Egy hátlagos hétvége volt. A gyerek a TV-n nézte a rajzfilmeket, anya a konyhában csinálta az ebédet. Az anyja oda hívta a gyereket a konyhába.

-Fiam- szólította meg- a segitségedet kérném. Túl sokat főztem ma, lennél olyan kedves és a maradékot szét osztanád a szomszédoknak?

A gyerek bólintott apró mosolyával.

-Remek, tedd büszkévé anyut, oké? Ne legyél olyan, mint apád.

Fia nem kérdezte hol az apja. Tudta, hogy sok a munkája. Az anyja folytatta.

-Tíz darab dobozt raktam a melletted lévő táskába, fel veszed nekem?

A fiú jobbra tekintett, fel kapta a vállára a táskát.

-Sajnálom, hogy zavarlak édes, de anyu elfoglalt az ebéddel.

Egy ideje csak kavargatja a kanalat a fazékban, kocogtatva és súrolva a fazék szélének, aljának. Nem értette a gyerek, hogy miért kell annyit kevergetni, de nem szólt semmit, ma kicsit más volt, mint álltalában.

-Tudom, hogy azt tanítottam, hogy ne beszélj idegenekkel, de... nem fogsz cserben hagyni ugye?

A fiú válaszolt egy nemmel. Tudta, hogy nem bízhat idegenekben, csak a szüleiben. Az ajtó felé fordúlt, majd mielőtt ki lépett volna az ajtón, az anyja utánna szólt.

-Még valami, ne gyere vissza még nem vagy készm oké?

Ki lépett, be csukta az ajtót. A lépcsőházban felkapcsolt a villany, megvilágította a kilences számot. Ez az emelet száma. Pár lépést előretéve bekopogott a szembelevő ajtón. Lassú lépteket hallott. Egy idős nő nyitott neki ajtót egy hatalmas mosolyal az arcán. Lehajólt a fiúhoz, majd megszólalt.

-Hello, te lehetsz a kisfiú a szomszédból. Mi hozott ide?

A fiú át nyújtott neki egy dobozt, benne az étellel. Az asszony kinyitotta,

-Mmm, a kedvencem, kérlek add át köszönetem a szüleidnek.-mielőtt a fiú el mehetett volna a nő feldobott még egy kérdést.

-Jó fiú voltál?- a fiú bólintott. - Ezt jó hallani, kérlek folytasd amit el kezdtél. Szépestét.

A fiú hátat fordított a csukott ajtónak, majd meg indúlt lefelé a lépcsőkön. Nyolcadik szint. Ismét két ajtó egymással szemben, mint ahogy fent is. Be kopogtatott a jobb oldali ajtón. Szemüveges, kövér srác nyitott ajtót a kopogásra. Előre hajolt, majd megszólalt.

-Ööö... igen?- a fiú átnyújtotta a dobozt.

-Anyád maradéka? Seninek se kell.- mondta mogorván.

Mielőtt még el rakta volna a táskába, beleszagolt. Fél mosoly kerekedett az arcán, viszont nem az ártatlan fajta.

-Várj, te vagy a fia annak a szép tyúknak a kilencedikről?- a fiú bólogatott. A srácnak nyálba ömlött a szája.

-Mmm, akkor el veszem még meleg.

Ki kapta a kezéből, majd be vágta a fiú előtt az ajtót. Megfordúlt, majd kopogtatott a szomszédos ajtón. Résnyire nyitódott ki az ajtó. Egy szemüveges lány nézett ki.

-Mit akarsz?- kérdezte mogorván. A fiú nyújtotta neki a dobozt.

-Jó illata van. Kell fizetnem?

A fiú rázta a fejét, az anyja nem mondta, hogy pénzt is kérjen értük. A lány felnevetett. - milyen idióta- ki kapta a kezéből, majd be csapta az ajtót. Meg indúlt tovább a hetes szintre, be kopogtatott a bal oldali ajtón. Nem hall lépéseket, a fülét az ajtóra helyezi. Tussoló hangot hall. Gondolta, majd később vissza néz ha végzett odabent. Megfordúlt és kopogtatott a másik ajtón. Szakállas idősebb férfi nyitott ajtót.

-Mit akarsz kölyök? Foglalt vagyok.

