Jisung auráját még mindig a kávé kellemes aromája lengte körbe ahogy poharát szorongatva sétált barátja mellett és teljes bele éléssel mesélte el bátyja legújabb szokását miszerint mindig haza parancsolja testvérét pedig tudja jól, hogy az egyetem kollégiumában él. A nap már régen elbújt, talán már közelebb jártak a holnaphoz mint a mához de nem voltak hajlandók elszakadni a másiktól. Túlságosan is élvezték a másik társaságát.
Minho lágyan ráfogott a fiatalabb karjára ezzel megállásra kényszerítve és egy kérdő tekintetett kicsalogatva a másitól. Halványan elmosolyodott majd a mellettük magasodó épülethez ment, bepötyögte az ajtó kódját majd megtartva azt bólintott társának, hogy kövesse. Ujjaikat összefonva vezette fel a harmadik emeleten elhelyezkedő lakásához a megszeppent fiút. Mosolyát visszafojtva figyelte a vörös arcú angyalt és lesegítette róla kabátját.

- Nem is tudtam, hogy külön lakásban élsz.

- Hát igen, nem szeretem híresztelni. Ha tudnák a többiek mindenki ide akarna jönni buli után és azt nem igazán szeretném. - Minho zavarban érezte magát, legjobb barátján és édesanyát leszámítva senki nem járt még otthonában. Kissé mintha aggódott volna Jisung véleménye miatt. Pedig nem volt mitől félnie, a fiú első pillanattól kezdve el volt ámulva tőle. Fejét forgatva csodálta meg minden egyes kis zugát.

- Őszintén szólva irigyellek. Mármint, félre ne értsd, imádok a koliban lakni de a szobatársaim néha zavarók tudnak lenni. - halk sóhaj szakadt fel Jisungból ahogy felidézte maga előtt szobatársait. Szerette Changbin-ékat de tényleg kiborítók tudtak lenni néha napján.

- Kérsz valamit inni? - a szőkeség csak megrázta a fejét miközben helyett foglalt a kanapén és továbbra is felmérte a szobát. Az egész lakás tiszta volt, minden a helyén foglalt helyett az ő szobájával ellentétben. Három fiú osztozott a szobán és mind a hármukra a "szét dobálunk mindent, hogy meg legyen" elv volt a jellemző. Minho eltűnt a konyhában pár perc erejéig majd egy pohár vízzel a kezében tért vissza. Elhelyezte az üveget a dohányzó asztalon majd ő is ledobta magát barátja mellé. Térdük összeért amitől a fiatalabb fiúban tűz lobbant. Próbálta elnyomni magában az érzést - egyszerű fellángolásnak titulálta - de nagyon is nehezére esett. Egyszerre kapták egymásra tekintetüket és önkénytelenül is egyre közelebb kezdtek araszolni egymáshoz.

- Nagyon szeretnélek újból megcsókolni. - Jisung elméje teljesen elködösült ahogy az idősebb ajkait figyelte. Abban a pillanatban mindennél jobban vágyott rájuk.

- Mi akadálya van? - Minho végig símitott vendége arcán és egymás ajkaira hajoltak. Képtelenek voltak betelni a másikkal. Jisung az idősebb ölébe mászott és teljesen hozzásímult, egy papírlap sem fért be volna közéjük. 

Hát ez elég gyengusz lett:cc