Egy zuhanó repülőgépen ülök. Egy Fehérség borította tájon állok. Egy sötét szobában forgolódok. Kétségbeesett nevetésemet visszaverik hozzám a falak. Hogy nem vettem észre? Pedig mind végig a szemem előtt volt csak túl vak voltam hozzá. Miért nem vezettél rá jobban?

Te sosem szerettél engem.