Már egy hét telt el mióta Táliánál jártam és ma mindjárt kezdődik a Fantázia Felvonulás. A mai nap igen zsúfolt volt. Nagy nehéségek árán, de levertük Laxust és a csapatát. most éppen úgy nézek ki, mint egy múmia és a céhben egy padon ülök mellettem Gajellel. A következő pillanatban Laxus lépett be a terembe nagy közfelháborodást kiváltva. Morajlás futott végig a termen.
-Hol van a vénember? – kérdezte Laxus.
- Csak nem gondolod, hogy ezek után csak úgy a közelébe engedünk?! – ilyen és ehhez hasonló kiáltások hangoztak el.
- ELÉG!!!! – kiáltotta egy ellentmondást nem tűrő hang. A hang tulajdonosa meg nem más volt, mint a céh Vörös Démona (Grayjel néha így hívtuk, de csak ha hallótávolságon kívül volt) Erza. Szigorú szemekkel végigmérte Laxust, hogy jelent-e valami fenyegetést. Miután meggyőződött, hogy minden rendben félre állt az útból és  elmondta hol találja a Nagypapit. – Az emeleti gyengélkedőben van. – és a sárkányölő elindul a lépcső felé. Ám még mielőtt elérte volna elé álltam.
- Ugye nem hiszed, hogy ennyivel lerendeztük? Ezzel az eredménnyel nem vagyok megelégedve! Később még lerendezzük! – mondtam, bár szerintem nem értette a számon lévő kötés miatt. Ugyanis csak kérdő tekintettel nézett rám.
- „Ugye nem hiszed, hogy ennyivel lerendeztük? Ezzel az eredménnyel nem vagyok megelégedve! Később még lerendezzük!" ezt mondta. – segített ki az a vasagyú pircinges barom. Aki ugyan valamennyivel jobb állapotban volt, mint én, de azért neki is volt pár kötése. – És igaza van. Én sem vagyok megelégedve az eredménnyel.
- De hát ti győztetek. – szólt közbe Lucy.
- Ez igaz. Viszont 2 az 1 elleni küzdelem volt. – világosította fel Gajeel. Laxussal továbbra is farkasszemet néztünk. Majd csak ellépett mellettem. Utána fordultam és készültem valami sértést a fejéhez vágni, de ekkor rám se nézve intett, hogy mindent megértett. Végre visszatért az a Laxus akit megismertem. Bevallom kicsit még el is érzékenyültem.
- Na jó vége a pihenésnek! Elő kell mindent készíteni a Fesztiválra! Mindenkire szükségünk lesz! Nincs kifogás! Lássunk hozzá! – kiáltotta Erza megtörve a némaságot. Mondtam már, hogy egy igazi diktátor? Ezek után már senki nem figyelt Laxusra, ugyanis nem mertek leállni a munkával. 10 perc után észrevettem, ahogy Laxus kisétál. Még el akartam vele beszélgetni valamiről, ezért utána mentem. Egy kisebb mellékutcában értem utol.
- Mit akarsz még mondani? Talán az orrom alá akarod dörgölni, hogy vesztettem? – kérdezett nekem háttal. Levettem a kötéseket a számról, hogy ő is értse amit mondok.
- Nem. Szerintem a céhben világosan kifejeztem magam, hogy nem vagyok megelégedve az eredménnyel. – mondtam neki.
- Akkor meg mit akarsz? – és felém fordult.
- Amit akarok az egy visszavágó. – jelentettem ki.
- Most rögtön?
- Nem. Jelen pillanatban van fontosabb dolog is.
- És mi lenne az? – láttam rajta, hogy kezdi érdekelni a mondani valóm.
- Tália. – eddig teljesen nyugodt volt a tekintete, de a név hallatán olyan fény csillant a szemében amit még nem láttam. Mélységesen mély szomorúság és szeretet keveréke. Nem szólt semmit csak bólintott, hogy megértette. Már éppen indulni készült mikor utána szóltam. – Még valami! – és kíváncsian újra felém fordult. – Ne szúrd el! – és otthagytam a gondolataival. Mire visszaértem már minden elő volt készítve.
- Natsu. – szólalt meg valaki a hátam mögött. Azonnal kivert a hideg veríték. Ezt a hangot bárhol felismerem. Félve fordultam hátra és a gyanúm beigazolódott. Erza állt mögöttem és úgy méregetett, mintha azt akarná eldönteni, hogy mennyi szeletre daraboljon fel. – Ugye nem gondoltad komolyan, hogy nem veszem észre az eltűnésedet? – nyeltem egy nagyot.
- É-én cs-cs-csak .... ö.... – nem tudtam mit kitalálni. Grayt kerestem a tekintetemmel, hátha át tudom rá terelni ennek a Démonnak a figyelmét. Meg is találtam. Éppen Juvia lógott a nyakán. Láttam, hogy rendesen szenved miatta. Ha megértő és segítőkész barátja lennék nem küldeném rá még Erzát is. De mivel egyik sem vagyok (jelenleg) ugyanis az életem fontosabb, ráböktem és azt mondtam: - De hisz Gray is lazsál! – és bevette, felé fordult, majd öles léptekkel megindult felé. Mire Gray észrevette már túl késő volt. A reakciója ugyan az volt mint az enyém. A Diktátor elkapta a grabancát és elvonszolta, de egyenesen felém. Mikor ideértek már egész szép kis pocsolya keletkezett az izzdságomból. Grayt mellém állította és végig mért minket.
- Most miért rángattál bele, te lávaagyú? – kérdezte a mellettem álló jégmágus.
- Ha én a pokolra jutok viszlek magammal! Perverz. – miután Erza kiosztotta a büntetéseket elkezdődött a felvonulás. Csodás volt. A közepén mindenki felmutatta az ujját azt üzenve, hogy bármerre is járjon az az idióta mindig figyelni fogunk rá. Végül lezajlott a felvonulás is. Mindenki indult haza. Én Lucynál aludtam.