Hi Leute! :D

Itt van az új - elég régóta - várt rész! :3 Őszintén szólva, azért tartott ilyen sokáig, mert egyszerűen annyira nem voltam elégedett, hogy folyton újra és újra átírtam. Végül minden eddigi tervem változott, szóval az elkövetkezendő részeket is újra kell írnom fuhh...XDDDD whatever...Jó Szórakozást! :D

***

Kikerekedett szemekkel bámultam előre, s mintha az idő is megállt volna megmerevedett előttem minden. Másodpercekkel később - vagy akár órákkal, ki tudja - elvált ajkaimtól, szó nélkül visszaült a kis székébe és magazinja fölé hajolt.

- Beléd meg mi ütött?! - kaptam a számhoz, akár egy ártatlan kislány, akitől most vették el a világ legbecsesebb kincsét.

- Idegesítettél, ezért elhallgattattalak - vonta meg vállait.

- De ez nem megoldás!!! - mutogattam felháborodottan.

- Valóban nem, mert még mindig idegesítesz - elmélkedett hangosan. - Legközelebb tovább megyek.

Szavait hallva ijedten némultam el azon gondolkozva most mi tévő legyek. Vajon komolyan gondolja? Ah... akárhogy is, most jobb, ha lelépek.

- Én megyek! - fordultam sarkon de éles hangja megállított:

- Várj!

- M-mi az? - kérdeztem megszeppenve, hisz nem voltam biztos benne, hogy ez nem valami trükk és csak kíváncsi volt, hogy megszólalok-e.

- Öt perc múlva lejár a műszakom. Megvársz?

- Hát...én...-hebegtem az isten tudja miért. Valójában pont azért akartam lelépni, hogy lenyugodhassak. A szívem össze-vissza ver.

- Kérlek - tette össze a kezeit.

- Ééén nekem sietnem kell! Megígértem a srácoknak, hogy délután tali a háznál és, már így is elég késésben vagyok szóval...-magyaráztam, ami éppen eszembe jutott, mire ő egy nagyot sóhajtott, felállt a székéből és megragadta a fogason lévő kabátot.

- Akkor gyerünk - húzta magára a meleg, szőrmés ruhadarabot és előrement.

- Ezt nem hiszem el...- morogtam a nem létező bajszom alatt és egy mély sóhaj kíséretében indultam utána. Az út hosszú volt, az idő pedig lassan telt. Jimin ment elől, én mögötte kullogtam. Egyikünk sem szólt, ami szerintem csak nekem volt kínos. Egyedül hagyott a gondolataimmal. A tudattal, hogy nemrég szó szerint lekapott. Egyáltalán épelméjű ember folyamodna ilyen módszerhez? És egy másik épelméjűnek...tetszene? Oké, nem vagyok normális. Ezzel le is zárom az ügyet.

***

Ahogy közeledtünk a ház felé egyre inkább elkapott az idegesség, de nem tudtam mit tenni csak imádkozni, hogy a fiúk ott legyenek, mert ki tudja mire képes ez az ádáz sátánfajzat itt mellettem, ha kiderül, hogy hazudtam.

Hát legnagyobb bánatomra, ahogy beléptünk, a nappali kongott az ürességtől. Egy lélek se... szuper.

- Nincs is itt senki - fordult felém kérdő tekintettel Jimin.

- Gondolom... ööö... miattad itt hagytak - válaszoltam diplomatikusan.

- Miattam?

- Aham...hátráltattál.

- Ez nem is igaz! A munkahelyemről is előbb eljöttem! - emelte meg a hangját felháborodva.

- Jó jó jó! Nyugi! - álltam neki csitítgatni. - Bocsánat, az én hibám.

- Pontosan - értett egyet nagyokat bólogatva, majd otthonosan a konyha felé vette az irányt és egy karton sörrel tért vissza. - Ezt kérem engesztelésképpen - emelte meg kissé a dobozt, hangsúlyozva, mire gondolt. Nem is várta meg beleegyezésem, csak lerakta a kanapéra a kartont és helyet foglalt mellette. Ezután megpaskolt az ülőgarnitúra szabadon maradt részét jelezve, hogy üljek oda. Jobb ötlet híján engedelmesen odaballagtam és levetettem magam.

- Én is kapok belőle? - néztem a szépen felsorakoztatott sörökre. Nevetséges volt a szituáció, hisz az ott mind az enyém volt, mégse mertem csak úgy elvenni egyet.

- Ah persze - bólintott és vett ki magának és nekem is. Az ital hangos szercsegéssel adta meg magát, ahogy felnyitottuk.

-Haverjaid vissza fognak jönni? - kortyolt bele a frissítő alkoholba.

