, mire hirtelen megragadott, megfordított minket és gyorsan kicsússzanva belőlem a hasamra élvezett. Erőtlenül esett rám és gyengéd csókokkal hintette végig nyakamat és bal vállamat.

- Ah Taehyung - suttogta halkan a nevemet.

- Igen? - kérdeztem vissza erőtlenül.

- Te jössz - nyalt végig a nyakamon és kezeivel lassan lefelé csúszott, majd megragadta szerszámomat és gyengéd mozdulatokkal izgatni kezdett. Ezen tettére egyből a Wc-s jelenet ugrott be az elmémbe és halk sóhajokkal bíztattam, nehogy abbahagyja.

- Ah Jiminh - próbáltam megfogalmazni örömömet, de a nevén kívül mást nagyon nem tudtam mondani. Viszont a szándékaimat ő is érezte és egyre közelebb juttatott a csúcshoz, mígnem én is elélveztem. Ekkor Jimin újra felnézett és fátyolos hangon ennyit suttogott:

- Beléd zúgtam...

Sziasztok! Már a fici elején vagy valahol biztosan említettem, hogy egy fan mv videó alapján készült a történetem, szóval most, hogy már kicsit jobban belemerültünk a sztoriba, így megint ehhez a fejezethez csatoltam a videót, hogy láthassátok abból szedem ki a jeleneteimet és ezáltal szerintem még jobban át tudjátok élni a két szerelmes életét és világát! :D

Ha tetszik a fici kérlek támogass egy vote-al, írj kommentet, mi tetszik a legjobban a történetben, hogy találtál rá, hogyan képzeled el a jövőjüket vagy bármiről, ami a fici kapcsán eszedbe jut! :D

Köszönöm azoknak, akik már eddig is olvastak! Nyúzzatok, írjatok, hogy nehogy már abbahagyjam, legyen kitartásom, mert én is szeretném bejezve látni ezt a történetet csak hát kell hozzá az energia :)