Minden gondolat rólad szól – nélküled minden olyan értelmetlen, s üres. Ha nem vagy itt velem nem tudom ki vagyok, nem tudom merre van a helyes út. Nélküled el vagyok veszve, s úgy érzem sosem leszek képes megtalálni önmagam. Te vagy a másik felem, nélküled semmi sem jó. Nem lehetek jól, nem tudok jól lenni, minden rossz, minden ki van fakulva, s olyan szürke és szomorú a világ. Ha veled vagyok hétágra süt a Nap, s a hideg lelkem, a bús valóm feléled – mint mikor elmúlik a tél, s a tavasz közeledtével minden ezernyi virágba borul. A szikadt sivatagot a szívemben ezernyi bimbózó rózsával, s színnel töltöd meg, értelmet adsz a dolgoknak – melletted újraéledek.
Tudom, csak veled lehetek rendben, csak veled érezhetem, hogy élek – s ha nem vagy itt ez nem megy. Egy öleléssel elfeledteted velem a világ összes gondját, s kiszakadok kicsit a monoton, sanyarú valóságból; ketten elveszhetünk a közös univerzumunkban. Mert nélküled nincs élet, nem létezhetek, s semmi sincsen.