(ez a történet tagolásában a harmadik rész, nemsokára vége)

ELSŐ FEJEZET -- "együtt jóban - rosszban."

ma sétáltunk egyet a parkban. semmi különös, ezt csináltuk minden nap, mióta kiengedtek a kórházból nagyjából egy hétre. nagyon közel sétáltunk egymáshoz, a karjaink újra és újra összeértek minden egyes lépésnél, ami miatt megborzongtam.

louis körbefonta a kezemet a sajátjával, és könnyedén megérintette a tenyeremet az ujjaival. azt feltételeztem, hogy meg akarja fogni a kezemet, szóval megfogtam a vékony fiú kezét, és összefűztem az ujjainkat.

ő felhördült, és megállt. "h - harry"

ránéztem, megijedve a hangjának drasztikus változásától. "igen, lou?"

"én - én éreztem."

zavartan összeráncoltam a szemöldököm.

"éreztem az érintésed."

"lou..."

ő mosolygott. "jézusom, harry! éreztem! éreztem az érintésed!"

túlságosan megdöbbent voltam ahhoz, hogy bármit is mondjak, így inkább csak visszamosolyogtam rá. ő elengedte a kezem és megfogta az arcom, összeérintve az ajkaimat az övéivel.

a csók puha volt és édes, noha egy kicsit vissza kellett húzódnom, annyira mosolyogtunk. összeérintettem a homlokom az övével. "louis." mondtam, ahogy a neve kicsúszott ajkaim között, tiszta boldogság volt. én, harry styles, egy teljes tökfej, de ez igaz.

"szeretlek, harry."

újra elmosolyodtam, és megcsíptem az ajkait. "én is szeretlek, lou."

"együtt jóban - rosszban?"

"együtt jóban – rosszban."

.

.

.

.

.

később este, mikor hazavittem louis-t, azt mondta, kábán érzi magát, ezért újra kivittem, ezúttal a kórházba.

kiderült,

ő is haldoklik.