- Fogalmam sincs - rántottam meg a vállaimat. Valóban ötletem sem volt, hol lehetnek, de velük még később számolok. Mert, hogy pont ilyenkor kellett egyedül hagyniuk vele! - Nah és, hogy érzed magad itt? Hiányzik Szöul? - tereltem el gyorsan a témát.

- Már nem...

- Én tuti, amint lehetőségem lenne rá visszamennék a helyedben - gondoltam bele a lehetőségbe. - Jó lenne itt hagyni ezt a koszfészket egy modern nagyvárosért.

- Te tudod - válaszolt semlegesen és egy újabbat kortyolt.

- Egyedül egy igazi lakásban. Azt csinálnék, amit akarok!

- Nem mintha most nem azt tennéd - tette hozzá Jimin piszkálódva.

- Jól van, azért ez nem ugyanaz, mert itt valahogy van családom, csak nem törődnek velem és én se velük.

***

- Fuhh sohha többet nem iszhok vheled - ráztam meg a fejem, majd egy újabbat kortyoltam a doboz tartalmából.

- Most is iszol - nevetett fel jókedvűen Jimin.

- De nem! Többet nehm - mutattam fel a mutatóujjam a plafon felé.

- Jajj nem értelek TaeTae. Neked olyan hamar megárt az alkohol, pedig a szervezetednek már rég meg kellett volna szoknia - csóválta a fejét Jimin.

- Ez nem is igaz! Én józan vagyhok, csak...- néztem végig rajta és elgondolkodtam. - Teh! Az én felsőmet viseled! - háborodtam fel, ahogy leesett a tantusz.

- Na ne mond te észlény - forgatta meg a szemeit. - Tőled kaptam kölcsön.

- Na add csak vissza - vigyorodtam el gonoszan és az ölébe kúszva elkezdtem lerángatni róla.

- Tae, hagyd abba! - próbálta lefogni a kezeimet, de én menekülő utat keresve a felsője alá nyúltam.

- Nincs menekvés! - nevettem fel, s ujjaimmal végigszántottam mellkasán, majd fölrántottam a felsőt, ami sajnos kezeinél megakadt. Ekkor Jimin vészjósló lassúsággal emelte fel fejét és ajkaira harapva szemeimbe nézett. Szinte éreztem, ahogy felperzsel tekintetével.

- T-tudod mit? Megtarthatod...- nevettem fel erőltetetten, mire Jimin egy hirtelen mozdulattal eldöntött a kanapén és fölém kerekedve, ajkaimra hajolt.

- Miért kínzol ennyire? - suttogta mély könyörgő hangon miután elvált tőlem. - Én  nem akarok tőled semmit...

- Én...-próbáltam reagálni, de Jimin szóhoz se hagyott jutni. Ismét csak betapasztotta számat és kínzó lassúsággal mozgatta ajkait az enyémeken.

- Hmm - morogtam bele a csókba jólesően, s eddig feszült testemet is sikerült ellazítanom. Nem hazudtam, amikor azt mondtam, józan vagyok. Tudatában voltam a történteknek és mégis hagytam magam sodródni az árral. Már éppen azon töprengtem, hogy mi legyen a következő lépés - talán hagyjam magam levetkőztetni -, amikor a farzsebemben lévő telefon felcsengett. Jimin ijedten ugrott vissza ülőhelyzetbe a zenét hallva és fejét zavartan fordította el. Tettére csalódottan húztam elő a csörgő masinát és fülemhez emeltem.

- Mi a fasz van? - szóltam bele hanyagolva bárminemű jóindulatot.

- TaeTae? Haver, nagy buli van! Hol vagy? - hallatszott Hobi hangja a vonal másik végéről, hatalmas ricsajjal a háttérben.

- A régi házban, és ti?

- Azonnal gyere az Angelsbe! Mindenki téged hiányol, főleg a lányok! - kuncogta el a végét Hoseok, ami miatt alig értettem, mit mond.

- Mit kerestek egy klubban ilyen korán?

- Disznót vágunk! Szerinted? - válaszolt szarkasztikusan. - Gyere te is szórakozni!

- Ehh...- sóhajtottam egy mélyet. - Rendben. Tíz perc és ott vagyunk.

- Vagyunk? - lepődött meg Hobi.

- Jaja. Jimin is itt van - bólogattam hiába, hisz úgyse látja.

- Rendben, akkor jöjjön ő is, de senki sem fog ám csőszködni felette - nevetett fel hangosan, mire megráztam a fejem.

