Bahrain.

Egyedül érkeztem a reptérre, hiszen a csapat már eleve itt volt a téli tesztek miatt, melynek időpontjában én szabadságot vettem ki, és meglátogattam szüleimet Oslóban.

Az időjárás kellemes volt, egy szál pólóban lépkedtem a sárga taxi felé, hatalmas bőröndömet magam után húzva, miközben idegesen rágcsáltam szám szélét.

Lassan három hónapja, hogy a csapatnál dolgozok, de mivel pont a téli szünetben kerültem hozzájuk, ezért csak most csöppentem bele ebbe a teljesen új közegbe, életem első versenyhétvégéjére.

Az emberek ugyanazok voltak, a csapatszellem ugyanaz volt, viszont a helyszín és a légkör teljesen megváltozott. A megszokott fehér - piros épület helyett erre a pár napra munkahelyem egy mobilstand volt, szállásom egy öt csillagos hotelszoba, a munkabérem pedig szinte kétszeresére duplázódott a folyamatos pörgés miatt.

A hotelszobámba megérkezve hanyagul elengedtem bőröndömet hagyva, hadd csattanjon nagyot a földre zuhanva, majd gondolkodás nélkül belevetettem magam a hófehér ágyba, s pár percen belül el is nyomott az álom.

°°°

- Iana, tudnál egy picit segíteni? - hallottam meg Paula hangját következő nap délután  a pultnak dőlve, mely munkahelyünknek szolgált az elkövetkezendő három napban, és máris mosolyogva fordultam szőke barátnőm, egyben kollegám felé.
- Persze, itt vagyok.
- Tudom, hogy ilyet nem szabadna, de Robert-tel csak most tudok találkozni az időmérő előtt, úgyhogy kérlek, egy pár percre átvennéd a helyem? - a lány enyhén pirult arcát látva kénytelen voltam felnevetni, hiszen tisztán ki lehetett venni szemeiből, mennyire szerelmes.
Emlékszem, a legelső napunkon futott össze az ő szőke hercegével, s mivel a francia lány amolyan első látásra szerelmes típus, onnantól fogva ha a fiúnak szüksége volt egy kávéra, egészen véletlenül mindig Paula szolgálta ki.

Ahogy az idő telt, észrevettem, hogy a lány érzelmei bizony nem viszonzatlanok, s mivel valamiért átláttam Robert álarcán, közöltem vele, hogy tudom a titkát, ő pedig a kezdeti sokk után egy rövid baráti ebéd keretében tanácsot kért tőlem, hogy mégis mi tévő legyen.

A következő két hónap alatt szinte minden délutánjukat /ami szabad volt/ együtt töltötték, de annak ellenére, hogy mindketten teljesen belezúgtak a másikba, még mindig nem jöttek össze, csak hogy is mondjam.... Nagyon közeli barátok.
- Menj csak nyugodtan - mosolyogtam rá bíztatóan, majd ruháját egy picit megigazítva útjára engedtem, és nekiálltam kávét darálni.

- Szia, egy lattét szeretnék kérni - a szokásos rendelésfelvevős arcommal fordultam az egyik csapattag felé, és mosolyogva nyúltam a frissen őrölt kávéhoz, hogy minél hamarabb el tudjam készíteni az előttem álló mérnök kávéját - tudnál belerakni egy kis fahéjat?
- Persze, máris - fogtam meg a kis dobozt, és megszórtam a forró ital tetejét, a férfi kezébe nyomva, majd egyet intve neki gyorsan rápillantottam a telefonomra.

Hát, ez a munkám. Pár beszédes csapattagon kívül nem igazán szólnak hozzám, nem igazán fogadnak be saját közösségükbe, hiszen én csak a kávét készítem, amit bárki meg tudna csinálni. Eleinte nehéz volt elfogadni ezt, de már jobb híján hozzászoktam, és nekem az a pár ember is elég, akik ittlétem elejétől kezdve kedvesen fordultak felém.

Tudtam, hogy mivel szabadedzés van, ezért senkit nem kell kiszolgálnom, így miután Paulát bevártam, közösen sétáltunk át a boxba, hogy figyelemmel kövessük az eseményeket.

Mielőtt elvállaltam ezt a munkát, semmit nem tudtam az alsóbb kategóriákról, így teljesen új ingerként ért, de szerencsére hamar beleszoktam, és őszintén szólva meg is kedveltem. A szenvedély, ami több száz embert összehoz, a hihetetlen fordulatok, avagy győzelmek mind mind lenyűgöztek, így kissé izgatottan ültem a képernyő elé, folyamatosan Robert idejét nézve.

Mivel ő egyetlen, akit ismertem a pilóták közül, ezért egyértelmű volt hogy neki szurkolok, pláne mert a három hónap alatt egy igen szoros barátság alakult ki köztünk, főképp Paulának köszönhetően.

