Minden este szoktam a fiamnak rémtörténeteket mesélni.Ahogy szokott minden este ott ült.Egy meincraft szerveren jàtszott a laptopljàn,mellette egy beszélgetés folyt.
-Fiam,gyere ide.
Szòltam neki.Lecsukta a laptopot és oda jött hozzàm.Le ült a kanapéra.
-Ugye nem megint egy béna sztorit mondasz?
-Micsoda?Dehogyis.
Sértődötten kérdeztem,mivel neki boszorkànyokról,koboldokról,trollokról,farkasemberekről szoktam mesélni,mondhatni ezen nőtt fel.
-Azok a mesék màr nem olyan ilyesztőek.Hat évesen még érdekesek voltak,de màr tíz vagyok.Ha van valami amit talàn tudsz az internet bugyraiból akkor inkàbb azt mond.
Hirtelen eszembe is jutott egy.
-Volt egyszer egy gyerek akit Cody-nak hívtak.
Sóhajtott fel,nem is csoda,hisz minden mesém ezzel kezdődik.Folytattam.
-Cody szeretett az interneten màsokkal jàtszani.Sok baràtjàval jàtszott egy jàtékon.Egyszer ösze baràtkozott egy màsik gyerekkel,akit Hellper 23-nak hívtak.Elkezdtek együtt jàtszani.Küldözgettek egymàsnak gyémàntokat.Egy hònap baràtkozàs utàm úgy gondolta Hellper 23,hogy elkéri Cody lakcímét,mert egy különleges ajàndékot akart neki adni.Meg is adta neki,csak arra kérdte,hogy ne adja meg senkinek.
Megszakítottam mesém,ràkérdeztem a fiamra,hogy szerinte ez jó döntés volt-e.
-Neeeem
Folytattam a mesém,làtszott rajta,hogy màr kezdte érdekelni.
-Az este nagy lelkiismeret furdalàsa volt,mivel ralyta kívűl senki se tudta,hogy megadta neki a lakcímet.
Szàndékosan halkabra vettem a hangom,làtszott a fiamon,hogy màr kicsit reszket.
-Éjel fura hangokat hallott,nagyon megiedt.Majd hallotta az apja lépteit,majd oda szólt.
-A-apa,te vagy az?
Fúrcsa módon nyomta ki fejét,a szemei fúrcsàn àlltak és a szàja nem mozgott,bàr a sötétben igen roszul làtott.
-Jól vagy,apa?
Egy fúrcsa hangal vàlaszolt
-Aha.
-Hol van anya?
Kérdezte Cody.
-Itt vagyok.Tudjuk,hogy meg attad Hellper 23-nak a címűnket az engedéjünk nélkül.Eljött ide,és tudod mit csinàlt?Megölt mind kettőnket.
Majd egy nagydarab ember emelkedett ki a sötétből,el dobta a két fejet,elővette a kését és leszúrta töbször is.
Làtszott a fiamon,mikor ehez a részhez értem màr tényleg félt.
-Addig szúrta még lélegszett,sikoja gyengült.Majd meghallott egy csecsemő síràst a hàz màsik felében.Úgy gondolta jó fogàs lesz szàmàra,még soha nem ölt babàt.Mikor felvette a kezébe abba hagyta a síràst.Hellper 23 beletörölte a véres kezét a takaróba és megsimogatta a baba arcàt.Mi ujsàg,kis pajtàs?
Hazavitte a babàt,elnevezte Williamnak,s sajàtja ként nevelte.
A fiam ezutàn remegő hangal szólt hozzà.
-D-d-de apa,a-az én nevem is William.
Kacsintottam egyet,megborzoltam a hajàt.
-Hàr persze,hogy az fiam.
Majd sírva rohandt fel a szobàjàba,de tudom,hogy neki legbelül tetszett a történet.