Szinte csontomig hatol a dermesztő hideg, ahogy a HÉV megálló betonzatán várom a járművet, mely jó szokásához híven pár perc késésben van már, ezzel kényszerítve valómat, hogy egy hosszabb momentum erejéig kénytelen legyen vacogva állni, próbálva felkészülni a felkészülhetetlen tanítási napra.
Remegek; egészen csontomig hatol a hideg, s kalciumban dús részeimre jégvirágokat ültet, mint a házak, s autók ablakaira - lassacskán kipusztítja belőlem a meleg otthon érzetét, s nem marad más csak a rideg, fagyos valóság, mely szívemben honol. Eggyé válok a hideg novemberi reggellel.