A fiú átnyújtotta a dobozt

-Komolyan?- kérdezte a férfi - gondolom ez is valamilyen munka. Tudod mit, csak hagyd az ajtón kívűl. Kösz.

A férfi résnyire nyitva hagyta az ajtót. A fiú kíváncsi volt, viszont nem akart az anyjának csalódást okozni. Le rakta az ajtó elé. Meg indúlt lefelé a lépcsőn. Hatos szint. Be kopogott, egy középkorú nő nyitott ajtót. Rövid haja el takarta fél arcát, viszont látszott még alatta az a fura mosolj. Előrehajolt a gyerekhez.

-Milyen kis édes vagy- mondta kuncogva - mi hozott ide?

Át nyújtotta neki a dobozt.

-Oh, milyen gondos tőlled. - szeme már vörösen világított, mosolja egyre nagyobb lett meg mutatva fogsorát.

-Biztos fáradt vagy a sok fel-le lépcsőzéstől. Mi lenne ha be jönnél és pihennél egy kicsit.

A fiú rázta a fejét, nem mehet be idegenekhez. És félt is a nő tekintetétől.

-Igérem, hogy gyengéd leszek.

Ahogy ki mondta ezt a nő, be húzta a gyereket. A fiú sírva jött ki az ajtón, az anyja után sírt. Felszaladt vissza a kilencedikre, be rohant az ajtón.

-Édesem, miért vagy itthon ilyen korán?- kérdezte az anyja.- nem meg mondtam, hogy ne gyere vissza még nem vagy kész?

-De...- a gyerek szipogva próbálta elmesélni mi is történt vele odalent.

-Sajnálom édes, anyu túl foglalt most. Biztos vagyok benne, hogy a szomszédok nem olyan rosszak, ugye? Szóval menny vissza és tedd anyut büszkévé.

A fiú könnyekkel küszködve ki ment az ajtón. Vissza le ment a hatos szintre. A bal ajtó teljesen nyitva volt, rá se akart nézni arra  a helyre. Be kopogott a másik ajtón. Nem hallott onnan semmit, így tovább ment. Ötödik szint. A bal ajtón nem akart be kopogni. Ott lakik az aki folyton bántsa az iskolában. Másik ajtón be kopogott, viszont ott se kapott választ. Negyedik szint. A jobb oldali ajtó tárig nyitva volt, beszólt szólt az ajtón.

-Étel... ételt érzek...- pálcika vékony testével kikúszott az ajtó elé. A feje be volt kötve, csak az egyik szeme látszott. Fehér volt, mint a fal.

-Köszönöm- mondta regedt hangon, majd nehezen be csukta az ajtót.

A fiú ismét sírni kezdett- Ezt nem bírom tovább, anyu!!

Vissza fel szaladt az anyjához. Ismét krokodik könnyeket szórt. Meg szólította az anyját.

-Fiam, komolyan megint vissza jöttél? Próbálod anyut szomorúvá tenni?

-De anyu...- szólt közbe a gyerek.

-Elég!- emelte fel a hangját. Valami olyasmit tedtél amit nem kellett volna, ugye? Ne túrd az orrod olyanba ami bajba kever. Ne legyél olyan, mint apád.

A fiú megfordúlt, ki ment az ajtón, majd vissza le ment a harmadik szintre. Mind két ajtón be kopogott, de nem kapott választ. Második szint. Be kopogott a bal oldali ajtón, egy sápadt srác nyitott neki ajtót.

-Igen, mit akarsz?- kedvetlen, rekedt hangon kérdezte.

A fiú át nyújtotta neki a dobozt, amitől a srácnak azonnal mosolj eredt az arcán.

-Oh haver, épp a legjobb időben jöttél. Épp arra gondoltam, hogy meg eszem akis ku... nem érdekes. Köszönöm.- fellélegzett a srác- valamikor az ajtó mellett volt egy doboz amibe étel volt. De valamilyen iskolás lány folyton próbálta ellopni. Gondolom sikerrel járt.- felsóhajtott, majd el köszönt.

A másik ajtón be kopogott, lassú nehéz léptek hallatszódtak. Idő férfi volt, a bal keze hiányzott, mellhasa be volt kötve, jobb kezében, pedig egy kés volt.

-Mit csinálsz itt kölyök?