- Kuss hülye gyerek. Megyünk - nyomtam is ki a telefont és fölpattantam a kanapéról. - Jimin, gyere - nyúltam a bőrdzsekimért és várakozóan néztem vissza rá.

- Hova? - érdeklődött Jimin.

- Klubba.

- Kik vannak ott? - kérdezősködött tovább.

- Fogalmam sincs, de a hangok alapján sokan összetömörültek.

- Ehh - nyögött fel kedvtelenül. - Nem bírom a tömeget.

- Ne csináld haver, el kéne jönnöd - próbáltam meggyőzni, s akkor eszembe jutott egy remek ötlet:

- Ki tudja kik lesznek ott...SeoJoon, talán, ha nem tudnád sokat szokott szórakozóhelyekre járni - nézelődtem körbe ártatlanul. Tudom, gonosz dolog volt előcsalogatni belőle az anyai ösztönöket, de tudtam, hogy erre ugrik.

- Akkor ne menj! - fagyott le egy alig észrevehető pillanatra.

- De-de! Menni fogok, vagy veled vagy nélküled - fordultam meg vigyorogva és a kijárat felé indultam.

-Várj meg! - pattant fel ő is.

***

- Voltál már itt? - löktem be magabiztosan a klub ajtaját és körbenéztem a többiek után kutatva. Ahogy meg is mondták, a hely zsúfolásig tele volt és ha éppen nem egy izzadt test tapadt nekünk, akkor egy idétlen fújta a füstöt a képünkbe. Egy "újfiúnak", mint Jimin elég kellemetlen lehetett, de hát idővel bármit meg tud szokni az ember, így nem nagyon törődve barátom lelki állapotával, megragadtam és behúztam a tömegbe.

- Keresd Hoseokot, ő a legmagasabb! - kiabáltam hátra, de ahogy előrefordultam ismét, meg is pillantottam őket, a bárpultnál ülve. Gyorsítottam a tempón és nagy nehezen átvergődtem magamat hozzájuk.

- Megjöttem - közöltem velük az örömhírt.

- Tae! Épp ennek a csinos lánynak meséltem rólad - mutatott Hoseok maga mellé, ahol egy szőke mosolygott.

- Remélem csupa szépet hallott - húztam félmosolyra a számat és bemutatkoztam:

- Kim Taehyung.

- Park Hyeon.

- Gyönyörű neved van Park Hye...- álltam meg hirtelen. - Park...hova lett Park?! - fordultam egyet a tengelyem körül Jimint keresve.

- Azt hittem végül nem is hoztad magaddal - nevetett fel Jungkook.

- De, de az előbb még itt volt velem aztán...- kaptam a fejemhez. - Megkeresem! - határoztam el magam és faképnél hagytam mindenkit.

- JIMIN?! - próbáltam túlordítani a zenén, de sikertelenül. Csak vergődtem minden felé, amíg meg nem pillantottam egy nagy csapat lányt, akik mind egyetlen egy férfi köré gyűltek...

- Jimin...- sziszegtem a fogaim között idegesen. - Tíz perce csak, hogy itt van...ezt, hogy csinálta?! - mérgelődtem magamban és addig szuggeráltam pár méterről, amíg ki nem szúrt. A tekintetében azonban mintha kétségbeesés tükröződött volna. Már majdnem megsajnáltam. Elindultam, hogy kimentsem a sok rossz ribanc közül amikor az egyikük, teljesen váratlanul odahajolt és lekapta Jimint! Megtorpanva elidőztem azon, ahogy ajkaik összeérnek és nem tudtam másra gondolni, minthogy az az ajak engem nem is olyan rég megcsókolt. Talán hülyeség...de vérig sértettnek éreztem magam. Ha már szórakozik, akkor csak egy emberrel tegye! Nem is érdekel! Hiszen, még csak meg sem fordult a fejemben, hogy  ő és én...NEM! Csak részeg volt. Faszfej.

Mérges voltam. Forrtam, mint a teavíz és utamat egyből a bárpult felé vettem.

- Whiskyt - tértem a lényegre, mire a pultos szorgosan megfordult, hogy öntsön.

***

- Taehyung - hallottam meg, ahogy valaki a nevemen szólít és helyet foglal a mellettem lévő széken. - Nem kéne ennyit innod. - adta a jó tanácsot, s oldalra pillantva láttam, hogy Jimin az.

- Nem kéne ennyit csajoznod - vágtam vissza sértődötten, akár egy kisgyerek.

- Én nem csajoztam! Ezek csak tapadnak, mint légy a papírra!

- Levegőzök egyet - álltam fel a bárpult mellől és kifele indultam.

- Én is jövök - kezdett el követni Jimin, de hátra fordulva megállítottam.

