Elnézést a sok késés miatt, főleg azoktól kérnél bocsánatot, akik még olvassák ezt a kis történetet. Egy ideje nem néztem már rá, és nem is írtam egy jó ideje. Ha esetleg valamit félreírtam volna, lennének benne hibák, azokért elnézést kérek! Akik pedig még olvassák, kellemes olvasást, s hagyjatok jelet, ha még érdekel ennek a folytatása. :)









Karina POV:

Megérkezve a szállásra, a recepciónál Aeri intézkedett a papírokkal, hiszen ő foglalta le a szállásunkat. Miután kitöltötte a papírokat, a recepción közölték, másnap mikor kell elhagynunk az apartmant. A kulcsokat megkapva indultunk a szobáink felé, amiket elfoglaltunk. Úgy gondolom, mindenki élvezte a mai napot, leszámítva a kellemetlen szituációt, ami nem olyan régen történt. Természetesen mindenkinek meg volt a párja, akivel elfoglalta a szobát. Aeri és Ning kapták a kettes szobát, Ryujin és Yeji kapták a négyest, mi pedig Winterrel a hatos számú szobát. Belépve a szobába láttuk meg, hogy milyen szépen van berendezve a szoba.

-Wow. Nem semmi szobát kaptunk, az már egyszer biztos.-Winter hangja zökkentett ki az ámulatból, amit a szoba okozott.

-Egyetértek.-válaszoltam. Nem okozott gondot, amiért nem beszéltünk, hiszen nem éreztem kellemetlennek a csendet. Kipakolva a szükséges ruhákat, s kiegészítőket, a fürdő felé vettem az irányt. Nagyon szerettem volna lezuhanyozni, ezért visszamentem Winterhez.-Téged nem zavarna, ha elmennék lezuhanyozni?

-Menj nyugodtan. Addig szerintem bekapcsolom a tévé-t, keresve valami zenecsatornát, hátha adnak valami jó számot.-mondta, mire csak egy gyors "oké" hagyta el ajkaim, s összeszedve a fürdéshez szükséges holmimat, bevittem magammal a fürdőbe.

A zuhanyzó kialakítása nagyon tetszett. A fal sötét színben pompázott, ezzel is kölcsönözve a fürdőszobának egy olyan érzést, ami leírhatatlan volt. A kabin pedig tökéletesen volt kialakítva. Néhány dísznövény is helyet kapott a kis asztalon, ami kellemes érzéssel töltött el, hiszen nagyon passzolt a fürdőhöz. Elkezdtem levetkőzni, majd a zuhanyt megengedve álltam be alá. Fejem fölött helyezkedett el a fej, így az abból áramló vízcseppek kellemesen érintették a bőrömet, ezzel is egy kellemes sóhajt kiváltva belőlem kezdtem érezni, ahogy az izmaim ellazulnak. Azt hiszem, csak most éreztem a mai kirándulásunkat, hiszen kezeim s lábaim arról árulkodtak, igen csak kifárasztott a kis túra. Kellemes volt a lányokkal ez a mai nap, s remélem, máskor is tervezünk még ilyen kirándulásokat.

Ning POV:

Aeri és én elfoglaltuk a szobánkat, ami inkább egy lakosztálynak felelt meg a kialakításnak köszönhetően. Annyira szép volt a szoba, hogy az állam a padlót súrolta. Nem találtam megfelelő szavakat arra, milyen csodálatos volt a kilátás is. A mai nap margójára ez teljesen feltette az i-re a pontot. Mind a ketten ledobtuk a cuccainkat, s az ágyra dőltünk egymás mellé. Kellemes a vele töltött idő. A buli óta közelebb is kerültünk egymáshoz, s azóta találkoztunk is párszor, viszont nem lépett egyikünk sem a másik felé. Azt hiszem, ez annak tudható be, hogy mind a ketten tapasztalatlanok vagyunk, s bízunk abban, hogy a másik tenne legalább egy apró lépést.

-Mit gondolsz a két jó madárról?-kérdésére felé fordítottam a fejem, s gondolkozni kezdtem.

