×-Igen. Szeptember 28.-azzal megcsókolom. ×

*Louis*

Házasságot tervezni nem egy egyszerű dolog. Főleg nem Harryvel és anyuval. Mindig ott vannak, mindent tudni akarnak, tehát jóformán egy perc nyugtom sincs.
-Édesem, a virágosnak jövőhétre vissza kell szólnunk, hogy jó-e a fehér rózsa.-szólal meg hirtelen Harry, ám választ adni időm sincs.
-Kisfiam, a torta nem lesz kész időben, úgyhogy mástól rendeljük meg. - mondja anyu is.
-Tudod esetleg, hogy milyen legyen az abrosz színe?
-A vendéglistát is meg kéne írni!
-Az jó, ha sajt lesz előételnek?
-Visszaszólhatok az öltöny üzletnek, hogy elfogadod a ruhát?
-Mmm,kóstold meg ez a leves isteni!
-Ki fog zenélni az esküvőn?
-És helyszínnek jó végül az a hotel?
-ELÉG!-kiáltok rájuk, mire megszeppenve néznek rám.-Most elmegyek kiszellőztetem a fejem,ezeket majd még megbeszéljük.-mondom egy fokkal nyugodtabban,majd egy pulcsit gyorsan felkapva már ott sem vagyok.
Szinte nem is gondolkodom, hagyom hogy a jeges szél végígsimítva arcomat kiürítse fejem. Ez mindig működik. Máris tisztábban látom az egész helyzetet,azonban még mindig nem eléggé. A telefonom pont ebben a pillanatban kezd el örűlt módjára rezegni.
-Faszom kivan! - szól bele köszönés nélkül.
-Neked is szia, Z! - nevetek gél.
-Tudnánk találkozni? - kérdezzük jóformán egyszerre.
-Akkor a szokásos helyen, és hozz egy doboz cigit is légyszi!-mondom, azzal lerakom.
A koszos, elhagyott sikátorok mellett elhaladva próbálok emlékezni az útvonalra. Végül rátalálok bár már koránt sincs olyan állapotban, mint pár hete. Vagy hónapok is voltak azok? Már nem emlékszem bármennyire is utálom ezt. A napok elsuhannak előttem, mintha csak egy film képei lennének.
-Jó ronda lett ez a hely. - rángat ki Zayn hangja gondolataimból. És valóban. Az egykor tiszta patakocska sörös és egyéb fémdobozakkal van telehajigálva. A lámpa fénye aligha pislákol már, és a padunk. Régebben sem volt egy tiszta ülőhely, most viszont koszok milliói telepedtek rá. Lehangoló látni a helyet, amit úgy szerettél tönkretéve.
-Nekünk megteszi. - mondom s a gatyámmal nem törődve lehuppanok a padra.
-Ha te mondod. - ránt vállát, majd ő is helyetfoglal.
-Na mi történt veled? - kérdezem látva leharcolt ábrázatát.
-Csak Niall. Amióta meghallotta, hogy ti házasodtok csak arról beszél. Hogy milyen jó lenne még minden. Én persze rengetegszer megmondam neki, hogy még nem állok erre készen és fiatalok vagyunk,de mindig azzal jött, hogy bezzeg ti. Ma megint elkezdte mondani és egy kicsit durvábban szóltam rá, mire megsértődött és dobott. Jó mi? - kérdezi nevetve a saját kárán.
-Sajnállak, de ismerve Niallt két-három nap múlva könyörögni fog, hogy menj vissza hozzá. Addig meg próbálj meg extra figyelmes lenni. Vegyél neki virágot, meg minden ilyen nyálas szart. - tanácsolom neki.
-Te aztán tudod, hogyan bűvölj el valakit, nem is értem Harry hogy van még veled. - mondja gúnyosan. - De neked mi a halálos problémád.
-Hát, nyilván tudtam, hogy nem egyszerű egy esküvőszervezés, de anyuék már túlzásba viszik. A nap minden percében engem kérdeznek a kicseszett abrosz, vagy éppen a virág színéről. Oké, az én esküvőm is, naná, hogy segítek csak had kapják egy kicsi pihenőt. Csak egy kicsit. Kifulladtam. Az esküvő mellett nulla-huszonnégyben lemezkiadókat keresek, ha már Simont tönkretettem.-fejezem be.
-Szarul hangzik. Na látod ezért sem állok még készen a házasságra. - mondja mire mindketten elnevetjük magunk.

***********************

-Louis William Tomlinson, mégis hol a francba voltál? - von kérdőre Harry, amint belépek a házba.
-Nézd, Harry, az elmúlt hét mindkettőnk számára nehéz volt,csak te kezelni is tudtad. Én azonban nem ilyen vagyok. Sajnálom, borítsunk fátylat rá. - mondom és megróbálok beljebb menni.
-Meg ne mozdulj! Ne hidd azt, hogy ennyivel lerázol. Megértem, hogy nehéz volt, de ne hidd azt, hogy nekem nem. Oké, nem tudod kezelni, de nem az a megoldás, hogy egy szó nélkül lelépsz én meg majd kitalálom, hogy hová tűntél! Amikor megkérted a kezem tudtad, hogy mibe vágsz bele. Tudtad, hogy nem lesz egyszerű, de vállaltad. Mostanra viszont úgy tűnik, csak nekem fontos ez az egész, te hagynád a francba. Őszintén mondd meg, Louis szeretnéd, hogy hozzádmenjek? És vállalod a vele járó dolgokat: az előkészületet, a veszekedéseket, a stresszt vagy kiszállsz? - teszi fel a kérdést. Minden, amit mond jogos, hiába hangzik néha úgy,mintha anyu szájából vette volna ki őket.
-Persze, hogy vállalom! És sajnálom, ígérem nem fordul elő többször. - mondom mosolyogva.
-Ne tegyél olyan ígéreteket, amiket úgyse tartasz be! - kacsint rám. - Most pedig gyere be és mosakodj le, tiszta kosz vagy! - én csak hitetlenkedve rázom a fejem. Hová lett az a Harry, akit megismertem? És ki ez a háziasszony? De nem is számít, mert hiába tagadom nagyon is bejön.

Haliiiii!
Nem késtem olyan sokat vele, bár többet, mint terveztem. (wow nobelt neked, ha ezt értetted)
Remélem tetszett és igyekszem hozni a következőt gyorsan, ami remélhetőleg izgibb lesz. Ez afféle töltelék rész volt, meg házias Harry, mert egyszerűen 😍😍😍.

Na megyek, nem untatlak titeket,

Imádás❤️❤️