Természetesen a Prema másik pilótájáról, Oscarról is hallottam már, de vele egyrészt még nem találkoztam, másrészt ebből az infóból leszűrve úgy éreztem, hogy ő olyan magának való típus, így hidegen hagyott a szurkolást tekintve. Tudom, ez lehet fura dolog, de én tényleg szeretek csak annak szorítani akit már /akár személyesen, akár a medián keresztül/ ismerek, és kedvelek is, így egyértelmű volt, hogy orosz barátomnak fogok szorítani.

- Szerintem, legalábbis így külső szemmel ez a nap jó szar volt - vetettem le magamat Paula hotelszobájának ágyára, miközben a lány éppen arcát tisztította.
- Bárcsak ne esett volna ki Robert - sóhajtott fel csalódottan, ahogy a szempillaspirálját törölte le, melynek következtében kissé ijesztő fekete foltok alakultak ki szeme alatt.
- De ez még csak az időmérő volt, és a tavalyi versenyekről ítélve bármelyik helyről lehet nyerni - próbáltam bíztatni igen csak érzékeny barátnőmet, akit látszólag teljesen lesújtott a mai nap.
- Remélem - sóhajtott fel - lassan szerintem le is fekszem, túl sok volt ez a mai nap.
- Persze, pihenj csak, én még szerintem filmezek kicsit - tornáztam fel magam az ágyon, egy könnyed ölelésbe vonva barátnőmet - és ne szomorkodj, holnap sokkal jobb lesz!
- Te pedig ha lehet, hanyagold jó szokásokat, és ne maradj fent hajnalig - dőlt le párnái közé.
Halkan felnevettem, ám mivel kész tény volt, hogy a lány totálisan ismer, meg sem próbáltam kimagyarázni magam.
- Jóéjt, Paula - pár lépéssel kihátráltam a szobából, majd a teljesen üres folyosón végigmenve benyitottam sajátomba.

Miután átöltöztem egy fokkal kényelmesebb szerelésbe, hajamat kiengedtem, mely az egész napos fogságnak köszönhetően szinte teljesen felfelé állt, természetesen nem kis fájdalommal karöltve, majd laptopomat felnyitva egyből böngészni kezdtem valami elfogadható film után.

A minibárból kikapva pár zacskó édességet végül elindítottam egy random romantikus filmet, mely az első fél órájában tetszett is, ám amikor a főszereplő fiú természetesen a szegény, "csúnyácskább" lányt választotta a vagyonos gróflány helyett, idegesen csaptam le laptopom tetejét, nem törődve annak épségével.

Egyszerűen gyűlöltem, hogy a való életben nem így van, s hogy naiv kislányként az ilyen filmek engem is beetettek, majd hagytak pofára esni évekkel később, teljességgel összetörve szívemet.

Emlékek hada zúdított el, melynek következtében torkom elszorult, testem remegni kezdett, könnyeim pedig útnak eredtek, s összekuporodva feküdtem be a puha párnák közé. Éppen kitörő pánikrohamat már meg sem próbáltam megakadályozni, hisz az évek alatt kitapasztaltam, hogy inkább hagyjuk gyorsan lefolyni, mint küszködni ellene, így összeszorított szemekkel vártam, hogy szívem dübörgése és testem teljes izzadása alábbhagyjon.

Végül tíz perc után összeszedtem minden erőmet, és kibotorkáltam a fürdőbe, hogy egy kis hideg vízzel enyhítsem a forróságot, amit éreztem, így miután a nyakam, a csuklóm és arcom is benedvesítettem, egy kisebb megkönnyebbült sóhajt eresztve dőltem neki a csempének, tudva, hogy ha így folytatom, ez soha nem fog elmúlni, és Aaron emléke örökké kísérteni fog.

Sziasztok!
Hát wao, az utóbbi időszak konkrétan olyan volt, mint egy hullámvasút, és ezt nélkületek nem is tudtam volna átvészelni, amiért hatalmas köszönet ❤
Viszont végül úgy döntöttem, elkezdem publikálni az eddig kulisszák mögött írogatott könyvemet, és őszintén, nagyon kíváncsi vagyok mit fogtok szólni hozzá!

Az első rész még csak egy kis lapos izelítő volt, viszont a következőben már rendesen elindulnak ám a történések, úgyhogy stay tuned! :)

Hatalmas megtisztelés számomra, hogy én lehetek az első a magyar wattpadon, aki erről a csodás emberről ír könyvet, és ha esetleg nem ismernétek őt, csak annyit tudok mondani, két éven belül valószínűleg már ő is a királykategória élén lévő legjobb 20 közé fog tartozni! 🥰

A könyvben maga a Forma 2 világát is megpróbálom majd bemutatni, hiszen tele van izgalmakkal, és tehetségesebbnél tehetségesebb fiatalokkal, akikre mindenképp érdemes odafigyelni☺

Mégegyszer meg szeretném köszönni szukanyandiii neked, hogy egy ennyire csodálatos borítóval koronáztad meg a könyvemet, hatalmas hála érte! ❤

Remélem, hogy tetszeni fog nektek ez a könyv, a visszajelzéseiteket/kérdéseiteket mindig szívesen várom, vigyázzatok magatokra,

puszi, T ❤