-Mármint Karina és Winter vagy Yeji és Ryujin?-kérdeztem, s egy nagy mosoly jelent meg az ajkán. Tudtam jól, mire gondol, de mindig jó egy kicsit szívni a vérét, s adni az értetlent. Amikor magyaráz Aeri, mindig olyan beleéléssel teszi azt, hogy nem is veszi észre, milyen dolgokat mond. Egyáltalán nem meggondolatlan, sokkal inkább átgondolt s összeszedett válaszai vannak mindig, s a meglátásai is jók szoktak lenni.

-Természetesen a gerle párról beszélek, drága Ning.-nevetett.-Winter és Karina kapcsolatáról kérdezlek, s arra vagyok kíváncsi, vajon te mit látsz. Mit vettél észre? Mit gondolsz róluk?

Egy pillanatra gondolkozni kezdtem, de természetesen azt mondom, amit gondolok is.
-Én úgy gondolom, hogy Karina egy csupa szív lány. Kedves, okos, figyelmes, odaadó, mindig figyel a másikra és érdeklődő. Ha mosolyog a szeme szinte eltűnik-ezen mosolyognom kellett, hiszen ez így van-de mindenre kíváncsi. Úgy értem, eddig nem igazán mozdult ki otthonról, de a bulin is, meg itt is, olyan érdeklődéssel figyelt s hallgatott, hogy öröm volt nézni is. Amikor ránéz Winterre, olyan mintha nem lenne rajta kívül ott senki más. Nem tudja levenni róla a szemét, mindig figyel rá, hallgatja, s sokszor zavarban van mellette. Egy sima barát nem reagál így másra, viszont félelem is van benne. Biztosan történtek vele olyan dolgok, amiket mesélt Winter is, amit nem fog egykönnyen elengedni. De ma láttam rajta, mennyire fontos neki, aggódik érte.

- Amikor elmentetek az italokért, s csak mi maradtunk ott, megjelentek a srácok. Egyáltalán nem fordított feléjük figyelmet, ignorálta őket, viszont az egyiknek ugye ez nem tetszett, ezért inzultálni kezdte. Karina nem egy bunkó személy, ezért elmondta, nem akar vele táncolni és hagyja békén, de ez ugye annak a baromnak nem tetszett. Erőszakosabb lett, ekkor jelentetek meg. Amikor Winter megindult a srác felé, Karina arcára kiült a félelem. Nagyon féltette Wintert, aggódott érte, nem akarta, hogy baja essen, viszont valahol mélyen belül éreztem és láttam rajta azt is, mennyire jól esett neki, amiért így kiállt érte.-most azt hiszem én voltam az, aki egy kicsit többet kezdett el beszélni, de nem bántam, hiszen oldalra fordulva láttam meg, hogy Aeri végig engem figyelt, ez miatt pedig még zavarba is jöttem. Jobbnak láttam ha folytatom a kis monológom.
-Khm....a másik pedig az, ahogy Winter néz rá Karinára. Nem láttam még egyszer sem, hogy másra így nézett volna bármikor is. Teljesen odáig van érte. Ez nem szimpla kedvelés, ez szerelem. Ismerve Wintert, nem egy verekedős típus, s nem is védelmező mindenkivel szemben, viszont Karina teljesen más szinten van. Amikor azt veszed észre, hogy mindig őt keresed a szemeddel, rá gondolsz, ha meglátod akaratlanul is mosolyogsz, s mintha megszűnne a világ köztetek amikor ketten vagytok. Hiába ülnek mellettetek mások, te mégis csak arra személyre tudsz gondolni, aki miatt a szíved olyan hevesen dobog, hogy majd kiszakad a mellkasodból, az egy igazán szép szerelem.-vigyorogtam, majd folytattam.- Annyira örülnék, ha valahogy végre mutatnának egymás felé némi jelet. Igazán illenek egymáshoz.-ezekkel a sorokkal fejeztem be a mondandóm. Aeri percekig csak nézett rám, majd a következő pillanatban megéreztem ajkait a sajátjaimon.