- Ne gyere utánam!

- De...

- Nem! - szakítottam félbe és otthagytam.

Végre kiszabadulva a friss levegőre, megkönnyebbülten lélegeztem fel, s hallgatva az ösztöneimre elindultam valamerre, bár a későbbiekben megtanultam, hogy nem szabad bíznom az ösztönökben, ugyanis egy húsz perccel később egy nem túl barátságos társaság keresztezte utamat.

- Oh helló! - köszönt az egyik, egyből, ahogy meglátott.

- Nincs hozzád kedvem, faszfej - sétáltam el mellettük, ők azonnal követni kezdtek.

- Mitől vagy ilyen morci? Dobott a csajod? Had vigasztaljalak meg!

- Dugd fel magadnak, attól jobban leszek - vágtam vissza és gyorsítottam a tempón. Ezek azonban tapadtak, mint légy a papírra, így kezdtem egyre kilátástalanabbul festeni. Nem láttam értelmét futni, ezért inkább a meglepetés erejével hatva megperdültem a tengelyem körül és a hozzám legközelebb állónak lekavartam egy pofont.

- Húzzátok el innen a beleteket! - ordítottam rájuk, ám sajnos nem a kellő hatást értem el. Gyors eliszkolás helyett, inkább felkapták a vizet és tenyerüket masszírozva indultak meg felém. Jól van. Innen már nincs visszaút.

***

Tompa fejfájásra ébredtem, majd hunyorogva próbáltam kivenni, hol is vagyok. Egyszínű szürke falak vettek körül, fölöttem villódzó lámpasor, előttem pedig rács.

- Csak nem? Le vagyok tartóztatva?

- Őrizetbe vettek - felelt egy hang és annak az irányába fordulva Jiminre pillantottam.

- Te juttattál ide? - kérdeztem felháborodottan és a rácsokra tapadtam.

- Igen.

- Mégis mi a fenéért? Ez valamiféle bosszú? Mit ártottam ellened?

- Én csak megmentettem a hátsódat, faszfej! Szívesen! - emelte meg a hangját és közelebb lépve a szemeimbe nézett. - Ha nem hívom a zsarukat, az a csapat péppé vert volna. Még így is elég szépen kiütöttek. Azt meg honnan kellett volna tudnom, hogy te nyilvántartásba vagy itt? Ezek ismernek téged! Sőt! A fejüket fogták, amikor megláttak!

-  Hehe..azért nem lett volna olyan nehéz kilogikázni, hogy hol vagyok ismert - horkantottam és háttal nekidőltem a rácsnak. - Most, hogy fogok innen kijutni?

- Gondolom felhívták a szüleidet és ők majd...

- Nem, ők nem - szakítottam félbe, elvetve az ötletét miszerint a szüleim, majd elintézik. Ez bullshit.

- Akkor majd én leteszem az óvadékot - folytatta nemtörődöm hangon, mire meglepetten fordultam felé.

- Ha már ilyen jól megvagyunk itt, elárulhatnád, miért is vagy ilyen velem?

- Milyen?

- Kedves. Megjelentél a suliba, rám néztél azzal a világfájdalommal téli arcoddal és azóta...megváltoztak a dolgok. Itt nyáladzol nekem, és közben pedig egy másik lány szájában jár a nyelved!

- De én nem is...várj! Te féltékeny vagy egy lányra?

- Nem. Vagyis nem úgy, hanem...ember, miért smároltál le?! - böktem ki végre a kérdést, amire már annyi teóriát gyártottam, de mégis az igazat akartam hallani. - bisex vagy? Mert, ha igen, semmi gond. Mármint én nem, én nem ítéllek el miatta vagy ilyesmi én csak...nem akarom, hogy velem szórakozz, mert én nem...

- Befejeznéd? Akárhányszor valami számodra kínos dologról van szó, hirtelen eltűnik a fasza Taehyung és megjelenik az idegesítő, fecsegő éned - fordult el és távolabb sétált a zárkától.

- Héjj, nem vagyok idióta! Látszik, hogy valami van veled, de nem árulod el! Miért nem tudod csak kimondani?!

- Mert semmi közöd hozzá!

- Oh szerintem nagyon is van!

- Igen?!

- Igen! - reagáltam egyből olyan hangnemben, ahogy ő. Ekkor fejét felém kapta és hatalmas léptekkel a cella előtt termett. Szemei szikrákat szórtak de én egy tapottat sem léptem hátrébb.

- Soha, érted? Soha nem szerettelek és nem is foglak - suttogta, de úgy mintha minden egyes szót erővel kellett volna kipréselnie a fogai közül. Tehát hazudik.