Pár hónappal az apjával való veszekedés után Jisung boldognak mondhatta magát annak ellenére, hogy szüleivel nem igazán tartotta a kapcsolatot. Édesanyjával hébe-hóba találkozott, de azok a beszélgetések sem voltak tartalmasak, a nő jobban fogta férje pártját, mint a fiáét, de a fiú úgy vélte ez így van rendjén. Egy másodpercig sem tudott haragudni rá. Csak élvezni tudta, hogy megszűnt az örökösnek tűnő lelki terror és bábként való kezelése. Bátyja hű volt a szavaihoz, mindig kiállt testvére mellett, segített neki, ha szüksége volt rá és szerves tagja lett az életének. Sosem volt rossz a kapcsolatuk, de ez alatt a - kicsivel több - mint egy év alatt olyan szoros lett, mint még soha, senkinek. Örömmel látogatta meg a párt heti - vagy akár napi - szinten, hogy élvezhessék egymás társaságát. A fiatalabb Han sosem tudta eléggé kifejezni háláját.

Ugyan Haneul-lal szakításuk óta nem beszélt néha egymásba futottak. Eleinte nagyon letörtnek tűnt, magába volt fordulva, de szépen lassan felgyógyult és az utóbbi két hónapban már mosolyogni is látta a lányt. Jisung úgy vélte, hogy egy srác lehet ennek az oka, de ezt nem tudta mivel biztosítani magában. Reménykedett benne egyszer majd, valamikor a közel jövőben megkeresi ezzel lehetőséget adva neki a - minimum kétszeri - bocsánat kéréshez.

Az egyetem sokkal gördülékenyebben ment neki mióta Minho mellett lehetett. Nem volt szét esve, rendbe szedte a dolgait és már nem is kellett tartania a vizsgáktól. Hosszúra nyúló éjszakákon keresztül kérdezték ki egymást a tételekből, már-már a másik anyagot jobban tudták sajátjuknál. Párja mindenben támogatta így a félévet kitűnő bizonyítvánnyal zárta. Az idősebb is hasonlóképpen végzett ezzel is bizonyítva mennyire jó hatással vannak egymásra.

Mondhatni már a tökéletes határát súrolta az életük. Szerelmük virágzott, nem akadtak problémák amiker ne tudtak volna megoldani, viták is csak hébe-hóba fordultak elő, de azokat rendszerint két másodperccel utána már el is simították. Rendben volt minden. A két baráti kör egybe folyt így szinte minden szabad percüket közösen töltötte a szerénynek nem igazán nevezhető kör.

Jisung nyugodt szívvel kijenthette, az élete rendben van és teljes mértékben boldog.