Hirtelen nem tudtam reagálni csókjára, hiszen a testem megfeszült. Nem azért, mert rossz lett volna, hanem azért, mert teljesen megdöbbentett. Felocsúdva a sokkból, viszonoztam kellemes csókját. Percekig éreztem ajkait a sajátomon, amitől libabőrössé vált a testem. Csókolóztam már korábban is, de egy sem volt olyan hatással rám, mint az ő csókja.

-Mondtam már, mennyire szeretem, amikor ilyen aranyosan magyarázol meg dolgokat?-kérdezte tőlem, a világon talán a legédesebb mosollyal, amit csak láthattam. Nem tudtam megszólalni, szinte torkomra forrtak a szavak. Boldog voltam, el se tudom mondani mennyire boldog voltam. Azt hittem, nem fog lépni felém, de nagyon örülök annak, amiért megtette ezt a lépést mind a kettőnk érdekében. Nem tudtam volna ezt meglépni, hiszen túl szégyenlős vagyok ehhez, de most olyan nagy erőt adott nekem, hogy miután végre magamhoz tértem, a nyakába bújtattam arcom. Magamhoz öleltem.

-Még nem mondtad. Örülök amiért megtetted ezt a lépést.-mormoltam nyakába, s kezeit megéreztem a hátamon, amit simogatni kezdett. Megnyugvást nyújt az ölelése. Percekig maradtunk így, ölelve egymást, s hallgatva egymás légvételét, mire meghallottam kellemes hangját.

-Mi lenne ha feldobnánk egy kicsit a hangulatot?-kérdezte, én pedig fejem felemelve szemeibe néztem.

-Mire gondolsz? Nem hiszem, hogy rossz lenne a hangulat.-nem értettem, miért mondja ezt. Hiszen elég jól alakult minden, azt a kis affért leszámítva.

-Nem úgy értem.-nevetett.-Összeülni a többiekkel egy szobába, üvegezhetnénk vagy felelsz vagy merszet is lehetne játszani. Egy kicsit olyan lenne, mint egy osztálykirándulásos este. Mit gondolsz?

Az igazat megvallva, ez egy nagyon jó ötletnek tűnik. Jobban összejönne a kis társaságunk, na meg elég vicces is lenne egy kicsit.

-Benne vagyok. Szóljunk mindenkinek, és eldöntjük melyik szobában legyen a találkozó. De mi lenne, ha feldobnánk a játékot egy kicsit?-kérdeztem, egy gonosz vigyorral az arcomon.

-Mire gondolsz pontosan?-a telefonját előkapva kezdett el írni a többieknek, a kis játék miatt. Remélem benne lesznek

-A vesztesnek kitalálhatnánk valami feladatot büntetésként, de mellette innia is kellene. Így azért mégis csak kicsit izgalmasabb lenne a játék nem gondolod?

-Igazad van, ez jó ötlet. Lesz benne egy kis izgalom.-vigyorgott.

Ameddig megbeszéltük a játékot, s a többiek válaszait vártuk, elmentem gyorsan lezuhanyozni. Aeri azt mondta még elintézi, hogy hozzanak nekünk némi alkoholt. Mivel holnap utazunk haza, így lesz időnk majd kipihenni az estét, szóval nem fog gondot okozni egy kis bulizás.

Karina POV:

Nagyon jól esett a zuhany, egy kicsit fel is frissített. Miután felöltöztem s feltakarítottam magam után, kimentem a nappaliba, ahol Winter a kanapén ülve nézte a telefonját. Leültem mellé én is, majd a tévét kezdtem el nézni, de nem igazán volt benne olyan látnivaló, ami lefoglalt volna.

-Aeri mondja, hogy kitalálták Ningninggel, miért ne ülnénk össze az egyik szobába szórakozni egy kicsit, meg hülyéskedni. Lenne kedved hozzá?-még mindig a telefonját nyomkodta, de mikor felemelte tekintetét a képernyőről, a tekintetünk találkozott.-Jó illatod van.-mosolygott.

