-Na halljam, ki a legjobb ember a világon? - rúgtam be lábammal a rozoga ajtót és mindkét kezemben egy-egy karton sörrel egyensúlyoztam be az eddig felhőtlenül cseverésző társaság felé, ahol most éppen az élet nagy dolgait tárgyalták - miért muszáj lehajtani a toalett ülőkét dolgunk végeztével -, és a magasröptű beszélgetést egy imagine dragon szám kísérte.

- TaeTae! - kiáltottak fel szinte kórusban, nekem pedig egy önelégült vigyor terült szét az arcomon:
- Ezt jól jegyezzétek meg! - domborítottam ki a mellkasomat büszkén és elkezdtem körbejárni.
- Első doboz jár a mi tiszteletbeli leaderünknek - nyújtottam Rapmon felé, aki hálásan vette át.
- Másodikat... - néztem körbe a jelenlévők között de, ahogy megpillantottam azt az ádáz tekintetet egyből tudtam ki a soros:
- Sugaa, öreg haver! - léptem egyből oda és átnyújtottam neki a megérdemelt darabot.
- Hobi - dobtam át egyet, amit ő gyakorlott mozdulattal el is kapott.
- köszi - kacsintott.
- Jin! - osztottam ki neki is, majd az utolsó tag felé fordultam kuncogva.
- Kookie! Neked valami igazán különlegeset hoztam - vigyorodtam el sejtelmesen.
- Mit? - csillantak meg a szemei izgatottam.
A maradék sört leraktam a földre, majd a hátamon lévő táskához nyúltam. Hosszan kotorásztam az elnyűtt anyagban, majd lassú mozdulatokkal előhúztam belőle a legfiatalabbnak szánt finomságot:
- NARANCSLÉ! - kiáltottam fel, az itallal a kezemben. A többiek hangosan felnevettek, azonban Kookiet láthatóan elöntötte a méreg.
- Rohadj meg hyung! - pattant fel mérgesen és hangos dobogással elcsörtetett a földön pihenő sörig, majd kettőt is felkapva baktatott vissza a helyére.
- Ne mond ezt Kookie! Én csak próbálok vigyázni az egészségedre - nevettem hangosan a többiekkel. Bár mind tudtuk, hogy ez süket duma. Nem voltunk mi valami mintagyerekek. A kegyetlen élet formált minket és azt kell mondjam, jó munkát végzett.

Ezek vagyunk tehát mi! Mindenféle kertelés nélkül kimondva utcagyerekek. Bár nem szó szerint. Mindannyiunknak van - többé-kevésbé - családja. Namjoon az apjával él, aki le se szarja, így nagyjából azt csinál, amit akar. Sugának együtt élnek a szülei, de azóta nem szólt hozzájuk, hogy az elit tanulmányok helyett a rappet választotta életcéljának. Nagy vita volt akkor... Hobi az anyjával lakik, aki enyhén szólva piás asszony. Jin egy egész normális gyerek. Jók a jegyei is, csak hozzánk csapódott és azóta megszerettük. A szülei persze utálnak minket, de Hyung nem az a fajta, aki feladja a barátaid egy ilyen kis apróság miatt. Jungkookie, a legfiatalabb tagunk. Szép élete volt, de a helyzet akkor romlott meg, mikor az apja öngyilkos lett. Senki sem tudja miért tette. Kookie felnézett rá, szerette és sokat voltak együtt, ezért nagy trauma volt az életében az a szörnyű éjszaka, amikor a kanapén elnyúlva találta meg egy pisztollyal a kezében. Persze próbálja erősnek mutatni magát. Sok bolond dolgot tesz, hogy bizonyítsa bátorságát, de mi, a legjobb barátai tudjuk, hogy nehéz neki...

Végül pedig itt vagyok én is. Engem csak szimplán utálnak a szüleim. Semmi sem jó nekik, így már meg sem próbálok megfelelni. A saját utamat járom. Nem hiányzik semmi. Amióta ezt az elhagyatott házat is megtaláltam -Azóta itt bandázunk minden nap, ahogy most is -a város szélén, így van, hogy haza se megyek. Minek? Úgyse látnak szívesen...

- Hallottátok amúgy, hogy egy új diák jön az osztályomba? - motyogta Jungkookie, ahogy meghúzta a sörösüveg tartalmát. Kookieval csak mi vagyunk osztálytársak, a többiek egyel följebb járnak.
- Jajj szegény gyerek... - csóválta a fejét Namjoon. - Ne mond, hogy vele is megteszitek azt, amiț azzal a szegény gólyával anno?
- Állj, állj, állj! - emeltem fel a kezeimet figyelemfelkeltés céljából. - Egy. Én nem is tudtam, hogy friss husi jön. Kettő. Namjoon ez egy remek ötlet! - nevettem fel a végén.
- Jól megszívattuk, azt a tagot! - röhögött Kookie is és lepacsiztunk.
- Olyan gyerekesek vagytok... - sóhajtott fel Jin.
- Ember! Csak én nem vágom mi történt? - szólalt meg J-hope, miutána nem tudta, hova tenni az eddigieket.
- Hmm azt hiszem Hobi ez még azelőtt volt, hogy csatlakoztál volna hozzánk - gondolkodtam hangosan.
- És mit csináltatok? - nézett rám várakozva.
- Elhívtuk a gyereket a suli mögé beszélgetni... - kezdtem bele, de Kookie izgatottan közbevágott.
- Levetkőztettük és elrohantunk a ruháival! - röhögött hangosan, mire  én felpattantam és a falnál lévő kopott kis szekrényhez léptem és a felső fiókjából előhúztam egy koszos alsónadrágot.
- Emlékünk is van róla! - azzal Hobi fejére dobtam az anyagot.
- Fuhh ti idióták! - kaptam le magáról undorodva de azért látszott rajta, hogy a sztorit viccesnek találta.

- Hyung? - kapta rám tekintetét Kookie izgatottan, de nem is kellett mondania többet. Tudtam, mire gondol.

- Persze, hogy megcsináljuk. Holnap már jön?

- Uhum! - bólogatott buzgón.

- Ahh király! - azzal levágódtam közéjük. - Na, hogy is volt a dolog? Most akkor csak mert fütykösünk van kötelező visszahajtani a wc ülőkét?