×-Na mesélj csak,Tommo mi az a rejtélyes küldetés,amiben segítenem kéne?×

*Louis*

-Izgulok.-mondom kezeimet dörzsölgetve az igazgatói iroda előtt állva.-Mi van,ha nem válik be?
-Ne izgulj,szívecském. Be fog válni. -mondja Lou rúzsát igazgatva.-Ha pedig mégsem,hát...akkor remélem gyorsan futsz.-kacsint rám. Tudja,hogy ezzel csak méginkább felidegel engem,ezért csinálja.
-Jöjjenek csak be,az igazgató már várja magukat!-nyitja ki az ajtót a titkárnő. Belépünk mindkét ajtón és a kikészített székek felé vesszük az irányt.
-Jó napot! Johannah Deakin vagyok.-nyújt kezet "anyu" a faszfe-vagyis az igazgatónak.
-Jó napot! Adam Scott,igazgató.-fogadja el a kézfogást Mr.Scott.
-Mi miatt hívott be minket? Talán az én kicsi fiacskám rossz volt?-sikkant fel Lou kezét szájához emelve, combomat ütögetve. A szemein látszik, hogy direkt csinálja és mindjárt elneveti magát. De azért folytatja a megjátszást. Ahogy az igazgató meséli a történetet egyre intenzívebb sikkantások hagyják el száját és a végére elkapja a műsírás is. Én égővörös arccal nézem végig a jelenetet. Miután mindent megvitattak a felnőttek elhagyjuk az irodát és szinte azonnal kitör belőlünk a röhögés.
-Nem tudtál volna még ennél is idegesítőbb és gázabb lenni?-kérdezem két nevetés közben.
-Igyekeztem,Boo.-mondja ő,majd kimegyünk az iskolából. Azonban a suli előtt nem várt vendégek állnak. Méghozzá Eleanor,Simon és egy csoport paparazzi. Hát ez kurva jó! Ha ezt anyu meglátja valahol nekem végem.
-Simon,drága barátom!-kezdem nyájasan.-Mi a szart keresel itt???-fejezem be,immár gyilkolásra készen.
-Meglátogatom a kedvenc pénzautomatámat,hát nem egyértelmű?-mosolyog rám "barátságosan".
-Neked is szia, Louis!-integet sértetten El.
-Nem kellett volna ennyire aggódnod, hamarosan rád is kitértem volna.-kacsintok rá,mire mégjobban felhúzza magát.
-Szóval, Louis, ha befejezted a gyerekes játékodat,akkor indulhatnánk is.-lapogatja meg a hátam és kezd el Eleanor felé lökdösni.
-Mégis mit gondolsz, hová megyünk?-nézek rá dühösen.
-Ó,hogy elfelejtettem elmondani?-néz rám tetetett megbánással.-Ezesetben meglepetés.-majd belök a kocsiba. A fotósok is beszállnak a kocsijukba és,amint elindulunk követni kezdenek.
-Te,Simon!-szólok neki.-Ha ki akarsz nyírni azt szervezhetted volna kevésbé drámaira is.-kezdem el rugdosni ülését.
-Nocsak-nocsak milyen humoros lett valaki!-jegyzi meg gúnyosan. Végül egy barátságos étteremnél állunk meg,ennek ellenére én ígyse vagyok biztos,hogy most nem a gyilkosságom készül.
-Parancsoljatok!-mutat az étterem felé.-Jó randit.-fejezi be gondolamenetét és én már fordulnék is meg,hogy terveim szerinte elfussak, azonban Simon  megragadja a vállam, és meglök a szerinte helyes irányba.
-Ilyen mégcsak eszedbe se jusson!-rázza meg figyelmeztetően fejét.Közben belépünk és az előre lefoglalt asztalunkhoz megyünk.-Ha bármi gond lenne, én ott leszek.-mutat a velünk szembenlévő,barátságos, viszont magányos székre. Ez így kicsit gáz lesz. Leülünk és már hozzák is ki a kaját. Mi a szar?! Most komolyan nem választhatok kaját?-mérgelődök magamban.
-Jó étvágyat!-mosolyog ránk a pincér. Eleanor ez alkalommal nem kezd el hisztizni a kaja miatt. Csendben eszünk és én halál jól ellenék így is,azonban Simon ránk szól,hogy pár kép erejéig erőltessük meg magunkat és nevetgélve beszélgessünk. A képeket még nagyban készítik,amikor a telefonom megcsörren. Gondolkodás nélkül veszem fel és szólok bele.
-Szia Louis!-köszön legnagyobb meglepetésemre Harry.
-Hogy-hogy felhívtál? -kérdezem meg, a hangomon hallatszik a meglepettség.
-Csak érdekelt,hogy mi újság. Képzeld el,hogy-ám innentől kezdve elterelte a figyelmemet Simon,aki vadul hadonászva mutogatta,hogy rakjam le vagy kinyír. Mivel látta,hogy ez a módszer nem valami hatásos,feladta. Azonban pár másodperccel később a következőt tátogta: Ha nem rakod le azt a kurva telefont,és mondod meg a lovagodnak,hogy kopjon le elintézem, hogy sehová ne vegyék fel.-és egy ördögi vigyort is mellé biggyesztett. Ígyhát fájó szívvel lekoptattam Harryt. Szegényen hallatszódott,hogy mennyire szomorú és,hogy csalódott bennem. Hogy dögölne meg Simon!-gondoltam. Egészen tartós kapcsolatom lehetett volna Harryvel.
Ezután elkészítették a kétezer képet és végre mehettünk is el. Szerintem az arcomra rá volt írva,hogy mennyire élvezem ezt az egészet,főleg,hogy Simon meg is dícsért,amiért idézem ,,olyan vagy mint a frissen mosott szar,Louis. Viduljál már fel! Ez a Harryke amúgysem illet hozzád". Te pedig bekaphatnád-gondoltam rögtön utána. Beszálltunk a kocsiba és a hazautat végig Simon székének basztatásával töltöttem, félig bosszúból,félig stressz levezetésképp. Azt azért meg kell jegyezni,hogy jól lekötött. Leparkoltunk a suli előtt,és ott is lőttek egy pár képet "a szerelmes pár jól sikerült randija" címen. Hát mondhatom kurvára jól sikerült. Aztán kezdetét vette ez érzelgős búcsú. Én csak bemutattam Simonnak és már le is tudtam az egészet. Eleanor viszont komplett jelenetet rendezve végigpuszilgatott mindenkit.
-Szia Bri!-cupp.
-Szia Rob!-cupp.
-Szia Shannon!-cupp.
-Szia Erick!-cupp-cupp. Hé, ez diszkrimináció! Ő miért kap többet? -méltatlankodtam magamban. Ám Eleanor az idegrohamomat figyelmen kívül hagyva folytatja a búcsúzkodást.
-Szia apa!-lép Simon elé és és puszilja meg őt is. Mi a szar folyik itt,de most komolyan?!

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is és,hogy sikerült meglepetéseket okoznom.

Imádás💖💖