-Benne vagyok. Melyik szobába akarják, hogy menjünk?-kérdeztem, majd dicséretét halva egy apró pír jelent meg arcomon..-Köszönöm. Te is lezuhanyzol előtte, mielőtt átmennénk?

-Persze. Jót fog tenni nekem is egy kellemes zuhany.-nyújtózkodott, majd hirtelen felpattant és már ment is a fürdőszobába. Hallva az ajtó kattanását, eldőltem a kanapén egy nagy sóhajt elengedve. Ameddig Winter fürdött, volt egy kis időm gondolkozni. Ekkor jutott csak eszembe az, hogy már két/három hónapja ismerjük egymást és vagyunk barátok. Olyan hihetetlennek tűnik ez az egész még mindig. Mintha csak tegnap lett volna, mikor hozzánk került a suliba. Sokkal jobban megy az idő, ha az embernek akadnak barátai, akikkel találkozhat s szakítanak rá időt. Kellemes érzéssel tölt el, amiért a lányok ennyire befogadtak maguk közé. Nehezen barátkozok, viszont ők elég nyitottak voltak felém annyira, hogy megakarjanak ismerni, s én is így éreztem velük kapcsolatban.

-Karina!-hirtelen Winter kiabálására lettem figyelmes. Futni kezdtem a fürdő felé, hiszen azt gondoltam, valami baj van. Elesett vagy bármi más baj történt vele. Nem is gondolkoztam mit teszek, csak fogtam magam és berontottam a fürdőszobába.

-Mi a baj? Mi történt? Elestél?-kérdésekkel árasztottam el, viszont azzal egyáltalán nem számoltam, hogy farkas szemet fogunk nézni egymással. Ő meztelenül állt előttem, az arcom azonnal felvette a lehető legvörösebb árnyalatot, s bepánikoltam, ezért hirtelen az ajtóval együtt a falnak toltam, hogy ne lássam őt.-Miért nincs rajtad ruha?!-kérdeztem teljesen kiakadva, olyan vörös arccal, hevesen dobogó szívvel, attól tartottam infarktust kapok.

-Uhh...ez fáj.-felnyögött fájdalmában.- Összetörsz teljesen.-mondta nyöszörögve, mire észbekaptam, s kimentem a fürdőből becsapva az ajtót.-Csak kérdezni akartam, melyik irányba kellene elfordítani a csapot, hogy meleg víz is jöjjön.-kérdését hallottam az ajtó mögött, mire arcomat tenyerembe temettem. Esküszöm mindenre ami szent, a mai este még lehet meg fogok halni.

Életemben nem voltam még ennyire kellemetlen szituációban. Nem azért, mert rossz lett volna amit láttam, hanem azért, mert egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy így fogom őt látni. Kidolgozott hasfal, szálkás izomzat, hatalmas, gyönyörű szemek, ívelt ajkak, s ha jól láttam pár tetoválása is van. Sajnos nem volt időm felfogni ezeket a dolgokat, viszont válaszolnom kellene neki, így vettem egy nagy levegőt, hogy le tudjam magam nyugtatni.

-Csak fordítsd el egy kicsit jobbra és emeld meg a csapot. Amikor érzel egy kis kattanást, akkor fog váltani meleg vízre.-magyaráztam, mire egy hümmögést kaptam válaszként. Nem sok idő telt el, mikor meghallottam, ahogy engedni kezdte a zuhanyzó vizet. Visszamentem a nappaliba, ahol elfoglalva a kanapén hátrahajtottam a fejem, s lepörgött előttem, a nagyjából 5 perccel ezelőtt történt eset.

-Ezt nem hiszem el.-mondtam saját magamnak, tenyerembe temetve arcom. Még mindig érzem, ahogyan vörösen ég a fejem. Ki a fenének ne égne, amikor ilyen látvány fogadja?! Tudtam jól, hogy biztosan sportos alkata van, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Ezen nem is kéne meglepődjek, mivel mesélte sokat táncolt Kanadában, a harcművészetekért pedig rajong, ezek mellett pedig jó a többi sportban is. Persze, nem figyeltem meg ennyire még akkor sem, amikor öltöztünk az öltözőben, de most így látva, kicsit meglepő volt. Szerencsére a tekintetem nem ment lejjebb. Ha megtörtént volna, szerintem orrvérzést szenvedtem volna.