Át nyújtotta neko a dobozt, de el utasította.

- Oh, köszönöm kicsi, de egyáltalán nem vagyok éhes. De mit szólsz inkább egy csevegéshez?

A gyerek rázta a fejét.

-Kérlek, ragaszkodom hozzá.- végűl belement.

-Köszönöm, már nagyon régen beszéltem valakivel.- egy kis beszélgetés után a lényegre tért.

-Mikor meg tudod, hogy a szeretteid, példáúl, anyud egy gyílkos. Szerinted meg kéne büngetni?

A fiú rázta  fejét.

-Milyen képmutató tőlled. Ennyi lenne eddig.

Vissza be ment az idős férfi. A fiúnak már csak egy emelet maradt. Első szint. A bal ajtóta nem kapott választ, viszont a jobb oldalira már igen. Egy fiatal nő nyitott ajtót.

-Oh, szia. Ez egy szokás, mikot egy új lakó költözik be?

A fiú át nyújtotta neki a dobozt.

-Váoh, igen!- szinte felsikoltott- sajnálom, még sosem tapasztaltam hasonlót. Hogy hívják ezt az ételt?

A fiú vállat vont, nem mondta el neki ezt az anyja.

-Öö, bocsi. Nem szeretnék udvariatlan lenni, de... nyúlósnak tűnik. Kösz, gondolom.- fintorogva nézett a fiúra, majd mikor jobban belenézett az ételbe elsikoltotta magát.- Az ott egy szemh...- mielőtt befejzte volna be vágta az ajtót.

Két darab doboz maradt nálla. Vissza ment az ötödik szintre ahol a lány lakik. Bekopogott. Nagy gonosz mosoljal nyitott ajtót.

-Nos, talán csak nem a kis picsogós. Mit csinálsz itt anyuci és apuci nélkűl?- gérdezte gúnyosan

-Az étel amit érzek? Add ide nekem!- ki rántott a fiú kezéből.- látom meg jött az eszed

-Még egy maradt, emlékszem, hogy apa barátja a hetediken lakik.- mondta a fiú.

-Hm? Azt hiszed nem lopom tovább a kajájukat?- vágott közbe a lány.- Persze, hogy fogom! Meg tanítok neki egy leckét. A kutyája megnyalt tegnap, milyen undorító.- ordított a fiúra.

-Heh, nemsokára úgy is éhen fog halni, ne gondold el rontani a tervem.

Vissza ment a hatodik emeletre, egy nő állt ott az ajtó előtt.

-Hej, te vagy az aranyos kisgyerek a kilencedikről- mondta kedves hangon- mit csinálsz itt egyedűl ilyen későn?

Át nyújtotta neki a dobozt.

-Aw, de cuki. Biztos nagyon fáradt vagy.- Ki nyitotta a dobozt és belenézett.- Ezt anyud csinálta? Tudnom kell a receptjét.

Elő vette a telefonját, majd be tárcsázta a számát.

-Szia Hilary! Itt Laura... igen, az édes kis fiad most adta át nekem. Kenneth nagyon szerencsés férfi, hogy minden nap főzöl neki...
Hogy érted, hogy "volt"? Áh, kitalálom, el mondta, hogy mi van közdtünk.- hangosan fel nevetett. -Mi? Hogy érted ez nem az amire gondoltál?- Ekkor elfehéredett az arca, majd ordítani kezdett.- Te pszichopata kúrav! Jobb ha nem mozdúlsz kölyök.

Berohant a lakásba, majd felsikoltott.

-MINDANNYIÓTAK MEGÖLLEK!!

A fiú rohanni kezdett, mögötte Laura volt egy konyhakéssel a kezében, vörösödő fejével futott a fiú után. A fiú be ment az anyjához. Az anyja eltorlaszolta az ajtót, közben a bal kezében egy kést fogott. A fiú ismét sírni kezdett.

- Szép munka édes. Nagyon büszke vagyok rád. Most menj a szobádba és búj az ágyba. Anyunak van egy kis maradék munkája amit el kell intéznie.

_________________________________________

Ezt egy játék alapján írtam és fordítottam le. Aki szeretné kipróbálni az megtalálja ezen a linket keresztűl:

https://realmpact.itch.io/leftovers

Itt tudja játszani vagy esetleg letölteni.