Igen túléltük, mivel itt ülünk egy számítógép előtt. De hogy is kezdődött?

Egy szép tavaszi, pénteki délutánon történt minden, amikor a könyvtárban ültünk és trollkodtunk a telefonunkon. Barátnő4 telefonján rátaláltunk egy random számra, amiről kiderült, hogy egy Ancikaa nevű lányé. Ráírtunk és elkezdtük "zaklatni". (Ezt írtuk: "zaklatzaklatzaklat"). Több telefonról is. Egyszerre. Kicsit kikészült szegényke, és fel akart jelenteni minket (vagy csak egyikünket) a "rendőr ismerősénél".De ez nem sikerült neki, és mivel nem ismerte a feladó letiltása gombot, beleőrült, majd egy napon szörnyethalt. Happy ending.
Közben persze kiderült, hogy szelleme itt ragadt a földön, erről mi nem tudtunk ekkor még. MÉG!

(Közben itt veszekszünk a gépért, ne ijedjetek meg, ha a végén egy kis vérnyomot találtok itt.)
Éppen valami kaját akartunk magunknak venni egy hét múlva Barátnő1 javaslatára. És akkor megláttuk ŐT! A Símaszkost.

ŐT! Pasztmek, akkora láncfűrésze volt, hogy ha ránézel belehalsz. Mi szerencsére csak napszemüvegen keresztül láttuk. A napszemüveg életet ment. Mindig legyen nálatok - télen is - napszemcsi. R.I.P. nemtomkicsakúgy
A Símaszkos meg akart támadni minket, de mi elmenekültünk a könyvtár WC-jébe. Mindenki parázott. De követett minket és be akart jönni, ezért kénytelenek voltunk kiugrani a 2. emeleti ablakon. Veszélyes volt, nem tagadjuk. De túléltük, mert ráestünk egy csillámpónira, aki biztonságosan leszállított minket.
Várj, szerintem ez egy kicsit perverz Símaszkos, mert biztosan férfi és mi a női mosdóban voltunk. Mondom, hogy perverz.

Végül hosszas nyomozás után kiderült, hogy Ancikaa szelleme szállta meg a Símaszkost.
Bizony ám!