Winter hamar végzett a zuhanyzással, majd a telefonját megnézte. Aeri üzent nekünk, hogy a másik két lány szobájában lesz a kis összejövetel. Bezártuk a szobát, majd eltettem a kulcsot és átsétáltunk a másik szobába, ami a folyosó végén helyezkedett el. Egy kopogás után Ryujin nyitott ajtót nagy vigyorral az arcán, mi pedig belépve a szobába elfoglaltuk a helyeinket.

-Oké, szóval...-kezdett bele a mondandójába Yeji. A szőnyegre ülve alkottunk egy kört, középen pedig egy üres üveg helyezkedett el-a lényeg az, hogy hoztak még pár italt, és kitaláltuk miért ne lehetne egy kicsit feldobni a játékot. A vesztes, aki nem csinálja meg a feladatot, illetve nem válaszol a kérdésre, annak innia kell.-vigyorgott, én pedig helyeslően bólogattam. Nem hangzik olyan rosszul.

-Kértem magunknak még egy kis piát.-mondta Aeri, Ryujin segített neki kihozni az üvegeket a konyhából. Letették azokat is középre, persze hogy kéznél legyen ha valakinek innia kellene.-Kezdhetjük?-összerakott kézzel és izgatott arccal nézett ránk Aeri, mire mindenki helyeslően bólintott.

Nem várakoztunk sokáig. Ning volt az első aki megpörgette az üveget. Egy ideig forgott, majd meg is állt Ryujinnál.

-Felelsz vagy mersz?-kérdezte.

-Merek. Kezdjünk valami izgalmassal.-összecsapta kezeit nagy izgalommal a lány, mire a másik egy halk kuncogást ejtett.

-Szaladj meztelenül végig a sétáló utcán az apartman előtt, és kiabált hangosan, hogy "Nem vagyok hülye, csak egyedi kiadású".-mondta Ning, mire mindenki elkezdett hangosan nevetni. Ryujin ezen persze annyira nem nevetett, csak nagy szemekkel nézett a másikra. Végtére is, ő mondta, hogy merni fog. Erre kíváncsi leszek.

-Mi van?-kérdezte kiakadva.-Nem fogok így végig futni itt kint. Hülye vagy?-kérdezte, nekem pedig már fájt a hasam, annyira nevettem.

-Azt mondtad mersz, ez a feladatod. Akkor mi a kérdés? De ha nem vállalod, akkor innod kell.

-Én..-elhallgatott, és vette egy nagy levegőt.-Tudjátok mit? Egyszer élünk, szóval én akkor most fogom magam, és kimegyek, elfutok a sarokig meg vissza és erről nem beszélünk többet.-morcosan felállt a lány, majd vetkőzni kezdett. Yeji hozott egy köntöst neki, hogy azt vegye fel, mi pedig az erkélyre mentünk ki, hogy láthassuk a futását. Winter elővette a telefonját és már készült is, hogy levideózza a cselekményeket.

-Le fogod videózni? Szerinted nem fog megharagudni, ha megcsinálod ezt?-kérdeztem a mellettem állótól, aki szinte már törölte a könnyeit, annyira nevetett. Felém fordult, majd megszólalt.

-Nem fog. Ha pedig igen, akkor is ez egy emlék lesz. Tudod az élet apró örömeit meg kell örökíteni vagy ilyen vagy olyan formában. Ez pedig a lehető legjobb formája egy ilyen csodálatos cselekménynek. Na meg lesz mivel szívassam.-nevetett fel hangosan, én pedig csak a vállára csaptam, a tekintetem pedig a lent álló lányra tévedt.

