A ami nap egy történetet hoztam a túlvilágról,lehet,hogy ez így egy kicsit fúrcsának hangzik,de a végén,majd megértitek.

A barétnőmmel elmentünk meglátogani az anyámat,egyedül él mióta apámat elütötték,amibe bele is halt.Az rdő szélén él,közel a hegy széléhez.Egyiknap elmentünk sétálni.Egész jól indúlt,még nem kezdett esni az eső.Az út kezdett sárossá lenni.Könnyen meg lehetett rajta csúszni.A hegy széléhez értünk.Anyám megcsúszott,elkezdett csúszni a hegyről.Próbáltam fogni olyan erősen ahogy tudtam,de kicsúszott a keze az enyémből.Végig néztem ahogy lezuhan,ahogy minden sziklába beleütközik,ahogy szétcsapják darabokra.Vissza mentünk a házhoz,beszáltunk a kocsiba és hazaindúltunk.Nem tudtam sehogy se kiferni a fejemből.Egy pár éjszaka már anyámmal álmodtam,azt mondta,hogy öljem meg a barátnőmet,cask úgy szbadúlhat a lelke.Ez így ment egy hétig,nem tudtam végül neki ellent mondani.Megkérdtem,hogy jöjjön el velem anyám házához,vagyis inkább,hogy kisérjen el,mert virágot viszek a sírjára.Habozás nélkül belement.Gyorsan oda értünk.Letettem neki a virágot a sírjához amit csináltam neki.Javasoltam,hogy menjünk el sétálni,igent mondott rá.Odaértünk a szírthez.Újra és újra lejátszódott a fejemben ahogy zuhan.Nem voltt merszem megtenni,de muszálj volt.Egy hírtelen mozdulattal lelülktem,nem bírtam nézni ahogy zuhan,ezért utánna ugrottam.Az utlsó amire emlékszem a sikolja volt,és,hogy egy sziklának csapódtam.