Vannak hasbeszélők azzal a tehetséggel, hogy megmosolyogtassák a közönséget a bábújukkal.
Ám soknak elég rossz kifejezése van, de a végén együttérzést mutatnak a vicces vicceikkell.

Charlie McCarthy egykor közéjük tartozott. A 20-dik században híressé vált a hasbeszéléssel, és a fellépéseken egy igen furcsa babát használt.
A dolgok megváltozaótak, mikor kiderűlt, hogy egy sötét titkot hordoz magával már egy jó ideje.

1920-ban, McCarthy híressé lett a korai fellépése alatt, mikor is bemutatta mindenkinek Edgart, egy hasbeszélő bábú, kicsit más karakterisztikával, mint más bábúk.
Egy nyolc éves kisfiút alakított. Az alapja kicsit lankatt volt és az arci kifejezések nagyon kifinomúltak voltak és egyben hátborzongató is, és attól, hogy a szemei fából voltak, látszott bennük a szomorúság, vagy épp gonoszság.

Még is, ami igazán jó hasbeszélővé tette, azaz, hogy könnyen tudott hangot változtatni minden arc rebbenés nélkűl, mikor Edgarnak adott hangot.
Ez fogta meg a sok embert akik követték őt a túrnézása alatt.

Bár nem minden ember gondolta ezt így akkor. Sokan voltak akik gyanagodtak és szóbeszédet kezdtek, hogy McCarthynak köze van a boszorkánysághoz, mivel azt hitték, hogy egy gonosz trükköt használ, hogy beszéltetni tudja a bábút.
Ez olyan gyorsan terjedt, hogy a gyerekeket eltíltották ezektől a fellépésektől.

Az emberek mégjobban felkapták ezt, mikor kiderűlt, hogy McCarthynak különleges japcsolata van a bábúval.
Úgy viseledte gondját, mintha a saját fia lenne, és nem engedte a közönségnek, vagy az ott dolgozóknak, hogy a közelébe menjenek.
Ő volt az egyetlen aki közelébe lehetett és mindig a dobozába tartotta.

A végén, egyik este véget vetett a karrierjének, mikor az Egyesűlt Államokban túrnézott. Mikor a műsornak vége volt, be ment az öltözőbe és bezárta magára az ajtót több órára.
A mozi dolgozói észrevették, hogy már egy jó ideje bent van, el mentek neki szólni, hogy hamarossan bezárnak. Hiába kopogtat, McCarthy nem válaszolt.