Természetesen megcsinálta a feladatot Ryujin, mire mi mindannyian nagyon nevettünk. Pár járókelő nem értette mi történik, amikor megláttak egy fiatal lányt meztelenül futni az utcán, kiabálva egy teljesen nonszensz dolgot. Volt aki nevetett rajta, de persze akadt olyan is, aki kiakadt. Amikor visszajött a szobába, szegénynek olyan vörös volt az arca, hogy ez minket még inkább nevetésre késztetett.

-Ti rohadékok. Ezt nagyon vissza fogjátok még kapni.-mondta, mire megláttam a bosszúvágyat megcsillanni a szemében. Megvártuk ameddig vissza vette a ruháit, s újra csatlakozott hozzánk. Játszottunk még egy ideig. Mindenkin látszódott már, hogy rendesen ivott. Ez alól én sem voltam kivétel, hiszen volt olyan feladat, amit inkább kihagytam így innom kellett. Sokat nevettem velük. Winternek az egyik feladata az volt, hogy szerenádozzon egy az utcán tartózkodónak, a lehető leghihetőbben. Annyira jól sikerült neki, hogy a végén még mi is majdnem elhittük mi történik, de az ismeretlen nagyon jót nevetett ezen. Azt mondta, sikerült feldobnia az estéjét, mivel nem volt jó kedve.

-Te jössz Karina.-az a tekintet ahogy nézett rám Ryujin félelemre adhatott volna okot, de az alkohol hatásának köszönhetően, ezt nem vettem tudomásul.-Felelsz vagy mersz?-kérdezte.

-Merek.-mondtam ki magabiztosan ezt az egy szót. Szája hatalmas vigyorra húzódott, én pedig csak most kezdtem felfogni, mit is mondtam.

-Ejts egy öltáncot Winternek.-mondta ki, mire szemeim hatalmasra tágultak, Yeji, Ning és Aeri a szájuk elé kapták a kezüket nevetésükben, Winter pedig ivott, így a feladat kimondása hallatán kis híján majdnem meg is fulladt. A hátát veregettem, hogy kapjon némi levegőt. Az arca elvörösödött, s nehezen de végre helyre állt a légzése, majd megszólalt.

-Nem kell megcsinálnod. Nem muszáj elvállald. Ha neked ez kellemetlenséget okoz, akkor inkább ne vállald be.-szavait hallva tudtam, hogy ezt csak miattam mondja. Nem szeretné, ha bármi kellemetlenség történne, illetve rosszul érezném magam. Viszont a bennem lévő alkohol mennyiség miatt, ilyen miatt nem kell aggódjon.

-De, elvállalom.-mondtam ki, mire mindenki kíváncsian figyelni kezdett. Egy széket hozott neki Aeri, amit a szoba közepére tett, Wintert felállítva a földről pedig a székre ültette. Ning keresni kezdett valami zenét, csak azért, hogy meg is legyen a feladathoz tartozó hangulat. Yeji vette észre, hogy a szobában olyan led világítás is van, ami színváltós. Felkapcsolták a másik villanyt, majd vörös színre váltottak, ezzel is kölcsönözve egy kicsit impozáns érzést a köztünk lévő hangulat miatt.

Miután Ning megtalálta a zenét, s be is kapcsolta azt, közelebb léptem Winterhez. A háta mögé álltam, kezemmel pedig lassan kezdtem el végig simítani vállát, haladva lefelé a karjain. Füléhez hajolva szólásra nyitottam ajkaim.

-Ha úgy érzed nem akarod, hogy tovább csináljam, akkor állíts le. Nem szeretném ha kellemetlennek éreznéd ezt a helyzetet.-mondtam ki félelmem, hiszen mégis csak ittunk, s egy elég érdekes feladatot kaptam. Remélem nem fogja zavarni.

Felém fordult, szemeit pedig lehunyta, s csak egy kis suttogást hallottam, de nekem az épp elég volt.

-Egyáltalán nem zavar. Mutasd meg ezt az oldalad is.

Lassan elé sétáltam, végig simítva karját, amin éreztem ahogy libabőrőssé válik. Egy reszketeg sóhaj hagyta el ajkaim, de próbáltam magabiztos maradni.

Folytatásban több is kiderül ;)