magány
Mint kisgyerek a hatalmas tömegben, pontosan úgy veszek el ebben a kietlen sötétségben; nem látok senkit, egyedül vagyok, s szinte fojtogat ez a feketeség. Úgy szorít magához, mint egy védelmetnyújtó ölelés, mégis nem érzem magam tőle jobban. Iszonyatosan szomorú vagyok, valaki vegyen észre a tömegből, álljon meg és segítsen egy zokogó kisgyermeken, aki nem találja az utat haza.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro